Détári Lajos világsztárrá nőtte ki magát az 1980-as évek végén, emlékezetes szabadrúgásgóljával Német Kupa-győzelemhez segítette az Eintracht Frankfurtot, amitől nagyon megnőtt az ázsiója. Számtalan kérője akadt, többek között az olasz Juventus, de nem fizetett volna annyit, mint a görög Olimpiakosz Pireusz, melynek akkor egy milliárdos vállalkozó volt a tulajdonosa, és minden pénzt megért neki a magyar futballista. Détári végül hosszú töprengés után a család nyomására a görög klubot választotta, mert hatott apósa – Komora Imre olimpiai bajnok labdarúgó, kiváló edző és menedzser – érve: „Ha az Olimpiakoszban fogsz játszani, az unokáid is gazdagok lesznek…” Két évet töltött Görögországban, és utána két csapatban – a Bolognában és az Anconában – is játszott Olaszországban, de az meg sem közelíti a Juventust semmilyen szempontból. Hogy végül megérte-e Détárinak, hogy a szakma helyett a pénzt választotta, arra csak ő tudja a választ.
Hasonló cipőben járt két évtizeddel később Dzsudzsák Balázs. A debreceni labdarúgó három sikeres évet töltött a holland PSV Eindhoven csapatánál, majd visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az orosz első osztályban szereplő dagesztáni Anzsi Mahacskalától. El is fogadta, de ettől kezdve bezárult számára egy topklubba jutás lehetősége. Végleges hazatérése előtt még ugyancsak sok pénzt keresett három arab emírségekbeli klubnál, de a futballkarrierje megfeneklett. Ki tudja, milyen magaslatokig juthatott volna el, ha marad Eindhovenben.
Nagy László, a Telekom Veszprém klubigazgatója játékos-pályafutása csúcsán a világ legeredményesebb férfi kézilabdaklubjában, a spanyol FC Barcelonában játszott, mellyel kétszer nyert Bajnokok Ligáját, egyszer EHF Kupát és Klubcsapatok Európa-bajnokságát. Csapatkapitánynak választották, úgy tűnt, a katalánoknál fogja befejezni a pályafutását. Aztán befutott Hajnal Csaba újabb, sokadik ajánlata, amire már nem mondhatott nemet a világklasszis jobbátlövő. Ám Nagy László esete egészen más, mint a korábban említett két labdarúgóé – Détárié és Dzsudzsáké –, ugyanis ők nem értek el jelentős sikereket a nemzetközi klubtornákon, és azzal, hogy a pénzt választották, le is mondtak róla, ellentétben Nagy Lászlóval, akit az is megkülönböztet tőlük, hogy ő Veszprémbe is győzni jött annak idején.
Most a szaudiak uralják az európai futballpiacot. Azt vesznek meg, akit akarnak, mert a sztárkluboknak is lehetetlen versenyezni a mesés ajánlataikkal. Hogy ez jó vagy rossz, nézőpont kérdése. Szerintem, ha egy karrierje csúcsán túljutó játékos véges pályafutása befejezése előtt elmegy oda jó pénzt keresni, azt nem szabad kifogásolni. Ám ha valaki előtt fényes karrier áll, ne áldozza be a pénzért, arra ráér majd, ha már begyűjtötte a legrangosabb trófeákat. Mellesleg addig sem minimálbéren tengeti az életét...
