Első alkalommal csak egy rövid sétára futotta a Damrak környékén egy meglepetés kiruccanás keretében. Gyönyörű virágos hidak mindenhol, koronával díszített lámpaoszlopok, fotózkodás az utcán „felejtett” óriás sárga fapapucsban, álmélkodás a furcsa, szűk, ide-oda dőlő házak láttán. Ide még vissza kell jönni.
Guruló sajtok és őrült bringázás a tengerpartra
A második alkalommal már tágítom a köreinket. Még mindig Amszterdam a fő célpont, augusztusban azonban lehetetlen elfogadható áron szállást találni a városban. Így bukkanok rá Alkmaarra: vonattal alig 20-30 percre van a fővárostól, útközben látható Zandaam ikonikus szállodája, mely mintha csak sok kis holland házból lenne összeragasztva, ráadásul az amszterdami régiós utazóbérletnek köszönhetően semmivel sem kell többet költenünk, mintha a fővárosban vennénk három napra bérletet a tömegközlekedésre.
Alkmaar kanálisai
Bár addig a pontig soha nem hallottam Alkmaarról, kiderül, hogy valójában egész híres: minden héten pénteken hagyományos sajtvásárt rendeznek a Kaasmarkton (Sajtpiac). Az ínycsiklandó, kerek sajtdarabokat középkori népviseletbe öltözött, egy-egy céhet képviselő férfiak halmozzák fel a főtéren, amelyekből a kereskedők hosszas és alapos mustrálás után választják ki a megfelelőt. Ha megköttetett az üzlet, a sajthordárok vállukra veszik az ún. cserényt, egy sajthordó alkalmatosságot, majd futólépésben, ütemre mozogva viszik el a sajtot a mérleghez, ahol lemérik, majd a mérőmester egy nagy táblára felírva hirdeti ki a mennyiséget.
A különleges show-műsort nem érdemes kihagyni, de ha szerencsések vagyunk, azt is elcsíphetjük, amint egy idős bácsi csónakban evezve, a csatornákon keresztül hajózva szállítja a sajtot. Jó minőségű sajtot egyébként szinte minden sarkon lehet kapni, és a legtöbb helyen kóstolót is tartanak, így könnyebben kiválaszthatjuk, hogy pestós, diós vagy éppen fügés sajtot szeretnénk-e hazavinni kóstolóba – vagy felfalni egy piknik keretében a csatornák mentén. Utóbbiak egyébként sokkal nyugodtabbak, mint Amszterdamban, azonban a hangulatuk és szépségük cseppet sem marad el tőle.
Hétköznapi chill Bergen aan Zee tengerpartján
Az már csak egy külön bónusz, hogy Alkmaar közel esik a tengerparthoz. A közel persze relatív: Bergen aan Zee mindössze 10 kilométer innen, szállásadóink szerint biciklivel nagyjából fél óra az út. Nekünk ennél kicsivel többe telik, pedig a ránézésre 70-80-as évekből itt maradt kerékpárok meglepően jól teljesítenek, de hát kétségtelenül hiányzik az a rutinunk, ami a hollandoknak megvan, akik az árnyas erdővel szegélyezett bicikliút becsapósan síknak tűnő hosszú emelkedőjén is úgy húznak el mellettünk, mintha minimum elektromos meghajtással közlekednének (pedig nem). Az út mindenesetre megéri a fáradalmakat: a tengerpart gyönyörű homokdűnés, a naplementében fiatal srác gitározik, eggyel arrébb egy hölgy hárfázik, a víz kellemesen hűsít, távolabb pedig lovasokat is felfedezni. Besötétedik, mire hazaérünk, és egy szemtelen bogár miatt majdnem belekerekezek a kanálisba, amin végül csak nevetek, mégis egy életre szóló élményt kapok, ahogy a simogatóan meleg nyári estében anyuval két öreg biciklin tekerünk Hollandiában.
A még ma is működő Scheepswerf Groot hajóműhely Edamban
Egy titkos hajógyár és az amerikai dél északon
Harmadszorra már rutinos utazóként térek vissza, és ezúttal kifejezetten Észak-Hollandia érdekel. Erre a tartományra maguk a hollandok is másként tekintenek: a régi hagyományok még sokkal inkább élnek, a lakói pedig elképesztően kedvesek. A kis falvakban kivétel nélkül mindenki rám köszön, aki szembejön, pedig a nyakamban lógó kamera minimum elárulja, hogy nem helyi vagyok, a buszsofőr elképesztően segítőkészen kezeli a jegyemet, amikor a rendszer valamiért nem olvassa be, és szól, hol kell leszállnom este, amikor egy baleset miatt megváltozott útvonalon halad.
