Végigpörgetve az idén mozikba kerülő filmek listáját ugyanaz a kép rajzolódik ki előttünk, ami az elmúlt éveket is jellemezte: dominálnak a filmes univerzumok, a sokadik folytatások és az újrafeldolgozások. Most hozunk is egy-egy példát mindegyikre, és adunk tippet azoknak is, akik az eredeti produkciókat keresik.
A kis hableány (The Little Mermaid)
A Disney néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy egyszerűbb a már meglévő filmjeiket újra felmelegíteni, mint teljesen eredeti ötletekkel előállni: csak le kell porolni a történetet, a párbeszédeket, meg a betétdalokat, szóval mi baj lehet, ha a népszerű rajzfilmekből élő szereplős (vagy inkább nyomokban élő szereplőket is tartalmazó) adaptációk készülnek? A Hamupipőkétől az Aladdinon és az Oroszlánkirályon át mostanra eljutottunk A kis hableányig, amit négy új dallal is megtoldott az 1989-es rajzfilm zeneszerzője, Alan Menken valamint Lin-Manuel Miranda. A kisgyerekes szülők már most elkezdhetik tanulni a Ringat a víz szövegét, ami a májusi premiert követően valószínűleg sok otthonban szól majd végtelen lejátszás üzemmódban.
Pókverzum 2. (Spider-Man: Across the Spider-Verse)
Ha már megfeddtem a Disney-t a kreativitás hiányáért, illik rögtön egy ellenpéldát is felhozni mentségükre. A 2018-ban bemutatott Irány a Pókverzum! amellett, hogy fű alatt megágyazott a Marvel multiverzumának, túlzás nélkül azonnal kultfilmmé avanzsált. Teljes joggal: a képregényekben számos inkarnációt megélt Pókembereket ezúttal együtt láthattuk a mozivásznon, ráadásul az animáció stílusa a karakterekhez idomult, az alkotók bátran nyúlhattak különböző műfajokhoz, és ebbe a projektbe behozhatták azokat az ötleteiket is, amit a patikamérlegen kimért MCU-epizódokból könyörtelenül kigyomláltak a Disney sikergyárosai.
Indiana Jones és a sors tárcsája (Indiana Jones and the Dial of Destiny)
Megdöbbentő azzal szembesülni, hogy már a legutóbbi, nem túl szép emlékű Indiana Jones filmet is 15 évvel ezelőtt mutatták be... Mindenesetre az immáron nyolcvan éves Harrison Ford újra felveszi kalapját és csattogtatja az ostorát, hogy megint megküzdjön a nácikkal, akik valahogy már negyven éve világuralomra törnek. Steven Spielberg és George Lucas ezúttal egy lépést hátrált, és már csak producerként járulnak hozzá a film elkészültéhez, a stafétát James Mangold rendező veszi át tőlük. Marad viszont a legendás zeneszerző John Williams, akinek az eddigi Indy-epizódok mellett a Csillagok háborúja, a Harry Potter sorozat, a Jurassic Park és a Reszkessetek betörők! dallamvilágát is köszönhetjük. Ha lehet hinni a híreknek, Williams ezzel az etűddel zárja le emlékezetes pályafutását.
Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon)
A legendás rendező, Martin Scorsese ezúttal egy megtörtént bűncselekményt visz vászonra krimi-westernjében. 1920-ban hatvan osaga indiánt mészároltak le Ohioban, miután olajat találtak az amerikai őslakosok földjén. A tömeggyilkosság fő gyanúsítottját Robert de Niro alakítja majd, de a stáblistán szerepel Leonardo diCaprio, Jesse Plemons és Brendon Fraser is. Scorsese legutóbbi alkotásához, Az Írhez hasonlóan ezúttal is több mint három órás gigászi eposzra számíthatunk.
Maestro
Nem kérdés, hogy az életrajzi ihletésű filmek reneszánszukat élik, és azt is nehéz lenne vitatni, hogy ezt a fellángolást a zenei élet nagyjait bemutató alkotások indították el. Freddie Mercury és Elton John után ezúttal egy zeneszerző, Leonard Bernstein – a West Side Story alkotója – története elevenedik meg a filmvásznon, nagyrészt Bradley Coopernek köszönhetően, aki producere, írója, rendezője és főszereplője is a Maestro című, idén megjelenő mozinak. A film Bernstein több évtizedes házasságát meséli el Felicia Montealegre-vel, aki ez idő alatt tudatában volt annak, hogy férje meleg. Cooper kétségkívül kinőtte a béna vígjátékok szépfiújának szerepét – ez legkésőbb a Csillag születik révén mindenki számára nyilvánvalóvá vált –, ezúttal pedig ismét nagy fába vágja a fejszéjét. Hogy megérdemli a bizalmunkat, arra árulkodó jel lehet Steven Spielberg és Martin Scorsese jelenléte a producerek névsorában.