2018. november 19., hétfő
Erzsébet névnap

A tánc fesztiválja 2008: Bozsik Yvette: Lélektánc / Különbözőségünkben is egyenértékűek vagyunk

Bozsik Yvette lélegzetelállító, bénító erővel ható produkciót hozott az idei Tánc fesztiváljára. A Lélektánc provokatívan ábrázolja sérültek és egészséges emberek kapcsolatát. Feladja a leckét a társadalomnak, hogyan is kellene kinéznie az egységnek, melyben nincs másság, mert különbözőségeinkben is egyformák, egyenértékűek vagyunk. Persze puffogtatjuk nap, mint nap az elfogadás közhelyeit, de valóban létezik ilyen szinten integrálás, együttélés? Ezt a kérdést ma este bizonyára mindenki feltette magában, aki a VMK színháztermében látta az előadást.

A Lélektánc vakok, gyengénlátók, mozgássérült és ép táncosok, a Bozsik Yvette Táncegyüttes, a Tánceánia Együttes és a Gördülő Tánccsoport közös produkciója. A koreográfia olyan kapcsolatokat mutat be, melyben nincsenek különbségek. Az ép, egészséges táncosok ugyan olyan partnerként kezelik sérült társaikat, legyenek épp vakok, vagy kerekes székesek, mint egymást. Nincs különbség az érintésben, és sehol sincs a pillanatnyi zavar óvatossága. Ez a mi legnagyobb bajunk, ha ugyan az empátia, az együttérzés nem is hiányzik az emberek többségéből, sokszor nem tudjuk hogyan is kezeljük valaki másságát, fogyatékát. Hogyan nézzünk rá, érjünk hozzá. A legnagyobb segítség, ha észre sem vesszük a különbözőséget, mert a másik ember csak akkor érzi úgy, valóban egyen értékű emberként kezelik. A zavar csak frusztrációt, feszültséget szül, de nem vezet valódi integrációhoz. Bozsik Yvette alkotásában mindenki táncos, művész. Partnerek, akik együtt dolgoznak az előadás sikeréért.

Nem egy történetet mesélnek el a szereplők a színpadon, pusztán egyes helyzeteket mutatnak be, narrátor segítségével. Gál Eszter, aki a nézőtér első sorából  lép a táncosok közé, végigvezeti az előadást. Bemutatja a szereplőket, a helyszíneket – s ez által még közelebb hozza őket a közönséghez. Még emberibbé teszi a hősöket. Tamás, Csaba, Gábor … épp olyan hétköznapi emberek, mint mondjuk Kata, József vagy Péter a közönség soraiból.

Nincs igazából berendezett színpad, díszlet. Minden csak jelzésértékű. A jelmez a mindennapi viselet.

Talán az egyik legmeghatóbb pillanat az est sztárvendégeinek, a Gördülő Táncegyüttes két tagjának páros tánca. Sárai Rita és Vágola Imre kerekes székükben úgy siklanak a színpadon, mint egy fejedelmi pár a bálteremben. Arcukról olyan életöröm sugárzik, amit bárki megirigyelhet. Ezeknek az embereknek minden mozdulatából akarat, életigenlés sugárzik. Példamutató. Vajon mi, akiknek problémái eltörpülnek az övéik mellett, bírunk e akár csak töredéknyi akaraterővel?

Bozsik Yvette ez alkalommal nem csak egy mesteri koreográfiával, hanem igazi tanmesével állt elő. Fejet hajthatunk bátorsága előtt, mellyel felpiszkálja a szinte mindennapi szociális kérdéseket.