A minap egy ismerősömet éppen akkor hívta az ügyvédje, amikor együtt voltunk. A cégének fax-száma érdekelte, hogy feltüntesse a szerződésen. „Olyan nekünk nincs” - hangzott a válasz. „Rendben, akkor ezt kihagyjuk” - jött a reakció és ezzel a kérdés meg is oldódott.
Ez a rövid jelenet viszont elindított egy gondolatmenetet olyan technológiai megoldásokról, amelyek valaha a mindennapok részei voltak, mára viszont néha megmosolyogtató, amikor tényleges gyakorlati szinten szóba kerül a használatuk.
Pedig annak idején a fax is komoly innovációnak számított, sőt, még az internet megjelenése után is tartotta magát egy ideig, főleg annak köszönhetően, hogy az online kódolatlanul elküldött adatok könnyebben kifürkészhetőek voltak, mint a faxon továbbított bizalmas dokumentumok. Ezért még ma is vannak országok, ahol az elektronikus aláírásokat a törvény nem fogadja el, itt még az irodák berendezéseinek kötelező elemének számítanak a faxok.
Ahogy TV-k távkapcsolóján is ott van egy gomb a mai napig, amivel elő lehet hívni a teletextet bármikor. Ezt a szolgáltatást még 1974-ben a BBC indította el, Magyarországon pedig 1982-től lehet rövid híreket, információkat olvasgatni a TV-n keresztül is. Az idősebb korosztályból még vannak olyanok, akik lelkesen használják ezt a funkciót, ahol az internet nem tört be a háztartásba, de a hétvégi meccsek eredményeivel nem akarja megvárni az újságot.
De, ha már újság, a nyomtatott napilapok előfizetéseinek száma évről évre csökken, ez szinte igaz minden orgánumra. Nem véletlen, hogy a legtöbb szerkesztőség komoly apparátust tart fenn az online felületek szerkesztésére.
Persze bármilyen értékítélet nélkül és határozottan elutasítva a „bezzeg régen minden jobb volt” kijelentést, be kell látni, hogy a technológia és a szokások változásával bizony vannak olyan eszközök, szokások, amelyek vitrinbe kerülnek és csak a nosztalgia hívja elő őket.
Némely esetben azonban mégis hordoznak magukban valami olyan tradicionális értéket, amit nem szabadna elengedni csak amiatt, mert a technológia már meghaladta a közvetítő eszközt.
Az újságírás például pont ilyen. Hiszen amíg az online felületeken bármikor módosítható egy elütés, egy téves adat, abban az újságban, ami már nyomdába ment erre nincs lehetőség, az újságíró visszafordíthatatlan felelőssége, mit és hogyan írt meg.
Éppen ezért érdemes online újságíróként is tradicionális felfogással dolgozni, mintha egy dohányfüstös, írógépektől hangos szerkesztőségben születnének a cikkek, pontosan, precízen, mintha nem lehetne rajtuk később javítani. Ezzel kifüstölve a felületesség szellemét a munkából.
