A megemlékezés apropóját az adta, hogy Endrődi ezen a napon, november 7-én hunyt el 1920-ban. Mint azt Kanyár Erika, a tagozat alelnöke beszédében megidézte: kortársai nagyra tartották Endrődit, Kosztolányi nemes költőnek és előkelő léleknek nevezte, és megfogalmazódott az a gondolat is, hogy az Arany János halála és Ady Endre színre lépése közötti időszakban ő volt a magyar költészet legnagyobb élő alakja.
Kanyár Erika
„Nem félek én, hogy egykor / Fölöttem összecsapnak / A feledés hullámi”
– írta Endrődi, és valóban: munkássága bekerült a Magyar Elektronikus Könyvtár kínálatába, a Gutenberg Projectbe, a versszerető emberek a mai napig forgatják műveit. Sokrétű ember volt: újságíró, szerkesztő, műfordító, tanár.
A hétfői megemlékezésen Sz.Csordás Éva előadóművésztől hallhattuk a költő két versét, majd elhelyezték az emlékezés koszorúját az egykori szülőház helyén álló épület falán található emléktáblánál.
A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém vármegyei tagozata november 30-án temetőlátogatást szervez a Fiumei úti sírkertbe, ahol Endrődi síremlékét is felkeresik.
