Oszlassunk el egy tévhitet az otthoni zöldségneveléssel kapcsolatban! Nem kell hozzá több hektárnyi termőföld tulajdonosának lennünk, sőt! Egy hobbikert a valóságban egész másképp fest, mint ahogyan az agrárszektort képzeljük. Ha csak saját örömünkre, friss fogyasztásra nevelnénk néhány zöldségfélét, egy pár négyzetméteres kertecskével már elindulhatunk. És ez a kísérleti szakasz pont elég is ahhoz, hogy hosszú távon értékes szokással gazdagodjon mindennapi életünk!
Legyen szó magaságyásról, dombágyásról, parcelláról egy közösségi kertben vagy csak egy lekanyarított kertrészről az udvaron, a cél ugyanaz: belekóstolni abba a páratlan élménycsomagba, amivel egy saját konyhakert megajándékozhat bennünket. Márciusban indul a szezon: hogyan fogjunk hozzá, és milyen zöldségeket kezdjünk nevelni? Az alábbiakban ehhez nyújtunk egy kis segítséget.
A talaj megfelelő előkészítése
A bő termés kulcsa a jól előkészített talaj. Mielőtt eszeveszett magszórásba kezdenénk, készítsük fel megfelelően ágyásunkat a növények befogadására, kinevelésére! Ha szabadföldbe tervezünk ültetni, kössünk barátságot a kerti szerszámokkal (az ásóval, a kapával, a gereblyével), melyek a talaj-előkészítő munkák nélkülözhetetlen eszközei. A talaj-előkészítés három célt szolgál. Egyrészt lazítjuk a talaj szerkezetét, javítva ezzel a víz- és levegőgazdálkodását. Másrészt igyekszünk gyommentesíteni (és megtisztítani) a talajt, ám ezt a munkát egész biztosan nem ússzuk meg ennyivel. Harmadrészt szükség esetén tápanyaggal dúsítjuk a talajt: erre kiváló az érett istállótrágya vagy az érett komposzt, amelyet beleforgathatunk a földbe.
Kerüljük a műtrágya használatát! Ezzel hosszútávon többet ártunk a talajéletnek és az ökoszisztémának, mint amennyit rövidtávon profitálhatunk vele. Foszfor-, kálium- és nátrium-utánpótlásra a későbbiekben is van lehetőségünk természetes módon, például növényi levek, ázalékok, zöldtrágya, kávézacc, zúzott tojáshéj stb. formájában. Trágyát csak érettet használjunk, egyébként a trágyázásnak komoly egészségügyi kockázatai lehetnek! Ha van szerencsénk szalmás istállótrágyára szert tenni, csak akkor használjuk fel közvetlenül a veteményesben, ha már nem bűzös! Egyébként pár évet pihentessük egy napfénymentes helyen!
Az említett talaj-előkészítő munkák alól mentesülhetünk, ha magaságyásban vagy dombágyásban neveljük zöldségnövényeinket, esetleg mélymulcs alatt. Mindhárom esetben több évre előre gondoskodtunk az optimális talajviszonyokról.
Több ezer paradicsomfajta létezik. Kísérletezzünk velük bátran a hobbikertben is! Fotó: MÁS Kert
Mit ültessünk?
Kora tavasszal valójában semmit! Bár szokás az ültetést a vetés szinonimájaként használni, a két fogalom két eltérő folyamatot takar. Ültetés során növényt vagy növényi részeket helyezünk a földbe, így a későbbiekben például paprika- vagy paradicsompalántát. Márciusban viszont egyelőre csak magról szaporítunk, és a magot nem ültetjük, hanem vetjük. Kora tavasszal tehát közvetlenül az ágyásainkba magról vetjük az úgynevezett előveteményt. Ezek olyan rövid tenyészidejű, egynyári zöldségnövények, melyeket május végéig, június elejéig le is szüretelünk majd. Ebben az időszakban vethetjük továbbá magról a kétnyári gyökérzöldségeket, amelyek tenyészideje hosszabb, és nyáron nem szöknek magszárba, így ők tovább hízhatnak majd a földben.
