Már a második évadát éli a Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar EKF-el közösen indított beszélgető-sorozata. Május utolsó eseménye A szeretet filozófiája címet kapta, s a meghívott vendégekkel András Ferenc filozófus beszélgetett a kicsit sem könnyű, ám annál izgalmasabb témáról. Mi sem bizonyítja jobban ezt a megállapítást, minthogy a Papírkutya ajtajára kitehették volna a megtelt táblát.
András Ferenc
A beszélgetés vendégei Udvardy György, a Veszprémi Főegyházmegye érseke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola rektora voltak. András Ferenc rögtön az elején világossá tette a közönség számára, hogy bár a vendégek egyik közös nevezője a vallás, mégis a hangsúlyt nem a teológiai megközelítésre helyeznék.
Az első körkérdés arra irányult, hogy mégis mi volt az első benyomásuk, amikor a felkérés során szembesültek a témával, nevezetesen, hogy a szeretetről fognak beszélgetni egy kávézóban, közönség előtt. Udvardy György elmondta, rendkívül megérintette az a gondolat, hogy lehetőség adódik egy ilyen körben a szeretetről, mint tapasztalatról, fogalomról nyíltan beszélgetni.
Udvardy György
Steinbach József bevallotta, megijedt a témától, hiszen a szeretet kapcsán könnyen abba a hibába esik az ember, hogy közhelyeket használ, mely mögött nincsen fedezet. A püspök utalt arra is, a közhely elkerülése lelkészként is nagy kihívás a szószéken, s örök tanulás. Hozzátette, a szeretet az együttélés olyan eleme, amely nélkül a közösségi élet semmilyen színtere nem működhet.
Steinbach József
Sebestyén József szerint a szeretet fogalma könnyen leválasztható a teológiai terminológiáról, így áttehető a közbeszédbe. A rektor Jókai Mór idézettel folytatta: "Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek". Mint elmondta, a beszélgetés alatt arra törekszik, hogy minél több igaz szó hangozzon el.
Sebestyén József
András Ferenc az első nagy körkérdés után rögtön a közepébe vágott és a vendégeknek szegezte a kérdést, vajon mi a különbség a szeretet és a szerelem között. Sebestyén elsőként nyelvi-etimológiai oldalról közelített s elmondta, ritka, hogy egy nyelvnek két szava legyen egyazon jelenségre. A rektor egyfajta gondolatkísérletként feltette a kérdést, a szeretet kapcsán vajon az jut először eszünkbe, akit szeretünk, vagy az, aki nem szeret bennünket. Vagyis pozitív vagy negatív érzethez társítjuk?
Udvardy András Ferenc kérdésére, minthogy illő-e megkérdezni egy egyházfőtől, mi a különbség a szeretet és a szerelem között azt felelte, természetesen, hisz a kérdés emberi. Mégis, ha egy szóval kellene megjelölni a különbséget, nagy bajban lennénk, fogalmazott. Az érsek szerint másképp mutatkozik meg bizonyos életkorokban, egész életünkben tanuljuk.
Hogy az eredeti kérdést se kerülje meg elmondta, a szerelem egy gyönyörű periódus az ember életében, magában foglalja a másikban történő önmagunk megismerésének lehetőségét. Szándék nyílhat az elköteleződésre és egy alapvető ősvágy is megmutatkozik: szeretném, hogy szeressenek, s hogy elfogadják a szeretetemet. Udvardy szerint mindkettő fontos, nem működik másképp, csak kölcsönösen.
Vagyis aki nem várja el, hogy szeressék, hanem úgy véli, majd ő szeret, valószínűleg nem tud őszinte szeretetet adni a másiknak, hiszen szükségszerű, hogy ő maga is kapjon, hogy aztán adhasson.
Steinbach a szerelemről, mint a szeretet egyfajta felfokozott állapotáról beszélt: Nem vagyok elég önmagamnak, kell valaki, akiről Kosztolányi úgy szól, milliók közül az egyetlenegy. Platón példájával rávilágított a szerelmes állapotra, mint életérzésre. Ha szerelmes férfiak őriznék a várost, sosem veszne el, hiszen mindenki végsőkig szeretné a legjobbat kihozni magából.
András Ferenc a hiány fogalma felől megközelítve intézte a következő kérdést: ha a másikban azt keresem, ami önmagamban nincs, akkor kijelenthetjük-e, hogy a szeretet egy olyan erő, ami önmagam hiányából fakad? S ha ez így van, akkor a szerelem fájó is egyben.
Udvardy szerint a szeretetnek sok dimenziója van, az egyik ilyen valóban a hiány betöltése, ugyanakkor számos más aspektusa is jelentős, s nem mindegyikhez kapcsolódunk ugyanolyan mértékben.
Sebestyén hozzátette, az igaz, ami igazolható. Ám a szeretet attól függetlenül létező entitás, hogy tudjuk-e igazolni vagy sem, azaz túlmutat az ember határain, mégis együtt élünk vele.
Steinbach szerint is igaz, hogy a szeretet egyszerre boldogság és fájdalom, a kettő együtt tud létezni, de ez benne a szép. Amikor két ember testben, lélekben és szellemben egymásra talál, akkor fájhat a hiánya, fájhat az eltávolodás, fájhat a nézeteltérés. Vagyis, hiányzik az egykor megtapasztalt teljesség.
András Ferenc filozófus útravalóul a szeretet és az erkölcs elválaszthatatlan kapcsolatára utalva köszönt el a kávézó közönségétől, Szent Ágostont idézve: „Szeress, és tégy amit akarsz!”
