Gábor, kérlek, tegyük tisztába: hogy lehet az, hogy a mai napig újabb és újabb kórokozók bukkannak fel a világban? Miért vártak eddig arra, hogy megfertőzzenek minket?
Fontos leszögeznem már az elején: legyen akár vírus, baktérium vagy parazita ez az újonnan felbukkanó kórokozó, ezek nem valamiféle ellenségeink, amelyek az életünkre törnek, bántani akarnak minket, hanem ők is a biodiverzitás természetes részei. Létezik egy magyarul nehezen lefordítható angol kifejezés, a „One Health”. Ez éppen azt jelenti, hogy az emberek, a háziállatok, a vadon élő állatok és hozzá az egész ökoszisztéma egészsége egy közös egységet alkot, amiben benne vannak ezek a vírusok, baktériumok, paraziták egyaránt.
Dr. Földvári Gábor Ph.D., az Ökológiai Kutatóközpont Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoportjának vezetője. Fő kutatási területei a parazitológia, a felbukkanó kórokozók járványtana és ökológiája, a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók.
Azt is fontos látni, hogy ezek a felbukkanó kórokozók onnantól válnak problémává, hogy az ember belép a képbe. A legtöbb kórokozó a természetes gazdájában (amit rezervoár fajnak hívunk) az égvilágon semmi gondot nem csinál. Ahogy például a koronavírus sem betegíti meg a denevéreket. Én ökológiai járványtannal, betegségökológiával foglalkozom, ami arról szól, hogy megértsük a természetben zajló ciklusokat, mert ha ezeket nem értjük, akkor nincs esélyünk megelőzni a kórokozók emberbe kerülését.
A koronavírus példájával élve: ha évmilliók óta él a denevérekbe zárva egy bizonyos vírus, akkor egy újonnan létrejövő találkozási pont megteremti a lehetőséget az ember megfertőződésére. Máshogy mondva: ha nem rázzuk meg a fát, kisebb eséllyel fognak ránk potyogni dolgok. Míg nem építünk utat az erdőben, nem terjeszkednek a városok, addig ezekről a kórokozókról nem tudunk. Sőt, addig nem is kórokozók, hanem mikrobák, mert kórt ugye nem okoznak, amíg nem kerülnek át ránk.
Dr. Földvári Gábor, PhD.
Valószínűleg sokan azt gondolhatják, hogy a mikrobák olyan élősködők, amelyekkel tud működni egyfajta jó szimbiózis. Például mindenki hallott már a beleinkben élő különleges baktériumbirodalomról, a bélflóránkról. Na, de a vírusokról nem ezt gondoljuk. Egy vírus nem arra törekszik mindenáron, hogy megbetegítsen?
Ez nagyon jó kérdés. Nagyon fontos egyrészt különbséget tenni a megbetegítés és a fertőzés között. A fertőzés csak a gazdába való bejutást jelenti. Minden vírus obligát, tehát kötelező módon parazitikus, élősködő életmódot folytat. Ez azt jelenti, hogy gazdasejten kívül ő nem is képes létezni. Nagyon érdekes, hogy emiatt a vírusok tulajdonképpen nem is élőlények, valahol az élőlény és egy makromolekula közötti határon vannak, evolúciós szempontból is izgalmas kezdeti stádiumot jelenítenek meg. Önmagukban itt az asztalon nem lennének képesek osztódni, táplálkozni és fejlődni. Tehát muszáj fertőzniük, viszont nem muszáj betegséget okozniuk!
Vírusok milliárdjai vannak bennünk anélkül, hogy bármiféle gondot okoznának. És pont itt van a lényeg: mivel állandóan egyensúlyban vannak a természetben is a gazdáikkal, önmagukban a létezésük nem okoz problémát. Az a szomorú hír, hogy a probléma az ember megjelenése a köreikben. Az ember nélkül nincsenek ilyen felbukkanó kórokozók, sem járványok, még a háziállatok esetében is azt mondhatjuk, hogy általában az emberre vezethetjük vissza a betegségeket, mert a mi tevékenységünk nélkül nem jönne létre a találkozás a potenciális kórokozóval.
Az általad lektorált Gazdaváltás című könyvben azt olvastam, hogy az ebola vírusa nemcsak az emberre veszélyes, hanem az embertől függetlenül az ott élő emberszabásúakon is borzalmas pusztítást végzett, gyakorlatilag korábban stabilan nagy létszámú gorillaközösségek tűntek el sajnos teljesen nyomtalanul. És ők kifejezetten nem tőlünk kapták el a vírust.
Az ebolával kapcsolatban még mindig nagy kérdőjelek vannak. Az, hogy a helyi főemlősök megbetegedhetnek és elpusztulhatnak ettől a vírustól, pont arra utal, hogy nem ők a rezervoár gazdák. Szinte biztos, hogy ott is egy denevér a természetes gazdafaj, és egy újabb gazda volt már csak a főemlős. Ami már egy kicsit hasonló szituáció, mint az ember esetében.
