Rengeteg oldaladat megmutattad már, a legtöbben a playmate korszakodból emlékeznek rád. Te melyiket érzed a legközelebbnek magadhoz?
Mindig az, amit éppen megélek, amin keresztül megyek. Minden életszakaszomra büszke vagyok, de ami igazán fontos nekem, az viszont a szörfös korszakom, ami jelenleg is tart és el is fog kísérni életem végéig. Tizenöt éve kezdtem szörfölni, ez nekem már nem csak hobbi, vagy sport, hanem életstílus is.
Igazi régimotoros celeb vagy. A médiában fel és el is tűnnek sokan, mi lehet a titok, hogy még mindig ismeri mindenki a neved?
Érdekes helyzet, mert én valahogy mindig próbálkoztam azzal, hogy minél kevesebbet legyek jelen a médiában. Az a benyomásom, hogy itthon, ha egyszer felkapják a neved, abból nincs kiút. Bennem talán az tetszik az embereknek, hogy mindig önazonos vagyok, nem veszek fel újabb és újabb szerepeket magamra, hanem az a Szilvi vagyok, aki bár képes megújulni, az marad, akit már egyszer megismertek.
Budapestről elköltöztél egy Somogy megyei faluba, és kipróbáltad a tanyasi életet. Most újra a fővárosban élsz, de Balin is többször töltöttél hosszabb időt. Hol érzed igazán otthon magad?
Nem sok kötődésem van a fővároshoz. Bárhol is jártam eddig életemben, nekem mindig Indonézia, Bali lesz az a hely, ahova visszavágyom. A természet az, ami közel áll hozzám, a városi energia egyáltalán nem vonz.
Aki csak a képernyőről ismer, annak elsőre meghökkentőnek tűnhet a kertészkedő Szilvi. Pedig már gyermekkorodban is ezt szívtad magadba és a kerti munka egyáltalán nem életidegen tőled. Mesélnél kérlek kicsit a gyökereidről?
Gyermekkorom szerves része volt a természet iránti tisztelet és szeretet. Mindkét szülőm zöldség- és gyümölcstermesztő volt, így kiskoromtól kezdve be voltam fogva az összes kerti munkába. Belém ivódott a növények íze és illata, ezért a rivaldafényből visszakapcsolódni a természetbe csak egy kis ugrás volt számomra. Az, hogy magamnak termesztem a növényeket, hogy figyelek arra, hogy mivel táplálom a testem, számomra nagyon fontos, mert igaz az a mondás, hogy amit eszel, azzá leszel. Ez pedig hozza magával, hogy abszolút környezettudatosan is élek, igyekszem a természet része lenni.
Nemrég új vállalkozásba kezdtél, Almásy-Balla Orsival. Ehető kiskerteket terveztek. Honnan ismeritek egymást?
Az ismerkedésünk a közösségi médiában kezdődött, Orsi írt rám négy évvel ezelőtt. Akkor éppen Mikronéziában éltem, ahol saját magam termesztettem a különböző növényeket. A szigeten nem igazán jellemző a kertészkedés, önszorgalomból csináltam, és sokszor posztoltam is róla. Orsi biokertész, különleges növényekkel is foglalkozott, és séfeknek volt a beszállítója akkoriban, amikor kiszúrt nálam egy ritka rukkola-fajtát. Felajánlotta a segítségét, szaktudását, én pedig éltem vele és rendszeresen hívtam a kérdéseimmel, amikor itthon a saját veteményesemmel kezdtem el foglalkozni. Az egész a közös érdeklődésből és barátságból indult.
Miről szól a Kiskert Neked? Van valamiféle ars poeticátok?
Van egyfajta küldetés tudat bennünk, nem szeretnénk, hogy a veteményesek, a konyhakertek kultúrája eltűnjön, és felnőjön még egy generáció úgy, hogy ezekről nem tud semmit. A nagyszüleinknek ez az élet adott volt, és szeretnénk, ha mások is vissza tudnának csatolni a gyökereikhez.
Egyfajta menekülés a mesterséges világból?
Igen. A díszkertek is nagyon szépek, de fontos, hogy legyenek ehető növények is, hogy magunknak is tudjunk termeszteni. Az ehető kertek, amiket mi tervezünk, nemcsak mutatósak, de funkcionálisak is. Lehet ezt gyönyörű, igényes magaságyásokban is csinálni, sőt olyan módszereket kínálunk, amihez nem sok energia és idő kell, amiből manapság az embereknek a legkevesebb van. Egy balkonládányi terület is elég ahhoz, hogy a természetet hazavigyük, sőt egy egész ökoszisztémát ki lehet építeni egy kisebb erkélyre is.
Ehhez komoly háttértudás is kell, nem elég csak a szenvedélyes hozzáállás. Hol tanultad ki a szakmai fortélyait?
Elvégeztem a permakultúrás tervezői iskolát, és az aranykalászos gazda képesítést is megszereztem. Folyamatosan képzem magam, hiszen ez nem csak munka számomra, hanem őszintén hiszek benne. Ezt a megszerzett tudást és tapasztalatokat workshopok formájában iskolákban és óvodákban is szeretnénk átadni, főleg a városi gyerekeknek, akik már teljesen kiszakadtak ebből a természetközeli világból.
Mi a következő lépés?
Hiszek az álmaimban, és most azon igyekszem, hogy ki tudjak építeni egy kétlaki életet. A kertész szezonban Magyarországon, az év többi részében Indonéziában vagyok. Úgy érzem, most teljesedtem ki igazán, már az a legfontosabb, hogy bárhol is vagyok éppen, jót és hasznosan cselekedjek. Nem a materiális oldalát nézem a dolgoknak, hanem igyekszem spirituálisan is megközelíteni őket.
Fotó: Kovács Kata Boudo-Art Foto, Gyetvai Gergely
