Az előadás elején dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora köszöntötte a megjelenteket, majd röviden ő is összefoglalta azokat a nézeteit a fenntarthatósággal és annak árnyoldalaival kapcsolatban, amelyekről aztán később kiderült, hogy számos ponton egybevágnak Áder János gondolataival is.
A rektor kiemelte, a Földön egy véges rendszerben nem lehet végtelen növekedésben gondolkodni. Ez az egyik legnagyobb becsapása a fenntarthatósági eszméknek. Az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákat pedig szintén nem kezeli megfelelően az emberiség, mivel a gazdasági és politikai elit nem szeret komplex problémákban gondolkodni, ezért lebontják azt különálló területekre, így pedig – ahogy Gelencsér András fogalmazott – egybites üzenetek jönnek létre, amire hangzatos válaszokat próbálnak megfogalmazni, de a teljes problémára ezeknek nincs hatása, csupán látszatcselekvések. Példának a széndioxid-kibocsájtást hozta, amit elsőre úgy tűnhet, hogy tudnak orvosolni például a szélerőművek, de abba például már senki nem gondol bele, hogy ezek legyártásához mennyi energiára és nyersanyagra van szükség.
A rektor után Áder János állt a közönség elé. Ő még mielőtt belement volna előadásának részleteibe, egy friss hírrel indított, miszerint a COP28 klímacsúcs előkészítését végző elnökség kiadott egy közleményt, hogy 2030-ra minden országnak meg kell négyszereznie a megújuló energia kitermelési kapacitását. A volt köztársasági elnök szerint ez egyszerűen irreális és teljesen szakmaiatlan, mégis a közönség tapsol az ilyen kijelentéseknek.
A COP nyilatkozatában azt is leírták, hogy ezzel az lenne a cél, hogy megelőzzék a 1,5 fokos globális felmelegedést, holott, ha minden ország betartaná a Párizsi klímaegyezményben foglaltakat, akkor is csak 2,7 fokról beszélhetnénk. Ha betartanák, de ez sem történt meg, emelte ki Áder János. Szerinte egy ilyen klímacsúcson nem nyolcvanezer embernek kellene összegyűlni, hanem "80 okos embernek", lehetőleg a G20 országokból, akik a kibocsátás 80 százalékáért felelnek. Azt mondta: meg kell hallgatni a tudósokat, és utána kell olyan döntéseket hozni, amelyek betarthatók, betartandók és kötelezően érvényesíthetők.
Példaként hozta, hogy egy napelem csupán működésének hatodik évében kezd plusz energiát termelni, addig az előállításához és fejlesztéséhez szükséges energiát pótolja vissza. Egy 3 megawattos szélerőmű felépítéséhez pedig 300 tonna acél, 12 tonna réz és 1 tonna alumínium kell a 2000 tonna beton mellett, aminek előállítása és szállítása szintén energiaigényes.
„Illúziókat kergetünk, holott ez a valóság” – fogalmazott.
Áder János ezután több aspektusból körbejárta a fenntarthatóság kérdéskörét és minden esetben tényszerű számokkal támasztotta alá mondandóját.
Elsőként a népességnövekedés kérdéskörével foglalkozott, eszerint most 8 milliárdan élünk a Földön, ez a szám 1950-ben 2,5 milliárd volt csak, 2050-re pedig becslések szerint elérjük a 10 milliárdot. Ezzel együtt nő az urbanizáció, ami miatt viszont erdőket vágnak ki. Ha négyből három ember városban él, akkor nőni fog az energiaigény, a vízigény, ez további rendszerszintű problémákhoz vezet majd.
Ezután a műanyagok jelenlétéről esett szó, itt is több adatot hozott a volt köztársasági elnök. Ezek szerint másodpercenként a világban 20 ezer darab műanyag palackos italt adnak el. Ezt pedig fejben érdemes felszorozni azzal, hogy egy ilyen 500 év alatt bomlik csak le.
A legnagyobb baj, ami miatt jelenleg műanyag szemétszigetek úsznak az óceánokon, amiket összeadva egy India méretű országot is kitennének az, hogy sok kultúrában, főleg az ázsiaiaknál nem része a mindennapoknak az újrahasznosítás. Arról nem is beszélve, hogy az UV-sugárzás hatására ezek mikroméretűre esnek szét, amelyek belekerülnek az emberek szervezetébe.
Jelenleg még nincs tudományos kutatás, hogy milyen hatással van az emberre ez, de az tény és való, hogy az evolúciónk során nem alakult ki olyan funkciója a szervezetnek, hogy lebontsa a műanyagot.
Élelmiszerekből egy átlagos magyar évente 66 kg-ot dob a kukába. Ez valamivel jobb arány, mint az EU-s átlag, de így is hatalmas pazarlás, mondta Áder János.
Visszacsatolva a népességnövekedésre, évente egy Olaszország méretű erdőt vágnak ki, hogy helyén termőföldet alakítsanak ki a megnövekedett élelmiszerigény miatt, viszont ez a föld hamar kimerül, így fokozva a világ problémáit.
Kevesebb szó esik a textilproblémáról, holott ezt is ki lehetne emelni a környezetvédelem kapcsán, mutatott rá Áder János az előadásának további részében. Egy statisztika szerint az USA-ban évente 40 kg ruhát vesznek az emberek, 37-et pedig kidobnak. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek egy része műszálas, az pedig már bizonyított, hogy mikroműanyagok innen is kerülnek a vizekbe a mosás alkalmával. Szintén megdöbbentő adat, hogy egyes kutatások szerint ruháinknak 1/3-át csak egyszer viseljük.
Végül az elektronikai hulladékokról ejtett szót. 2021-ben 57 millió tonna keletkezett ebből, ez nagyobb, mint a Kínai nagyfal tömege. Az ilyen jellegű hulladéknak pedig csak 17%-át hasznosítják újra.
Az előadásnak volt pozitív üzenete is, pontosabban bizakodásra okot adó törekvésekről is szót ejtett a volt köztársasági elnök. Üdvözölte, hogy január elsejétől betétdíjas lesz a PET-palack, valamint az alumínium és üveg italospalack Magyarországon. Négyezer automata és kétezer mechanikus gyűjtőpont alkotja majd a rendszert, a betétdíj 50 forint lesz - ismertette.
Magyarországon egymilliárd PET-palack visszaváltását kell megoldani, ami Áder János szerint nem kis feladat. Üvegből százezer, alumíniumdobozból hatezer tonna hulladék keletkezik az országban éves szinten, de utóbbi nagy része teljes egészében újrahasználható - mondta.
Áder János előadásában a fenntarthatóság szempontjából jó gyakorlatokat is ismertetett. Ide sorolta a műanyagokat lebontó baktériumkoktélt vagy a biológiai hulladékot otthon, rövid idő alatt komposztálni képes készülékeket. Szólt az újratölthető dezodoros palackokról vagy a kereskedelemben a konyhákon keletkezett, még fogyasztható, de a nap végére megmaradt étel piacképessé tételét szolgáló vállalkozásokról is.
