A veszprémi orgonák története
Az írásos emlékek tanúbizonysága szerint, az ősi veszprémi egyház már a XIII. században rendelkezett orgonával. Később a XV. században Vetési Albert püspök az egész országban ismert orgonaépítőt, Miklós mestert bízta meg a hangszer megépítésével, aki azonban félbehagyta a munkát és Fehérváron kezdett bele egy újba. Azonban Mátyás király közbenjárására visszatért a királynék városába, hogy befejezze a megkezdett munkát.
Sajnos 1552-ben Veszprém várát bevették a törökök, a harcok közben megsemmisült az orgona is. Ezt követően egészen az 1630-as évekig kellett várni egy újabb orgonára, amely Dávid Pál püspök kormányzósága alatt épült meg. Egy XVII. századi kánoni látogatás alatt készült jegyzőkönyv a hangszert ekkor már több mint százévesnek becsülte, a leírás szerint hatregiszteres, pedál nélküli, kisebb hangszerként jellemezve.
A zenei élet Veszprémben a XVIII. században lendült fel: Acsády Ádám püspök több hangszert is ajándékozott a helyi kórusnak, amelyekkel az ünnepeken zenés liturgiákat adtak elő. Új orgonát is készíttetett, egy bécsi orgonaépítő 1743. június 6-án szállította le a hangszert, és két segéddel, valamint háromheti munkával szerelte fel azt. Egy helybeli mester 60 forintért festette ki az orgonaszekrényt, a kották számára készült könyvállvány pedig egy forint ötven fillérbe került. A kovács- és lakatosmunka költségei 12 forintra, az asztalosé 10 forintra rúgtak. Végül 1743. augusztus 10-én elkészült az orgona. A század folyamán a hangszert többször is javítani kellett, fúvót reparáltak rajta és meg is tisztították.
A XIX. század első felében a magas szintű káptalani zenélést az orgona már nem tudta kiszolgálni, ezért Wilde József építőmestert kérték fel a bővítésére, aki alapos munkát végzett, három szekrényesre bővült a hangszer és kilenc változat hozzáadásával húsz regiszteresre növelte a hangterjedelmet. A megújításért előlegként 1000, majd később 4500 forintot kapott. Egy év múlva pedig 400 forintot tehetett zsebre. Később Wilde orgonáját többször kellett renoválni, javítani.
A veszprémi főszékesegyházat 1907-10 között megújították, ekkor Eszterházy Imre püspök egy új orgona építésével bízta meg az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb orgonagyárát, a jägerndorfi Rieger-gyár budapesti leányvállalatát. A kétmanuálos 21 regiszteres pneumatikus orgonára a cég két költségvetést is küldött: a tölgyfa szekrényes kivitelezés ára 13.600 koronával, a tölgyfa színre festett fenyőfa szekrényes orgona ára pedig 12.400 koronával szerepelt az ajánlatban. Végül a drágább verzió készült el, bár a hely szűkössége miatt a hangszín-összeállítást mérsékeltnek ítélték meg az akkori szakemberek. Az orgonát 1910. október 4-én szentelték fel.
A XX. században többször is átalakították, renoválták, modernizálták a Rieger-féle orgonát, azonban a szakértő vizsgálata szerint a jelenlegi orgonamű jelen állapotában nem képvisel műemléki értéket, ezért kap új, kibővített orgonát a Szent Mihály Főszékesegyház.
Új orgona a főszékesegyházban
Egy négymanuálos liturgikus- és koncertorgonát építenek a megújult főszékesegyházba Homolya Dávid orgonaszakértő segítségével. A nagyorgonába beépítik az 1908-as Rieger-sípsorokból azokat, amelyek restaurálhatóak, vagy eredeti állapotban fennmaradtak, illetve jó minőségűek és megfelelő hangzásúak. Továbbá restaurálják és felhasználják az eredeti orgonaszekrényt, amelynek kiemelkedő a művészi értéke és tökéletesen illeszkedik a főszékesegyház stílusába. A további bővítményeket is ehhez igazítják anyagában, színében és mintázatában egyaránt.
Az orgona 36 tényleges regisztert tartalmaz, ezt úgynevezett transzmissziókkal, azaz egyes sípsorok több regiszterben történő felhasználásával 50 regiszterre bővíthető. Az új fémsípokat ón és ólom ötvözeteiből készítik, az egyes regiszterek hangkarakteréhez szükséges különféle összetétellel. Például a legnagyobb belső fémsípokat hengerelt, óntartalmú horganylemezből állítják elő. Az új fasípokat pedig válogatott, kiváló minőségű, légszáraz fenyőből és juharfából alakítják ki.
További érdekesség, hogy a hangolást 440 Hz/18 Celsius fok hőmérséklet magasságban, egyenletes lebegésű hőfokban végzik majd a szakemberek. A hangszer összesen 12 tonnát nyom. Az építésére eddig 17 ezer munkaórát fordítottak a szakemberek. Az orgonába 2333 darab sípot helyeznek el, a legnagyobb mérete 5.2 méter, a legkisebb pedig mindössze 3.5 milliméteres.
A hangszer megszólaltatható majd az orgonakarzatról, valamint egy második, mobil játszóasztal segítségével a főhajóból is. Előbbi a templomi kórus, utóbbi a szentélyben, vagy a főhajóban álló énekkarral, esetleg egy zenekarral való együttműködés, vagy orgonakoncert esetén használható.
Ami a teljes műszaki tartalmat illeti: az orgona új építésű, modern technológiájú, stabil rendszer elektronikus vezérléssel, mely a transzmissziókat, a távjátékot és a kombinációk széles tárházát lehetővé teszi. Újdonság még az elhangzó darabok rögzítésének és visszajátszásának beépített lehetősége, mely segíti a vallás-turisztikai szolgálatot is. A tervezés után a fizikai összeszerelést és a teljes sípanyag – különleges precizitást, tapasztalatot és nagy odafigyelést igénylő – intonációját is a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra szakmai csapata végzi Budavári Attila vezetésével. Mindezt pedig általában az éjjeli órákban, ugyanis nappal a munkavégzés miatt lefedik a hangszer, hogy védjék a portól, éjszaka viszont nem ritka, hogy különös orgonaszó hallatszik ki a székesegyház falai mögül, aminek ez áll a hátterében.
A veszprémi Szent Mihály Főszékesegyház új orgonájának építése azon túl, hogy kiemelkedő lehetőségeket tár fel ünnepeink méltó liturgiájának kialakításához, egyben Veszprém városát felhelyezi Magyarország és Európa orgonazenei térképére.
Képek: A veszprémi várnegyed megújulása Facebook-oldal
