A józan paraszti ész. – Ugye mindenki ismeri ezt a kifejezést, amikor a vidéki ember egyszerű gondolkodása választ ad az úgymond értelmiségi körök túlbonyolított dilemmáira és stílszerűen egy kapavágással oldja fel a gordiuszi csomót a gondolatmenten! De mi van akkor, ha a világunkban zajló folyamatok már annyira bonyolultak lettek, hogy a józan paraszti ész sem elég arra, hogy kiutat találjunk a különböző világfelfogások okozta útvesztőből? Hiszen ma már bármelyik problémára megpróbál az ember választ adni, az egyből szül három másik megoldandót.
Ebben az esetben kell a józan észhez visszatérni, amit mindenféle pejoratív utalás nélkül a paraszti világban, vagy ma már inkább jobb jelző, hogy a vidéki környezetben lehet keresni.
Pont, mint Felsőörsön. A történelmében az Árpád-korig visszanyúló település előtt több út is állt az évtizedek alatt. Lehetett volna a Balaton-felvidék egyik magasan jegyzett turistaparadicsoma. Vagy épp ellenkezőleg, Veszprém és a partvidék közelsége akár ki is üríthette volna a falut, ami éppen a kettő között fekszik. De Felsőörs talán sorsszerűségből, talán véletlenül, de látszólag nem tudatosan egy harmadik úton indult el, amin megőrizte vidékies egyszerű atmoszféráját, miközben helyben élő közössége gyarapodott, nem feltétlen csak értelmiségi, de mindenképpen értelmes emberekkel. A két fogalom különválasztása még később fontos lesz!
Pontosan egy olyan hellyé változott át, ahol a már említett józan paraszti észjárásnak tökéletes táptalaja lett ahhoz, hogy újragondolja saját magát, és nem megijedve a kihívástól, de akár világi problémákra is választ tudjon adni, immáron sokkal komplexebb megközelítésekkel.
De mi is zajlik pontosan Felsőörsön? Hiszen egy falu, csupán azért, mert vannak településtáblái még nem lesz egy élő, gondolkodó organizmus. Akkor viszont már igen, ha lakói közül többen egyöntetűen úgy döntenek, hogy a hétköznapi rutinjaikon felülemelkedve közösen kezdenek gondolkodni lakhelyük jövőjén. Innen pedig nem is olyan nehéz eljutni az egész világ jövőjéig, ahogy a felsőörsi modell is mutatja.
Az egész valamikor a 2008-2009-es években kezdődött. Felsőörs népességének száma akkor ugrott meg először, de a település szerencséjére ez nem divatvidéki embereket jelentett, ahogy sok másik balatoni település esetében, hanem számos értelmes embert. Nem feltétlen értelmiségit – bár közülük is vannak többen – hanem értelmeset.
Legalábbis így jellemezte őket Somogyi Ferenc, közgazdász, aki jóval régebb óta él itt, mint a 2000-es évek vége, és aki erre az együtt gondolkodásra képes emberekre alapozott, amikor életre hívta a Fenntartható Élet és Környezet Egyesületet, röviden a FÉK-et. Az alapvetően keresztény-konzervatív szellemiségű egyetemi tanár saját elmondása szerint kezdetekben csak egyszerű összejövetelekről volt szó olyan emberekkel, akiket összekötött a barátság, a jószomszédság és ilyenkor csupán azon ment a diskurzus köztük, hogy hogyan milyen értékek és célok mentén tudnák életüket javítani. 2010-ben aztán formát is öltött mindez, akkor alapították meg az egyesületet, ami azóta számos közösségi esemény megszervezését tudhatja maga mögött, amelyek közül egyik a Felsőörsi Disputa névre keresztelt alkalom.
De mielőtt ezt bemutatnánk, foglaljuk össze az eddigieket! Tehát Felsőörsön, egy ízig-vérig vidéki környezetben egy közösség kifejezetten szellemi síkon kezdett el foglalkozni azokkal kihívásokkal, amik kezdetben csak őket, de nagyon hamar rá kellett jönniük, hogy az egész világot érintik.
Hogy ebben mi a szerepe a Disputának, arra a legutóbbi, augusztus 19-ei esemény is tökéletesen rávilágított, ami egyébként már a kilencedik volt a sorban.
A település civil házának udvarán közel 100-an gyűltek össze, hogy meghallgassák, és ami ugyanennyire fontos, megvitassák a két meghívott előadó elmondottait. Ők dr. Gelencsér András, légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora és dr. Boros Imre, professzor, korábbi agrárminiszter voltak. Tehát olyan tudományos szaktekintélyek, akik munkásságára a nagyobb, országos figyelem is ráirányul, főleg a közelmúltban, most mégsem valamelyik televízióban, vagy nagyobb konferencián szólaltak fel, hanem ez sokkal kisebb, de nem kevésbé érdeklődő közönség előtt.
