A kínaiak egy rendkívül megosztó eszközzel rukkoltak elő a piacon, nem mással, mint egy nyomásérzékelővel, mozgatómechanikával és az ajkak puhaságát utánzó szilikonpárnával ellátott eszközzel, mely a mobilra kapcsolható. A „csókolózás” élményét fokozza, hogy a felhasználók videóhívást folytathatnak egymással a csóktovábbítás perceiben. Csókot rá: vajon tényleg ezen múlik?
Viccnek gyönge, arra, amire való pedig egyenesen hátborzongató. Véleménycikk lévén feltehetem a kérdést: tényleg vannak olyanok, akik ettől fogják elmélyültebbnek, intimebbnek, őszintébbnek gondolni a kapcsolatukat? El sem tudom képzelni, mi következhet a csókgép után… lassan már semmit sem kell megtenni egymásért, és egy applikáció fogja este feltenni a kérdést, hogy milyen napom volt.
A közeljövő – amiről számos sci-fiben „jósoltak” már hasonlókat –, az elmúlás elmulasztását hozza el, és a jelen nem lét helyett jelenlétet, a pótolhatatlanság helyett pótlást ígér. De milyen áron? Hová lesz belőle az egyetlen és legfontosabb tényező, akiért az egész van: az ember?
Vajon nem vetít előre a csókgép is egy olyan tendenciát, ami majd többek között kötődési zavarokat okoz, mert többet csókolom a gépet, mint a páromat? Mikor bolondul bele az ember? Vajon jó ez az irány? Nem tudom. Kérdezem. Kommentszekció?
Kiemelt fotó: Global Times, Taobao