A régészetről mindenkinek megvannak a maga elképzelései. Gyerekként Indiana Jones-szerű kalandokról fantáziálunk, aztán a legtöbben rájövünk, hogy ennek semmi köze a valósághoz, az aprólékos munkával előbukkanó hétköznapi tárgyak felett érzett örömnek viszont annál inkább. Általában az erre rájövő gyerekekből lesznek a hivatásos régészek, de bőven akadnak olyanok is, akik hivatásukként nem választják a kincskeresést, mindössze szabadidős eltöltésként kutatnak időnként korábbi évszázadok leletei iránt.
Az persze még megint egy külön kategória, amikor valaki ezt a saját hasznára teszi, és a fémkeresővel meglelt tárgyakat maga ássa ki, ahelyett pedig, hogy azt egy múzeumnak beszolgáltatná – hiszen a jogszabályok szerint minden, földben talált lelet az állam tulajdonát képezi –, megtartja. Vannak azonban olyan lelkes amatőrök, akik felelősen kutatnak, és ezzel rengeteget segítenek a szakmának.
Éppen ezt a célt tűzte ki magának a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének Közösségi Régészeti Osztálya évekkel ezelőtt: az osztály kiemelt feladatának tekinti, hogy a tudományos munkába bevonják a civil résztvevőket, rávegyék a fémkeresővel dolgozókat, hogy felfedezéseikbe vonják be a régészeket is, illetve a talált tárgyakat adják át nekik, valamint lehetőséget biztosítsanak az érdeklődőknek, hogy szakemberek segítségével bekapcsolódhassanak a régészeti feltárásokba – mondta el L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.
A Kincset érő közösség című kiállítás ennek a kezdeményezésnek az eredményeit mutatja be: egyrészt rávilágít arra, milyen komoly segítséget jelentenek azok a lelkes amatőrök, akik a lehetséges lelet észlelése után rögtön értesítik a szakembereket, így lehetővé téve, hogy azokat a maguk kontextusában tárják fel, másrészt azt is megmutatja, milyen károkkal jár, amikor ez nem történik meg.
Az eredetileg Budapesten bemutatott tárlat új helyszínhez adaptált folytatása összesen 8+2 leletegyüttest mutat be. A nyolc műtárgy a kiállítás teljes ideje alatt megtekinthető, míg kettő kiemelkedő értéke miatt csak egy-egy hétvégén lesz elérhető a Villa Romana Balácában, ekkor azonban előadásokat is meghallgatnak a látogatók. A tárlat emellett az elmúlt években Balácán előkerült leletekkel is gazdagodott, így több mint 400 tárgy kalauzolja az érdeklődőket az őskortól a 20. század közepéig.
A kiállítást Ovádi Péter országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki Porga Gyula veszprémi polgármester, valamint Navracsics Tibor kormánybiztos mellett rengeteget tett azért, hogy a Villa Romana Baláca megújuljon és az Európa Kulturális Fővárosa program egyik kiemelt helyszíneként is funkcionáljon. Ovádi úgy fogalmazott, a térségben folyamatosan csodákra bukkanunk, ezek közé tartoznak a föld alatti csodák is, amelyeket meg kell mutatni. Ez azonban nemcsak a támogatások révén tud megvalósulni, de a közösségnek köszönhetően is, amely újra és újra bizonyítja erejét, ezúttal a műkincseink gazdagításában is, minderre pedig kétségtelenül büszkének kell lenni.
Vida István régész szerint ez kétségtelenül így van, az önkéntesek munkája nélkül ugyanis sokkal kevesebb kincs kerülne elő: a tárlat több tárgy létezését például erdész vagy fémkeresővel dolgozó lelkes amatőr segítségével fedezték fel, de utóbbiak akkor is jól jöttek, amikor a feltárás során megakadtak a keresésben, és végül közösen ásták ki a leleteket. Az önkéntesek pedig nemcsak a terepmunka idején tudnak bekapcsolódni: az október 31-ig megtekinthető kiállítás az ő múzeumi életüket, a restaurálási folyamatot is bemutatja.
