A szerkesztő tematizálva nyújtja át az olvasónak a könyvet. Jóval a bibliai időket megelőző korszakból indít. Érinti a görög, a római világot, Európa egyszer tűrő, máskor üldöző, megint máskor álszent vagy éppen befogadó világát vetíti elénk, majd Magyarország, Budapest, s Veszprém következik. A megyeszékhelynek nem volt szégyenkeznivalója: szépen felzárkózott a többi város mögé (olykor tán meg is előzte egyiket-másikat) a prostitúció terén. A lányok és futtatóik, a műintézmények részeseivé váltak Veszprém történelmének. A kötetbe gyűjtött dokumentumok legalábbis ezt igazolják.
A szerző sokat foglalkozik a törvényi háttérrel, a korlátozásokkal, a hatósági munkával, leírja, milyen következményekre számíthatott az üzletet vállaló hölgy vagy éppen kerítője.
Érdekes részleteket olvashatunk az orvosi kezelésről, az engedélyek kiadásának procedúrájáról is.
Izgalmas böngészni a város épületei között. Vajon melyik az a mai ház, amely egykor otthont adott az ezeréves mesterség profijainak, amatőrjeinek és áldozatainak…
Kérdezhetnénk, miért nem interjúzott a szerző, amikor összeállította könyvét. Miért nem próbált egykori hölgyekkel és urakkal beszélgetni? A válasz első része igen könnyű: nagyobbik részük már nem szólhat, elhunytak. A kisebbik résszel némi gond lehet: ők azok, akik nyilván elzárkóznának egy interjútól. Ám Hogya Györgynek nem ez volt a célja. Amit összeszerkesztett, így kerek.
Kérdezhetnénk azt is, hogy mi van ma, hol vannak a mai kéjhölgyek, örömlányok, prostik (hadd ne folytassam a szinonimákat), no meg a bordélyházak. Ez utóbbival már igazán gondban lennénk, hiszen fátyolos szemérmességünk nem is engedi a pontos megnevezés kimondását. Hogyisne! Olyan perek születhetnének belőle, amikből újabb dokumentációs kötet születhetne…
A kötetet a veszprémi Viza Kft. Kiadó jelentette meg Porga Gyula alpolgármester előszavával, s a kiadó Borbás János ajánlójával.
– Lucidus –
