A veszprémi Kuti és Fia Építőipari és Szolgáltató Kft. minden nap azon munkálkodik, hogy a több mint másfél évtizede használaton kívül álló lakóépület újra látogathatóvá váljon.
Veszprém legnagyobb jövőbeni kihívása, hogy Veszprém a 2023 kulturális fővárosa cím elnyerésével a növekvő turizmust kiszolgálja, a szezonalitás csökkentésével a négy évszakos minőségi turisztikai kínálatot kialakítsa és az ezt kiszolgáló turisztikai infrastruktúrát ennek megfelelően fejlessze. Az épület, felújítása révén, új funkciót töltene be hostel típusú szállásként, kiegészítve a kollégiumok adta lehetőségeket, melyek kapacitásuk ellenére nem képesek az új megszólítandó célcsoportok kiszolgálására. A megvalósuló szálláshely a szabadidő interaktív eltöltéséhez közösségi helyiséggel is rendelkezik majd, melyet a mai kor igényeinek megfelelő különleges, izgalmas design jellemzi, amit a fiatalok ugyancsak értékelnek. Ösztönzi a látogatókat olyan helyek megtekintésére, ahova eredetileg nem terveztek betérni, így több időt töltve városunkban.
Az 1800-as évekbeli lakóház, 1958 óta nyilvántartott műemléki érték. Szerencsésen megőrizte építészeti értékeit, így a felújítás alapvető szempontja, hogy maradéktalanul megőrizze a külső homlokzat romantikus megformálását, megtartva a hangulatos udvar klasszicista jellegét. Közel 200 éves története során sok átépítést élt meg, amely a falazatán is meglátszik. Az alapjai és az alsó szint egy része rakott kőből, míg az újabb részek és az emelet tégla felhasználásával épült. Az elmúlt időszak elhanyagoltsága után - belső ajtók nagy része tokostól, tokborítással együtt eltűnt; a várfalból fák nőttek ki, az udvar megközelíthetetlen volt az elburjánzott növényzettől - szépen lassan kezd kirajzolódni, hogy milyen is lehetett egykoron ez a gyönyörű épület.
Az elmúlt évek állagromlása leginkább az épület alsó részének felázásain látszottak, melyek a vakolat részleges leeséséhez vezettek. A felújítás során ennek a problémának a megoldása igen fontos kérdés volt, hiszen enélkül az új rétegek javítására lenne szükség pár éven belül.
Első körben – amint +5 fok fölé ért a hőmérséklet – megtörtént a sómentesítés, melyre azért volt szükség, hogy a fal száradása megtörténhessen és több vizet ne szívjon magába a fal. Az épület kő lábazata nem engedte a nedvesség eltávozását, felfelé és befelé terelte a vizet, ezt akadályozza meg a kapilláris felszívódást megakadályozó, a nedvesség utánpótlását is megszüntetni képes, aktív falszárító eljárás, mely során elekroozmózis felhasználásával gyors javulást lehet elérni. Ennek során a fal két oldalán kb. 1,5 m magasságig elektródák ill. elektróda háló került kihelyezésre melyet csekély elektromosságra kapcsoltak. A háló felületét folyamatosan nedvesen tartott vékony cementiszappal borították, mely folyamatosan képes a só megkötésére. A folyamat addig ment, amíg a beültetett szondák ki nem mutatták a megfelelő sótartalomra csökkenést, a folyamat 1,5-2 hónapig tartott.
Ezután kezdődhet a második lépcső, melynek során az előre meghatározott, vízszigetelés illetve szárító vakolat kerül felhelyezésre a sómentesítéssel érintett részeken, így az épület hosszú időn keresztül képes arra, hogy felázásmentesen vészelje át a következő évtizedeket.