Ebola vírus
Pedig a gorillák régóta ott éltek, nem újonnan léptek be az erdőbe.
Ők régóta ott voltak, az emberi tevékenység, például az erdőpusztítás miatt tolódott arrébb az elterjedési területük, és ezért közelebbi vagy gyakoribb kontaktusba kerülhettek ezzel a denevérfajjal.
Éppen ezért nagyon fontos azt látni, hogy ezek a kitörések, járványok rendre a környezetpusztítás, a városok terjeszkedése, az embernek a természetbe való behatolása, illetve a klímaváltozás miatt történnek. Mert a klímaváltozás mit csinál? Eltolja az élőlények elterjedési területét. Van, amelyik kipusztul, mások arrébb vándorolnak. És amint elkezdődik egy ilyen vándorlás – akár állati, akár emberi – rögtön új lehetőségek nyílnak a kórokozók számára.
Sok ilyen találkozási pont lehet, mégis úgy tűnhet, hogy viszonylag ritkán ugranak át ilyen kórokozók. Nincs mindig egy újabb koronavírus-járvány…
Volt korábban egy uralkodó nézet, hogy ezek a felbukkanó kórokozók ritka dolgok, mert normál esetben hosszú időtávra nézve az evolúció egyre specializáltabb parazitákat hoz majd létre, egyre inkább alkalmazkodva a gazdáikhoz, amelyek így nem lesznek képesek átugrani egy másik gazdára. Az utóbbi évtizedek munkája kiderítette, hogy erről szó sincs. Nap mint nap ugrabugrálnak, mert ők már eleve alkalmasak erre. Nem kell ehhez semmilyen hirtelen mutáció. Van szerencsém ennek az új evolúcióbiológiai paradigmának a kidolgozójával, Daniel Brooks professzorral együtt dolgozni. Az ő munkája nyomán kidolgozott DAMA (Document, Assess, Monitor, Act) protokollt alkalmazzuk a nemrég indult Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Járványökológiai Divíziójában, amely a fenti járványtani és ökológiai jelenségeket szeretné jobban megérteni, és preventív célokra használni.
A denevérekben sokmillió-féle koronavírus él, és azokból néhány eleve rendelkezik azzal a képességgel, hogy emberben is meg tud telepedni. Ám amíg nem találkozik emberrel, ez ki sem derül. Viszont amint találkozik, az új gazda immunrendszere erre nincs felkészülve. Lehet ez a gorilla és az ebola találkozása, vagy az emberé és a Covid-19-é, de akár a HIV-é is. Úgy kezd tobzódni az új környezetben a vírus, mintha egy kisgyerek ugrana be egy játékokkal és édességekkel teli medencébe. Nincsen szinte semmi korlátja a túlélésének, a replikációjának, ezért sokféle tünetet és sok halálesetet okozhat.
Levonhatunk-egy tanulságot? A denevérektől nagyon kell félni?
Nem, nem kell nagyon félni a denevérektől! A denevéreket sajnos sok helyen elkezdték bántani, konkrétan van, ahol lekaszabolják őket. De ez ismét csak a kontaktus esélyét növeli ember és denevér között, pont ebből lehet a még nagyobb baj! Tehát aki leöl egy denevért, bemegy a barlangba, kiszedi a tető alól, az megint egy újabb fertőzési lehetőséget teremt. Pont az a tanulság, hogy kevésbé kell a természetes élőhelyükről kiszorítani őket.
Pár éve nagymamámnál a gázóraszekrénybe beköltözött egy denevér. Hivatalosan le is zárták a szekrényt, mert nem szabad bolygatni a védett állatot.
Ez jó módszer: denevérmentés és rezsicsökkentés egyben! És mi történt vele?
Most már nincs ott, odébbállt. Visszatérve a kontaktusra, Magyarországon is van esély kórokozót elkapni tőlük?
A hazai denevérekben is rengeteg baktérium, parazita és vírus él, koronavírusok is. Sőt, az ebolának nagyon közeli rokonai is élnek magyar denevérekben, ezeket filovírusoknak hívják. A pécsi Virológia Nemzeti Laboratóriumban Kemenesi Gábor kollégám és munkatársai rengeteg fontos információval rendelkeznek ezekről. A veszettség rezervoárjai is ők, erről van egy érdekes adat, hogy a télen a barlangokban szorosan összebújó, esetenként több tízezer egyed annyira közel kerül egymáshoz, hogy az egyébként vérrel, harapással terjedő veszettségvírus cseppfertőzéssel is átjut közöttük. Mondok egy meglepő számot, a Földön élő összes emlősfaj több mint negyede denevérfaj. Nagyon ősi, 50 millió éve létező élőlények, ezért is tudtak ilyen egyensúlyi viszonyt kialakítani ezekkel a vírusokkal.
De ettől még nem kell félni a denevértől. Hagyni kell a denevéreket a természetes élőhelyükön. Ha nem bolygatjuk őket, akkor nincsen tennivalónk a kórokozóikkal sem.
Szerző: Sápi Zsófia
