A gyertyát advent harmadik hétvégéjén Závodi Zsuzsanna református lelkésznő és Brányi Mária gyújtotta meg közösen.
Ünnepi beszédében az alpolgármester úgy fogalmazott, bár eltelt egy év, ami alatt megannyi dolog történt, változatlan hittel vagyunk itt ismét, hogy együtt gyújtsuk meg újra a városi koszorú gyertyáját. Ilyenkor advent időszakának meghitt fényei a reményteli várakozással élő ember számára különös értelmet nyernek: a gyertyafény a világ világosságának jelképeként feloszlatja a külső sötétséget, miközben lelkünk is megtelik fénnyel.
Erre a fényre most talán még nagyobb szükségünk van, amely talán arra is képes lesz, hogy hamarosan egy reménnyel, szeretettel, hittel teli, háborúk és pusztítás nélküli jobb világra ébredjünk – persze, ehhez először képesnek kell lennünk arra, hogy a szeretetet befogadjuk és átadjuk másoknak is.
Závodi Zsuzsanna a társegyházak képviseletében arról beszélt, az advent köszöntése az angyalok köszöntése is, akik a sírókat, nevetőket, a közösségben élőket és a magányosokat egyaránt köszöntik, hogy békesség legyen a szívekben és egymás között is.
A lelkésznő felidézte, Johann Hinrich Wichern, az első adventi koszorú készítője még 24 gyertyát helyezett az általa alapított hamburgi gyermekotthon feldíszített szekérkerekére, melyek az isteni szeretet fényének növekedését jelzik közöttünk. Jézus nagy adventusa ma is jelképes, a négy adventi gyertya mind-mind üzenettel bír: utalnak arra, hogy „Jézus eljött közénk, hogy utat mutasson, hogy a kegyelmét és szeretetét valósággá, megmunkált élettérré alakítsa körülöttünk, és ezáltal mi magunk is a kegyelem emberei legyünk, a kegyelmet és a szeretetet adjuk tovább azok között, akik között megfordulunk. S még ma is, amikor egy kiszolgáltatott világban élünk, Jézus miatt elmondhatjuk, nem kell félnünk, mert az ő szeretete velünk van” – hangsúlyozta a lelkésznő, majd az alpolgármesterrel közösen meggyújtották a város koszorúján a harmadik gyertyát.