Legkorábban a borsószemek kerülhetnek a földbe. A borsót akár már tél előtt elvethetjük, aztán tavasszal – ha a hőmérséklet megfelelő – csírázásnak indul. Ennek hiányában február végén, március elején az előkészített ágyások első lakója lehet.
A borsó a legkorábban vethető zöldségnövényünk. A levele is ízletes csemege! Fotó: MÁS Kert
Hasonlóképp bírja a fagyokat több leveles zöldségünk, mint a spenót és a saláta. Ezek esetében is próbálkozhatunk tél alá vetéssel, vagy a magokat szórhatjuk március elején közvetlenül az ágyásba. Salátából választhatunk fejes vagy tépősalátát, ez utóbbi nyáron is termeszthető. A salátát érdemes szakaszosan vetni (akár két-három hetente egy sort), így gondoskodhatunk arról, hogy mindig legyen a kertünkben friss, ropogós zöld, de akár palántázhatjuk is.
A zsenge hónapos retek a tavasz hírnöke, a legkorábban szüretelhető konyhakerti növényünk. A retek és a rukkola is a káposztafélék családjába tartozik, bírják a hideget, ám a magok fagyérzékenyek. Ezért biztonsággal március közepén vagy végén kerülhetnek az ágyásainkba. (Próbálkozhatunk március eleji vetéssel is, de nem biztos, hogy kikel, nekem magaságyásban négyből egyszer nem. Bár ettől azért még próbálkozom.)
Ahogy melegszik az idő, március közepétől a gyökérzöldségek is vethetők ágyásainkba, így a sárgarépa, a petrezselyem és a pasztinák, valamint a cékla, ám náluk hosszabb tenyészidővel számoljunk! Továbbá érkezhetnek a hagymafélék, amelyeket viszont nem vetünk, hanem duggatunk, vagy dugványozunk. Ez azt jelenti, hogy a vörös és a lila hagymából pici hagymákat, azaz dughagymákat dugdosunk a földbe, fokhagymából pedig fokhagymagerezdeket. (Ha hagymát magról szaporítunk, abból idén dughagyma lesz, amit jövőre újra eldugunk, hogy értékelhető fejet kapjunk.)
Palántanevelés pro és kontra
A konyhakertész március eleji teendőinek listáján szerepel a palántanevelés megkezdése. A hosszú tenyészidejű zöldségféléinket otthonunk melegében neveljük elő, és csak április végén, májusban ültetjük ki őket a szabad ég alá. Egyrészt ezen növények fokozottan érzékenyek a hidegre, másrészt ezzel a folyamattal meggyorsíthatjuk a termőre fordulást. Palántaként szokás előnevelni a zellert, a paradicsomot, paprikát, a padlizsánt, esetenként az uborkát és a cukkinit (tökféléket), valamint egyes káposztaféléket (a fejes káposztát, a karalábét, a karfiolt, a brokkolit).
A palántanevelés igen hálás dolog, és egy kis zöld színt csempészhetünk vele otthonunkba is. Bár palántából nehéz keveset pesztrálni, pár tucat bébinövénynek azért találhatunk egy kellően napos ablakpárkányt. Ugyanakkor ha nem tudjuk számukra az optimális feltételeket biztosítani, azt növényeink megsínylik, és hiába hozzák be látszólag a szabadföldben ezt a lemaradást, a termés mennyiségén és milyenségén megmutatkozik majd.
A magunknak nevelt palánták kapcsán biztosak lehetünk abban, hogy megfelelő gondossággal, vegyszermentesen cseperednek. És valójában így tudjuk leginkább kiélvezni azt a hihetetlen fajtagazdagságot, amelyet zöldségnövényeink egyébként képviselnek. Sokkal szélesebb a választék vetőmagból, mint megvásárolható palántából. Legyen szó fehér padlizsánról vagy épp lila karfiolról, esetleg sárga, fekete, lila, csíkos és bármilyen kinézetű paradicsomról: ha különleges zöldségekkel szeretnénk kiskertünket gazdagítani, azt leginkább magunknak nevelt palántákkal tehetjük meg.
