A szívre vagy az agyra hallgassunk egy nehéz döntésnél? Legyünk-e lojálisak egy jó emberhez, akivel ugyan összeköt az élet, a közös emlékek, s a maga módján szeretjük is, vagy válasszuk az igaz szerelmet, amelyről azt hittük, elvesztettük, ám visszatér, noha rossz időzítéssel?
Erről is szól a teátrum harmadik nagyszínpadi produkciója A címszereplő Viktória magyar grófnő ugyanis épp ebben a helyzetben találja magát: egykor megígérte szerelmének, Koltay Lászlónak, hogy hozzámegy, ha visszatér a háborúból, a férfi azonban orosz hadifogságba esett, halálhírét keltették, így hosszú évek várakozása és némi unszolás után hozzámegy John Webster nagykövethez. Egy nap azonban szökevények kérnek menedéket Webster rezidenciáján: Koltay és tisztiszolgája, Jancsi. Viktória és Koltay szerelme egyértelműen nem múlt el, ám a hűség férjéhez köti a grófnőt. Győzhet mégis az igaz szerelem?
Ábrahám Pál – Földes Imre – Harmath Imre operettjében igen, a szerelem legyőz minden akadályt, ám a darab mégis csak ad okot a töprengésre: mindig az érzelmeink után kell menni? Vagy a racionalitást követni? A címszereplőt alakító Szederjesi Teodóra szerint bár operettről van szó, az előadás komoly mélységeket rejt. „Számomra arról is szól ez a darab, hogy a szerelem, a szeretet milyen sokféle lehet, hogy két különböző ember iránt mennyire másként érzünk. Intenzitásában lehet mindkettő erős, de minőségében, fajtájában mégis más. Civilként is nagyon érdekes elgondolkodni azon, miként döntünk, és bevallom, én nem biztos, hogy ugyanazt a döntést hoznám meg, mint Viktória” – árulte el a színésznő az előadást megelőző médianapon. Mint mondta, ez a szerep minden alkalommal egy nagyon mély utazás, a darab pedig megmutatja, hogy a szerelem olykor fáj, nem mindig felhőtlen és boldog – éppen ezért olyan reális.
Persze, operett lévén a felhőtlen kacagásnak, a könnyedebb érzelmeknek is van helye. Erről leginkább a két táncos-komikus és két szubrett figura gondoskodik, Miki gróf (Keller Márton) és Ach Wong (Hirschl Laura), illetve Jancsi (Keresztes Gábor) és szerelme, Riquette, Viktória szobalánya (Kiss Eszter Júlia), akik egy kedves, vicces figurák, és egy felemelő szerelmet mutatnak meg.
Az előadást Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója rendezi, aki szerint az operettet nézve a közönség is megélheti a boldogság beteljesülését, az erkölcsi győzelmet, a szenvedélyeket, vágyakat, közben tud felhőtlenül szórakozni is, amelyre ahogy a darab és az élet is mutatja, nehéz időkben különösen szükség van. Közben egy kicsit ki lehet szakadni napjainkból: a direktor kifejezetten az 1934-es szövegkönyv szerint szerette volna megrendezni a darabot, ezt az időszakot idézik meg már a produkció előtt a színház előterében és a nézőtéren felhangzó Ábrahám slágerek és a korabeli vetített színházi reklámok.
Oberfrank Pál hozzátette, a válságos időszak más megoldásokat is kívánt: a díszletnél, jelmezeknél igyekeztek a meglévő kellékeket kreatívan felhasználni, közben a térbeli ugrásokat – Dorozsma, Szibéria, Kína, Szentpétervár – is megjeleníteni, illetve nagy tánckar és kórus híján színházszerűbb jeleneteket álmodott meg.
Képek: Veszprémi Petőfi Színház
