Amatőr fesztiválozóként és exegyetemistaként is számos elvárást társítottam a fesztiválhoz. Leginkább az érdekelt, hogy a tomboló közönség, a koncertek sokasága, és a vízpart nyüzsgő strandolói mellett mitől lesz a fesztivál igazán a Pannon Egyetemé.
Hamar kiderült számomra, hogy a fesztiválon felbukkanó témák, amelyek előtérbe kerültek, az intézmény, sőt Veszprém város arculatát is meghatározzák. Ilyen a kultúra, a közösség, a sport, a digitalizáció, és a fenntarthatóság. Nem volt mindegy, hogy a helyenként súlyos, máskor könnyed témák milyen formában kerülnek tálalásra. Passzol-e a téma a helyszínhez? Passzol-e a téma a napszakhoz? Passzol-e a téma a helyszínen nyüzsgő korosztályhoz? Folytathatnám a sort, de szerencsére nem kellett feltennem ezeket a kérdéseket, hiszen minden egyben volt, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
A témák meghatározó szakértőit hívták meg, szó esett állatvédelemről, így felhívták a figyelmet a felelős állattartásra, terítéken volt a klímaválság, megtudhattunk többet arról, hogy hol húzódik az egyéni felelősség az éghajlatváltozás tekintetében, s mindeközben aki nem volt rest, sportolhatott, kalóriát égethetett, személyiségtesztet tölthetett ki, vagy akár csillezhetett az erre kijelölt helyen.
Meglepő módon, vagy csupán rossz tapasztalatokból fakadó előítéletek mentén valahogy úgy képzeltem el a rendezvényt, hogy napközben mindenki fekszik, hűsöl, józanodik, és erőt gyűjt az esti koncertre. A sztereotípiát meghazudtolva kijelenthető, hogy rengetegen voltak kíváncsiak a szakmai beszélgetésekre, a jóhangulatú játékokra, kvízekre, kihívásokra.
Az énektanulástól kezdve a mérnöki tudományok bemutatásán keresztül a kézműveskedésig mindenki megtalálhatta a számára legideálisabb programot, hiszen az egyetem hét helyszínen várta az odalátogatókat.