Ezúttal Purmerendben szállok meg, ahol az airbnb hostom megismertet a hagelslaggal, ami tulajdonképpen vajas kenyér csokidarával a tetején, és tippeket is ad a halászfalvak felfedezéséhez. Az útvonal Edam – Volendam – Marken – Broek in Waterland, amelyek közelségüknek köszönhetően akár egy nap alatt végigjárhatók, és a régiós bérlet ezúttal is jó szolgálatot tesz, hiszen a Volendam és a Marken között közlekedő kompot leszámítva végig tudom használni a buszokon.
A sajtkészítés művészetét Edamban és Volendamban is megismerhetjük
Bár Edam ugyancsak híres a sajtkészítésről, engem inkább a Scheepswerf Groot régi hajógyára nyűgöz le. A város központjában található gyárban a 15. századtól kezdve rengeteg hajót építettek, illetve javítottak, ez a tevékenység azonban 17. században kiszorult innen és olyan városokba költözött át, mint Zandaam vagy Amszterdam. A Sheepswerf Groot az egyetlen hely, amely még őrzi a hagyományokat, miközben szabadtéri múzeumként is működik.
Észak-Hollandia bája már Edamban megmutatkozik, miközben a macskaköves utcákon sétálok, a függöny nélküli ablakokon bekukkanthatok az emberek nappalijába, ahonnan néha egy-egy cirmos nyávog rám az üvegen át, a mindenhol jelenlévő kanálisokban kacsák siklanak, a cirádás téglaházak pedig egyszerűen gyönyörűek. És ez még csak a kezdet.
Volendam és Marken klasszikus halászfaluk
Volendam klasszikus halászfalu, amelynek főterén egymást érik a heringet vagy ún. Kibbelinget kínáló bisztrók és éttermek, de a választott fogásunkat a Markmeer partján is elfogyaszthatjuk haszonleső macskák és régi halászhajók társaságában. Én nem szeretem a halat, úgyhogy a Cheese Factory of Volendamot (Volendam-i Sajtüzem) választom, ahol végigjárhatom a sajtkészítés egyes állomásait, illetve beszerezhetek egy-egy guriga sajtot, majd a Doolhof felé veszem az irányt. Ez Volendam legrégebbi része, ahol teljesen önkényesen, az utcák szerkezetére fittyet hányva épültek a házak különböző stílusban, vagyis tele van imádnivaló titkos kis zugokkal.
Markenben a fapapucs készítését is megnézhetjük
Markenbe komp visz át; az aprócska falu elsősorban arról nevezetes, hogy olyan, mintha megállt volna itt az idő: 16. századot idéző zöld és barna faházak váltják egymást. A Wooden Shoe Factory-ban annak is szemtanúi lehetünk, ahogy cipész kifaragja a fából a hagyományos holland fapapucsokat, a félsziget szélén, 35 perces sétára egy világítótorony és egy beach bár is vár. Mivel ezt a túrát szeptember végén ejtem meg és kezd hűvösre fordulni az idő, utóbbi programokat én egy későbbi visszatérésre halasztom, és inkább átbuszozom Broek in Waterlandba.
Broek in Waterland az egyik legbájosabb település Észak-Hollandiában
A kis faluban tulajdonképpen nem sok látnivaló akad a klasszikus értelemben: egykor itt lakott Neeltje Pater, aki a maga idején a világ egyik leggazdagabb hölgye volt, ugyanis az ő birtokában volt a Holland Kelet-indiai Társaság két fontos hajója is. Ennek ugyan ma már nincs különösebb nyoma, nekem mégis ez lesz a kedvenc helyem. Olyan, mintha nem is Európában járnék, hanem az amerikai dél egyik virágos településén. Körös-körül nagyon elegáns pasztell házak, az udvarokon burjánzik a hortenzia, az épületek homlokzatát érdekes feliratok és motívumok díszítik, a falu határában egy kócsag időz, a másik végében pedig birkák legelnek békésen a csatorna mentén, hogy azért mégis adott legyen az Észak-Hollandia érzés. Csak egyetlen dolog hiányzik: ha következő alkalommal jövök, el kell magammal hoznom Jessie Burton A babaház című regényét, hogy igazán autentikus legyen a Hollandia-élmény.
