Gyerekként, hat-hét éves korában, Olaszországban látott először fémkereső búvárt, akit nagy érdeklődéssel figyelt – ekkor született meg benne a kíváncsiság a kutatás-keresés iránt. Az első fémkeresőjét tizenhárom évesen kapta, azzal kezdett el kutakodni földeken, strandokon, erdőkben. Ahogy egyre többféle tárgyra bukkant rá, felmerült benne a gondolat, hogy az elveszett értékek felkutatására vállalkozást is fel lehetne építeni. Azt vallja, hogy aki szeretettel, szívvel-lélekkel végzi a munkáját, az valószínűleg jól is csinálja, a jól végzett munka pedig megteremti a megélhetést. Az elképzelés a valóságban is működik: az emberek hajlamosak elhagyni a tárgyaikat, és ezek visszaszerzése érdekében szívesen veszik igénybe a fémkereső szolgáltatásait. A siker – ha nem is garantált – de gyakori.
A leggyakrabban gyűrűket, kulcsokat, telefonokat hagynak el az emberek – vagy legalábbis ezek miatt kérik a szakember segítségét. A gyűrű azért is kerülhetett a lista élére, mert az eszmei értéke is nagy, az emlékek miatt nem pótolható úgy, mint egy elvesztett pénztárca. Időnként kertekbe, mezőgazdasági területekre, erdőkbe is hívják, de a legtöbb munka a strandokon adódik. Bence szerint a vízben könnyebb is dolgozni: a szárazföldön rengeteg fémtárgy – nem kis részben szemét – bújik meg a fűben, földben, ráadásul például egy vadászat közben elvesztett ékszerért nagy területet kell átkutatni. Ezzel szemben a strandon az ügyfél elég jól körbe tudja határolni, mely részeken mozgott, és nincs a vízben szemét vagy akár értékes tárgy, ami miatt a fémkereső folyton jelezne. Bár azt gondolhatnánk, hogy sok olyan dolog pihenhet az iszapban, aminek az elvesztésébe beletörődött a tulajdonos, és nem kért segítséget a megtalálásához, Bence szerint két-három hétnél tovább semmi nem marad a vízben: kiszedik más fémkeresők – hogy mennyire tisztességes szándékkal, azt könnyű elképzelni. Ha kutatás közben mégis váratlan értéktárgyat talál, Bence a Facebook-oldalán tesz közzé felhívást, és gyakran vissza is tudja juttatni azokat a jogos tulajdonoshoz – a szemetet pedig szelektálja és leadja a fémgyűjtő telepeken, illetve elhelyezi a hulladékgyűjtőkben.
Ahhoz, hogy egy a strandon eltűnt fémtárgyat megtaláljon, Bencének profi fémkereső gépre, nagy tudásra és tapasztalatra van szüksége. GPS segítségével, karók letűzésével pontosan tudja követni, hogy mely területeket vizsgálta már át. Azt mondja, nyakig érő vízig számára könnyűnek számít a terep, csak a pontosságra kell ügyelni: két centimétert sem lehet kihagyni a vizsgált területen, hiszen a keresett gyűrű akár ott is megbújhat. A GPS abban is nagy segítséget jelent, hogy egy nagyobb területet nem kell feltétlenül egyszerre átfésülni: ha az első nap végére nem találta meg, amit keresett, másnap centiméterre pontosan tudja, honnan kell folytatnia a kutatást.
Bence azt mondja, nem is mindent vállal el, fontos tudnia, hogy hol és mikor tűnt el a keresett értéktárgy. Szükség esetén nyílt vízen is dolgozik, sokan hívják amiatt, hogy vitorlásról, hajóról, csónakból, vízibicikliről esett be a vízbe valami. Ilyenkor elsőként pontos GPS koordinátákat kér, e nélkül ugyanis gyakorlatilag lehetetlen rátalálni bármire a Balaton kellős közepén. Ha viszont tudható a pontos helyszín, akkor három, ritkábban akár négy méteres mélységbe merülve is rá lehet bukkanni a vízbe pottyant tárgyakra. Néha a reménytelennek tűnő vállalkozásokat is siker koronázza: előfordult, hogy valaki öt nap után vette észre, hogy eltűnt a gyűrűje. Azt gyanította, hogy az egyik strandon vesztette el, és – mint kiderült – így is történt, Bence végül megtalálta az ékszert.
A nyári csúcsszezonban – szó szerint – éjt nappallá téve dolgozik: a strandokon zárás után, éjszakába nyúlóan keresi az elveszett értéktárgyakat, nappal pedig szinte megállás nélkül fogadja a hívásokat. A téli időszakban sem tétlenkedik, tűzszerészeti feladatokat vállal – mint mondja, őt minden érdekli, amit fel kell kutatni, meg kell találni.
Fotók: Bárányos Bence