A március végén vetett retek legkésőbb májusban fogyasztható. Fotó: MÁS Kert
Válasszunk hazai vetőmagot!
Ha betévedünk egy mezőgazdasági boltba, a vetőmagkínálat bizonyára túlvásárlásra ösztönöz. A papírtasakokon lévő képeket nézegetve már látjuk is magunk előtt a bőség kertjét, és könnyen elcsábulhatunk egy-egy szép fotó láttán. Aztán a magok egy része végül soha nem kerül a földbe (vagy soha nem kel ki). Ezért javaslom, hogy csak ésszel és kevesebbet válasszunk, és az alábbiak szerint szelektáljunk.
Kerüljük a csávázott, drazsírozott vetőmagokat! Nincs helyük egy hobbikertben. Talán kelési arányuk jobb, ám vegyszerekkel kezeltek, amelyet nyomokban a felcseperedő növények is tartalmazhatnak, és ezt a kertünk élővilága is megsínyli.
Válasszunk hazai vetőmagot! Sok hazai forgalmazó van, ám ezek egy része külföldön termelt magokat csomagol magyar köntösbe. Pedig a hazai vetőmag nemzetközileg ismert és keresett, a világ tíz legjelentősebb vetőmag-előállítói között vagyunk! Olvassuk hát el alaposan a mag származási helyét, és ez alapján döntsünk!
Ha van lehetőségünk, látogassunk el egy magbörzére, ahol különleges, tájfajta vetőmagokra tehetünk szert. A résztvevők itt saját szaporítású magjaikat csereberélhetik, nagyban segítve ezzel a magyar mezőgazdaság biodiverzitásának megőrzését.
Vegyeskultúra a magaságyásban tavasszal: váltakozó sorokban retek, spenót, répa, hagyma, saláta Fotó: MÁS Kert
Vetés a gyakorlatban: sor- és tőtávolságok
Ha tasakos magot választunk, azon majd minden esetben feltüntetik az adott növényre jellemző ideális sor- és tőtávolságot, melyeket – egyéb tapasztalat híján – célszerű betartanunk. A vetési mélységre vonatkozó általános szabály, hogy a mag méretének háromszorosára vessünk (nyári vetés esetén ennél kicsit mélyebbre). Előveteményezéskor a kihúzott sorokba tehát elszórjuk a magokat (az előírt tőtávolságnál sűrűbben), később pedig majd egyeljük, ritkítjuk a sűrűn kelt növényállományt.
Vegyeskultúrás ágyások egy hobbikertben
A vetési szabályok a magaságyás esetében kicsit eltérnek, ezekről korábban itt írtunk részletesen. Ugyanakkor bármilyen hobbikertben megfontolandó a vegyeskultúrás termesztés. Ez a nagyüzemi monokultúrával szemben azt jelenti, hogy többféle zöldségnövényt nevelünk együtt: akár közvetlenül egymás mellett, akár soronként váltakozva, akár dísznövények társaságában.
A vegyeskultúrás termesztés eredményeként nemcsak izgalmas, színes kertecskét kaphatunk, hanem kihasználhatjuk növényeink egymásra gyakorolt pozitív tulajdonságait, és gondoskodhatunk kertünk biológiai egyensúlyáról, védelméről is. A növénytársítások, a vegyeskultúra a biokertészkedés alapja, amely a kert élővilágát nagy egészként szemléli. Kertünk fontos alkotóelemei tehát a hasznos rovarok és a beporzók is, amelyeket leginkább egy színes, változatos, mindig virágzó kerttel tudunk becsalogatni.
Szerző: Skultéti Bernadett
