A témát megközelíthetnénk romantikusan is, miszerint az ázsiai és afrikai gasztronómia izgalmas világa kezd begyűrűzni Európába is. Hiszen ezeknek a kontinenseknek a konyhájában nem rendkívüli az, ha tücsköt, szöcskét, vagy más ízeltlábút pörkölnek éppen egy wokban. Csakhogy az Európai Bizottságot nem érdekli a kulináris fúziós konyha, sokkal inkább az, hogy a polcokra kerülő termékekben milyen adalékanyagok vannak. Ezeket pedig szabályozhatja is a testület, ahogy azt a legutóbb is tette, amikor két olyan adalékanyagot is a legális listára tett, amik rovarokból származnak.
Maga a hír viszont nem kellene, hogy rendkívüli legyen, mert például a házi tücsök felhasználása élelmiszereknél már régóta engedélyezett az EU-ban. Ahogy már az említett bíbortetű és pajzstetű is. Előbbinek női egyedeit megszárítják, porítják, ebből lesz a kármin, amit aztán színezékként használnak cukroknál, édességeknél, italoknál, joghurtnál, de még húskészítményeknél is.
Bíbortetű
A pajzstetűnek ezzel szemben a gyantás váladékát használják fel, amitől fényesebb lesz például egy csokoládé felülete.
Az Európai Bizottság döntésére az Agrárminisztérium is reagált idehaza. Módosították az élelmiszereken kötelezően feltüntetett jelzéseket és a rovarfehérjéket tartalmazó termékeket jól láthatóan és a boltok polcaira elkülöníthetően kell kirakni.
A kormányzat ezzel a lakosság fenntartásaira is reagált, ugyanis egy Nébih-felmérés szerint a lakosság csupán 5%-a fogyasztana szívesen rovarokból készült ételt, 70%-uk pedig határozottan elzárkózik ettől. Arról nem is beszélve, hogy az élelmiszerfelhasználás céljából tenyésztett rovarokban patogén mikrobákkal és toxikus anyagokkal is szennyezettek lehetnek, így allergiás tünetek is előjöhetnek tőlük, mindemellett pedig bizonyos részeik nem emészthetőek.
A rovarfogyasztás mellett viszont néhány pro érv is felmerül, például az, hogy a belőlük kinyert fehérje sokkal kisebb ökológiai lábnyommal jár, mint az emlősállatok esetében, valamint tenyésztésük is sokkal egyszerűbb és környezetkímélőbb.
A házi tücsök elfogyasztását sem tiltja az EU
Attól azért most sem kell félni, hogy ellenőrizetlenül bármilyen rovar belekerülhet az elfogyasztásra szánt ételekbe. Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) szigorúan ellenőrzi ezeket az alapanyagnak szánt élőlényeket. A magyar hatóság pedig arra is gondolt, hogy ne lehessen likusok számára értelmezhetetlen „E-szám” mögé bújtatni ezeket az összetevőket. Ugyanis a rovarokat nem, mint adalékanyag, hanem mint összetevő kell feltüntetni a csomagolásokon.
A végére pedig jöjjön egy lista, hogy milyen ma is forgalomban lévő magyar élelmiszerekben vannak rovarszármazékok, akár a veszprémi boltok polcain is!
Kármin – azaz a bíbortetű nőstényeinek porított teste – van a dunakavics cukorkában, franciadrazséban, fánkokban, mignonokban, gyümölcsös csokikban (például Tibicsoki), de még a Tuc kekszekben is. A húspultokban is belefuthatunk, onnan, ha leemeljük valamelyik Pick, Kaiser, Finomino terméket, akkor ugyanezzel a hozzátevővel találkozhatunk.
Sellák – vagyis pajzstetűváladék – pedig megtalálható többek közt a Dr Gerard, vagy éppen a Nobilis édességekben.
A pajzstetvek
Nem esett szó még arról az 5% emberről, akik a korábban említett Nébih-felmérés szerint szívesen fogyasztanának rovarokat a mindennapokban. Ők már megtehetik azt is, hogy zacskóba csomagolt és ízesített tücsköket rendelnek maguknak, amit, mint mások a chips-et majszolhatják az esti filmezés közben.
E cikk szerzője puszta kíváncsiságból kipróbálta ezt és egy ismerősével Nagy-Britanniából rendelt barbecue ízesítésű tücsköt. Ugyan az értékelés erősen szubjektív, de miután túltette magát azon, hogy az állat a fejével együtt került a csomagba, ami ugyanúgy tekint vissza, mintha a mezőn lenne, egy rendkívül száraz és porózus gasztronómiai élményben volt része a kétségkívül nagy fehérjebevitel közben.
