Remek ötlet és nem csupán azoknak ajánlom, akik úgy érzik, ellaposodnak a karácsonyi vacsora utáni pillanatok, és már az ajándékbontogatás izgalmai sem hozzák az elvárt ingerszintet, netán még egy erős kávé is csak fáradtabbá teszi az embert. A kvíz természetesen nem csupán karácsonykor, hanem akár a közelgő év végén is játszható, kreatív zárása lehet az esztendőnek.
Miről is van szó? Végiggondolni, hogy csak a szűk család tagjai merre jártak az évben, nem is olyan könnyű feladat. Hogy hány napra mentek pontosan, kimondottan fogós kérdés. No de hogy milyen látottakról, miféle ételek fogyasztásáról, élményekről számoltak be – ennek felidézése alaposan próbára teszi képességeinket. Márpedig a családi kvíz épp a legapróbb részletekre kíváncsi. Ami a család egyik tagjának – nevezetesen a kérdéssor összeállítójának – fontos és jelentős történet, az a többieknek csupán egy halovány emlékfoszlány, aminek az év végére már nyoma sincs az elménkben.
Célszerű a játékot párokban játszani, de nem kell feltétlenül társas kapcsolatban lenni egy kétfős csapat alakításához. A becsapós kérdések fokozzák a hangulatot, ám a játék lényege, hogy nem műveltségi vetélkedő, hiszen jelen esetben a feladvány mi vagyunk: maga a család. A kvízkérdések megalkotójának érdemes minden egyes résztvevőről feladványt írnia, nehogy kimaradjon valaki és sértődésbe fusson a dolog. Természetesen a játék pontozásos, így a végére kialakul egyfajta sorrend, szóval valóságosan körvonalazódhat, hányadán is állunk az odafigyeléssel.
Jómagam szenteste csöppentem bele a családi kvízjátékunkba. Egyetlen feladványt szeretnék ebből megosztani most az olvasóval, amelynek meglepetés ereje roppant lassan vált előttem világossá. Így szól: „ha egy műszaki balszerencse miatt kizárólag egyetlen képet őrizhetnél meg a képernyőn látható 10 fotó közül, melyik lenne az?”. A csavar az a feladványban, hogy ezt nem magunkról, hanem a másikról kell megállapítanunk. Ezt követően összevetjük választásunkat az övével, s kiderül, egyezik-e a két kép. Vajon ismerjük a másikat? Apát, anyát, testvért – szűk környezetünket? Mi a fontos neki? Illetve egészen pontosan: szerintünk mi a fontos neki?
Mint említettem, lassan vált előttem a világossá, miről szól ez a kérdés. Valójában minket céloz, hogy mi mit is gondolunk a másikról, milyennek látjuk őt, az ismeret bennünk van, még ha őróla is szól. Ha egyezik a két kép, az a mi sikerünk, ha eltér, nekünk kell korrigálni. A másik az, aki, és olyan, amilyen. Több ezer év alatt mit sem változott az ember. Az ókori görögök ezt vésték a delphoi jósda bejárata fölé: „ismerd meg önmagad!” – merthogy kizárólag saját magunkon keresztül vezet az út a másik ismeretéhez és megértéséhez. Kipróbált, történelmi igazság, itt van velünk, sokkal közelebb, mint gondolnánk.
Képek: Pixabay.com