A rektor előadásában összefoglalta azokat a környezeti és ezzel szorosan összekapcsolódó gazdasági folyamatokat, amelyek kapcsán a legnagyobb téveszmék élnek az emberiség körében. Ezekről korábban már mi is beszélgettünk Gelencsér Andrással, Felsőörsön pedig egy olyan sokatmondó példát is hozott, miszerint a Napból csupán az ő egyórás előadása alatt annyi energia érkezett, amennyi a Föld egész éves igényét fedezné, ezt viszont technológia, de sokkal inkább a kiaknázásához szükséges nyersanyag hiányában nem tudjuk hasznosítani, ez pedig nem fog változni a jövőben sem. Éppen ezért az emberiségnek véleménye szerint már régen a tettek mezejére kellett volna lépnie ahhoz, hogy civilizációját átalakítsa a megváltozó lehetőségekhez, de a legnagyobb probléma, hogy még gondolati síkon sem foglalkoznak ezekkel az egzakt tudományos adatokkal alátámasztott folyamatokra.
Amíg Gelencsér András a természettudományok oldaláról vette górcső alá a világi problémákat, Boros Imre a társadalom- és politikatudomány szemüvegén keresztül tette ugyanezt. Az első Orbán-kormány agrárminisztere előadásában arra is vállalkozott, hogy definiálja a „Nyugatot” amire sokszor hivatkozunk, de konkrét leírást, hogy mit is értünk Nyugat alatt még kevesen adtak. Szerinte a Nyugat nem más, mint a magánpénz birodalma, születését pedig valamikor a feudalizmus korára lehet tenni. Számos történelmi példát hozott arra, ha valamelyik ország megpróbált szakítani ezzel az érdekkörrel, akkor jóformán az egész világ ellene fordult, akár még világháború árán is.
Ez a pénzcentrikus felfogás okozta a túlnépesedést is, a társadalmak rendszereinek összezavarodását, utalva itt az LMBTQ-mozgalmakra például. Hozzátette, hogy jelenleg Kína az az ország, ami leginkább a Nyugat, mint a magánpénz birodalma ellen megy. De felhívta a figyelmet azokra a gazdasági jelenségekre is, mint például, ahogy a kínaiak és oroszok egyre inkább szabadulnak meg a dollártól, ami a FED által a Nyugat első számú eszköze a hatalma fenntartásához, ugyanezek az országok pedig folyamatosan növelik befolyásukat Afrikában, ami szintén egy világrendi átalakulás jele.
A két előadás tökéletesen illeszkedett a disputák hagyományaihoz és szellemiségéhez, miszerint az augusztus 20-ai nemzeti ünnephez méltó módon gondolkodjon el a magyar ember, hogy hogyan jutott ide a világ és milyen lehetőségek vannak arra, hogy változtasson rajta.
Ez persze nem könnyű feladat, ezzel pedig a Disputa szervezője, Somogyi Ferenc is tisztában van.
Egy átlagos polgár kapásból száz érvet tud mondani, hogy neki miért jobb a német, a francia, az angol üzletekbe hordania a jövedelmét és micsoda élmény „görögbe” utazni… Kőkemény feladat az, hogy változtassunk ezen a szemléleten, de bizakodásra ad okot az, hogy a Disputának van egy stabil magja, akik visszatérő vendégek, sokszor a nyári 30 fokban is hajlandóak arra, hogy ezekről a kérdésekről értelmesen vitázzunk. Noha a „modern” társadalom ezt a rendet felforgatta, sőt ellenkezőjébe fordította, ettől még az igazság az igazság marad. A disputák egyik közös „téziséne”, hogy a liberalizmus, a bolsevizmus, a fasizmus és a legutóbbi, a globalokrata libertinus technofasizmus – ez egyébként a saját fogalma – alig több mint kétszáz éves pusztítása sok tízezer éves tradicionális társadalmak bölcsességére alapozva újulhat csak meg, feltételezve, hogy az említett négy szörnyeteg hagyott még annyi időt, hogy visszataláljunk az élhetőség, a természetesség világához.
A Felsőörsi Disputa jelensége akár egy hosszabb szociológiai tanulmány alapja is lehetne. Hiszen gyengesége éppen az erőssége is. A gyengeség, ami inkább abból adódik, hogy egy kis balatoni falu civil házában szerveződik csupán, elsősorban szájhagyomány útján, így még nem tudott kilépni a nagyobb közönség elé. Ugyanakkor ez az adottság éppen az erőssége is, hiszen nyugodtan tud fejlődni az a közösség, akik a magját alkotják. Azáltal, hogy a Somogyi Ferenc által említett káros ideológiák csupán ellenpéldaként jelennek meg az itt elhangzott előadásokban, nem fertőzik az emberek elméjét feleslegesen, így pedig reményeik szerint megvalósítható a legnagyobb cél, ami a szemük előtt lebeg: a józan észre alapozva és a különböző gondolatok megismerése után valóban, kézzel fogható módon változzon meg egy jobb, normálisabb irányba az élet.
