Vargha Tamás beszélgetőpartnere Ovádi Péter, országgyűlési képviselő volt, aki barátjaként mutatta be az amúgy székesfehérvári képviselőt, aki emellett a Honvédelmi Minisztériumban Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter mellett látja el a parlamenti államtitkár feladatkörét is.
A politikustól nem idegen ez a szerepkör, hiszen amellett, hogy 2010 óta folyamatosan a magyar országgyűlés tagja, 2012-től a akkori Honvédelmi Minisztérium államtitkára, majd 2014-től már miniszterhelyettese is volt. 2016-tól kulturális területen tevékenykedett, az Árpád-ház Program miniszteri biztosa, majd kormánybiztosa volt egészen 2020-ig. Eközben 2018-ban a Külgazdasági és Külügyminisztérium polgári hírszerzésért felelős államtitkárának nevezték ki, 2022-ben pedig visszatért a Honvédelmi Minisztériumhoz a már említett titulusokba.
Varga Tamás e tapasztalatait felhasználva állt ki a veszprémi konzervatív, jobboldali beállítottságú közönség elé, hogy reflektáljon a jelenkor legfontosabb kérdéseire elsősorban a honvédelem területén, ahol a szálak jelenleg az orosz-ukrán konfliktusban futnak össze.
De vajon miért pont most döntött úgy Putyin elnök, hogy lerohanja Ukrajnát? – merült fel a kérdés, amire minden kétséget kizáró válasz természetesen nincs, de Vargha Tamás szerint vélhetően most érezte olyannak a világpolitikai klímát, hogy ezt meg merje tenni. Párhuzamba állította a 2014-es ugyancsak Oroszország és Ukrajna közötti konfliktussal, amikor az oroszok megszállták a Krímet és komolyabb összecsapások nélkül elfoglalták a területet.
Azóta azonban az ukrán vezetés is változott, óvatosabbak és felkészültebbek lettek. Az orosz minden bizonnyal egy gyors lerohanást terveztek, amiben elfoglalják Kievet, az ukrán elnököt elüldözik és egy bábkormányt állítanak az ország élére.
De nem így lett, ebben pedig annak is lehet szerepe lehet, folytatta Vargha Tamás, hogy a háborús stratégiákban van egy íratlan elv, miszerint csak akkor van esélye a támadó félnek sikeresen lerohanni az ellenségét, ha minimum háromszoros túlerővel rendelkezik. Az oroszoknál ez nem volt meg. Többek közt ezért is érte váratlanul a világot, bennük a biztonságpolitikai elemzőket a tavaly február 24-i támadás.
Persze lehet elemezni sok oldalról a konfliktust, de azokon a becsült számokon nem változtat, hogy már egymillió áldozata van a háborúnak, emelte ki a politikus a beszélgetésen.
Sokszor megkapjuk az európai politikában, hogy mi magyarok mindig csak a békéről beszélünk, nekünk mindenről ez jut eszünkbe. Lehet, hogy másoknak ez furcsa háborús helyzetben, de mi nem tágítunk az álláspontunktól.
Vargha Tamás kitért arra is, ami folyamatosan téma az európai politikában Magyarország kapcsán és amiért számos bírálat érte már a Kormányt, miszerint miért nem küldünk fegyvereket az ukránoknak. Erre viszont egyértelmű a válasz azon kívül, hogy a magyarok békepártiak. Ha fegyvert küldenénk, azt csak Kárpátalján keresztül tehetnénk meg, ahol viszont 150 ezres magyar kisebbség él, ezzel potenciális célponttá téve őket, az ő falvaikat és városaikat, ahol áthalad a szállítmány, foglalta össze Vargha Tamás.
Ezután Ovádi Péterrel rátértek a magyar haderőfejlesztésre is, ami már a 2024-es költségvetésben is komoly tételként jelenik meg. Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, hogy mit, miért csinál a magyar kormány, Vargha Tamás távolabbról indította a magyarázatot. Egészen a 2010 előtti időkből, amikor a baloldali kormányok módszeresen leépítették a magyar haderőt. Amit tudtak eladtak, bezártak, a honvédségre pedig csak annyi pénzt költöttek, amennyiből épphogy elvegetált. Persze ennek is megvolt a magyarázata, a NATO.hoz való csatlakozásunkkal az akkori baloldali vezetés biztosítottnak látta az ország védelmét, holott a védelmi szövetséghez való tartozásnak is vannak elvárásai, az egyik ezek közül, hogy a GDP minimum 2%-át a haderő fejlesztésére kell költeni.
Mondani sem kell, hogy ennek Magyarország sokáig nem felelt meg, de, ha mélyebben belemegyünk a NATO témájába – és Vargha Tamás belement – azt is tisztázni kell, hogy olyan, mint NATO-hadsereg nem létezik. A tagállamoknak vannak nemzeti hadseregei, akikből aztán összeállhat a szövetség hadereje. De úgy nem működhet hatékonyan a NATO sem, folytatta Vargha Tamás, hogy egy, vagy több ország azt mondja, ő nyugodt, hogy a szövetség tagja, de semmit nem tesz azért, hogy az közös erővel fejlődjön. Márpedig Magyarország 2010 előtt ezt az irányvonalat követte, csupán a balliberális vezetés elzavarása után kezdődött meg a magyar haderő fejlesztése. Komolyabban 2015-től lett rá lehetőség, azóta pedig folyamatos és ma is tart, jutott el a jelen korig Vargha Tamás.
A haderőfejlesztés azonban nem csak abból áll, hogy különböző eszközöket vásárolunk magunknak. Ez nem is lenne stratégiailag jó irány, hiszen a technológia rohamosan fejlődik. Magyarország inkább azt az utat választotta, hogy a képességet vásárolja meg, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Hogy ezalatt mit értett Vargha Tamás, arra is rögtön választ adott.
Azáltal, hogy az ország pénzt költ arra, hogy különböző hadipari vállalkozások települjenek Magyarországra – többek közt Várpalota mellé egy lőszergyár – és itt gyártsák le egyes eszközök alkatrészeit olyan nemzetközi kapcsolatrendszert épít, ami segít lekövetni a hadipar fejlődését és Magyarország ebben a folyamatban is oroszlánrészt vállal. Ezenkívül a különböző hadipari eszközök szervizelésének hátterét is kiépíti az ország, így csökkentve a kitettséget.
A hadipar fejlesztése viszont azt is magával vonja, hogy a magyar hadsereg a gyakorlatban is kipróbálja ezeket az eszközöket, tesztelje magát különböző helyzetekben. És itt jött képbe a Veszprémtől Várpalota utánig tartó lőtér kérdésköre is, amire Vargha Tamás is kitért, aki elmondta, hogy a polgármesterrel és az országgyűlési képviselővel együtt tisztában vannak annak zavaró hatásával. Ugyanakkor megértést és türelmet kért a környéken élőktől, hiszen a gyakorlatok, amik itt zajlanak az ország érdekében történnek.
