Három évad után bátran kijelenthető, hogy a Pannon KultúrKlub eseményei egytől-egyik teltház előtt zajlottak a Papírkutyában. A rendkívüli érdeklődésnek sok oka lehet, az egyik, hogy olyan vendégeket hívnak egy asztal köré, akik egyébként nem feltétlen találkoztak volna egymással, vagy nem ilyen formában. Az is remek hívóerő, hogy szakmájukban magasan kiemelkedő embereket invitáltak, akiket mondhatni kuriózum élőben látni és hallgatni. Nem utolsó sorban az is rendhagyó, hogy ezen találkozások során az egyetemi térből kiemelnek izgalmas témákat, de nem iskolai keretek között tálalják, hanem kerekasztal beszélgetésen formájában, a város kultúrbisztrójában.
Az est vendégeit nem csupán veszprémi származásuk köti össze, hamar a közönség számára is világossá vált, hogy Navracsics Judit a Lovassy László Gimnáziumban angol nyelvre tanította Kiss Balázst és Gózon Ákost. Ókovács Szilveszter is oda járt, de ők nem találkoztak ilyen relációban. A gimnáziumi évekről való diskurálás hamar izgalmassá tette a beszélgetést. Míg Gózon Ákos és Ókovács Szilveszter örömmel, jó emlékeket idézve gondoltak vissza az ott töltött időszakról, addig Kiss Balázsnak sokkal inkább a sötétebb tónusú hangulatképek ötlöttek eszébe. Az olimpiai bajnok kiemelte, stresszes időszakra emlékszik, ahol azt tanulta meg leginkább, milyen attitűddel kell megoldani a problémákat.
Gózon Ákosnak elmondása szerint bátorságot adott az intézmény, így sokat köszönhet neki. Elmesélte, ha nem kapja meg a kezdeti lökést, ami önbizalmat ad, sok olyan dologba nem vágott volna bele, amibe végül igen.
Például volt elég bátorsága kezdő újságíróként levelet írni David Attenborough-nak, közölve szándékát, hogy interjúzni szeretne vele.
Legnagyobb meglepetésére kapott választ, meg is történt a személyes találkozás, s utána még jó ideig tartották a kapcsolatot.
Ókovács Szilveszternek is eszébe jutott egy fontos levél, amelyet Dietrich Fischer-Dieskau-nak címzett. Hatalmas példaképként tekintett rá gyerekként, később a doktori disszertációját is a híres operaénekesből írta. Őt is meglepetésként érte, amikor választ kapott, a német dalénekes lemezeket küldött neki.
Ókovács kiemelte, nagy hatással volt rá ez a gesztus, s mindig is példaértékűnek tartotta, ha egy nagy volumenű művész olyan alázattal fordul rajongói felé, ahogy a német operaénekes is tette.
Ez a jellegű figyelem, kedvesség sokat adhat egy fiatalnak, ahogy neki is rendkívül meghatározó volt ez a levélváltás.
És ha már levél, Kiss Balázsnak is volt egy fontos, bátor írása, amit egyenesen Amerikába címzett, ahol tanulni szeretett volna. Ez a történet is sikerrel zárult, elérte, hogy felvegyék, s kint tanulhasson az élsport mellett. Balázs tisztázta, a hiedelmekkel ellentétben az Államokban felsőoktatási intézményben tanulni sportolóként nem könnyű. Nem csupán a sportra kellett fókuszálni, hiszen a tanulmányokat is rendkívül szigorúan vették. Balázs nyíltan és őszintén vallott a kint töltött éveiről, valamint arról, hogyan ért a csúcsra, s mit látott onnan.
Nem a dobogóra emlékszik vissza, hanem a nehézségekre, a problémákra, melyek megoldásra vártak. Érdekes volt bepillantani a sportoló életébe, s rendkívül megindító volt, hogy mély belátást engedett múltjába. Kiss Balázs kérésére a vendégcsapat két másik tagja is beszámolt nehezebb időszakokról. Ókovács azt emelte ki, amikor operaénekesi karrierjét fel kellett számolnia. Elmondta, mindent megtett, a szorgalommal nem volt gond, de fel kellett ismernie, hogy kevés az az adottság, ami benne van, valami hiányzott.
Gózon Ákos katonaéveiről vallott, ami egy kimondottan szép időszakában „tört rá”. Végül megpróbálta kihozni belőle a maximumot. Ókovács számos kérdésre inkább Gózon Ákos történeteivel felelt, hiszen ők osztálytársak voltak. Gózon elmondta, ha egyszer önéletrajzi könyve lesz, mindenképpen Ókovács Szilvesztert kéri fel annak megírására, mert úgy tűnik, jobban ismeri történeteit, mint ő maga…
