Működik Veszprémben egy alapítvány, ami a civil szervezetek rengetegében kitűnik oly módon, hogy nem egy jól körülrajzolható célt tűzött ki maga elé. A Magyar Lélek Alapítvány már több, mint egy évtizede a keresztény kultúrkör, azon belül is a magyarság szellemi, tárgyi, vagy akár épített örökségének bemutatására és széles körű megismertetésére vállalkozott. Ahogy Sztojalovszky Béla, az alapítvány elnöke is megfogalmazta, ezzel szeretnék erősíteni a nemzeti kötődést. Hogy miért éppen ezt tűzték a zászlajukra egy egyszerűbb és megfoghatóbb kulturális tevékenység helyett, arra szintén az elnök adta meg a választ legutóbbi rendezvényükön, amikor úgy fogalmazott, a mai forrongó világban szükségszerű, hogy ezekre az értékekre felhívják a figyelmet, hiszen a kiszámíthatatlanságban lehet, hogy éppen ezek a kötélekek segítenek majd a megmaradásban.
Az alapítvány mellett olyan támogatók is felsorakoztak az alapítás óta, mint az önkormányzat, a Művészetek Háza, vagy éppen a Veszprémi Petőfi Színház. Ez talán nem is meglepő annak fényében, hogy Veszprém alapvetően egy polgári város és, ha elfogadjuk a polgári attitűdök definíciójának azt, amikor az ember igényes a környezetére, figyel arra, érzékeny a kulturális értékekre és előszeretettel fogyasztja és gyarapítja azokat, akkor érthető, hogy a Magyar Lélek Alapítvány hogyan nem lett csupán egy tiszavirág életű kezdeményezés.
Persze ehhez az is kellett, hogy időről időre megújuljon és új nézőpontokat hozzon be a helyi gondolkodásba. Ezeket adják át a Verancsics akadémia előadásain is, amely akadémia már 2011 óta működik, idén pedig – szintén Sztojalovszky Béla elmondása szerint – a patriotizmust, a kultúrát és identitást karolják fel.
E sorozathoz kapcsolódott az a beszélgetés, amit Ovádi Péterrel szerveztek meg. Az országgyűlési képviselő és állatvédelmi kormánybiztos azonban nem ezekben a titulusaiban jelent meg a Petőfi Színház kamaratermében. Sokkal inkább egy dózsavárosi fiatalemberként, aki jelen esetben, de amúgy mellékesen a politika miatt vált ismert szereplővé Veszprémben és most már országosan is.
A beszélgetés vezetője Oberfrank Pál, Jászai Mari és Kossuth-díjas színházigazgató volt. Ő egy Radnóti-verssel, a "Nem tudhatom" című mélytartalmú művel indtotta el az estét, majd átadta a szót Ovádi Péternek.
Kívülről nézve a politikától idegenkedő embernek akár előítéletei is lehettek volna, miszerint, ha egy politikus mikrofont kap maga elé, akkor nagyon hamar képes lesz beleszőni mondandójába pártjának aktuális szlogenjeit, de ebben az esetben nem ez történt. Az persze megkerülhetetlen téma volt, hogy Ovádi Péter hogyan találkozott a politikával és lett a most kormányzó jobboldali konzervatív párt aktivistája, majd ifjúsági szervezetének helyi vezetője, később pedig gyakorló politikusa. Bár rendkívüli fordulatokat, váratlan helyzeteket nem érdemes keresni ebben a történetben, csupán egy hagyományosan jobboldali család sarja a lázadó tinikorszakban is kitartott azon értékek mentén, amiket otthonról hozott, a politikai szervezetben pedig megtalálta a közösségét is.
Ehhez persze az is kellett, hogy az élet ne távolítsa el Veszprémtől. Ez viszont aligha volt sorsszerű Ovádi Péter esetében, sokkal inkább gyerekkortól a saját tudatos döntései miatt alakult ki. Ahogy a beszélgetésen is kifejtette, ő elsősorban dózsavárosinak tartja magát. Ez a városrészi kötődés pedig annyira erős volt már akkor is benne, hogy amikor lehetősége lett volna egy másik helyi iskolában a futballtagozatba mennie, bármennyire is szerette ezt a sportot, ő inkább a Dózsavárosban maradt.
A középiskolában aztán, ahogy sok fiatal ő is megkapta az élettől az első pofonokat. Egy új közösségbe került, a Vetésiben már csak egy volt a sok diák között, ahol a dózsavárosi identitás már nem volt olyan nagy mértékben mérvadó mások szemében, de közben folyamatosan formálódott a személyisége, megtalálta a Fidelitast is, ahol tömérdek aktivistai munkával elindult azon a bizonyos ranglétra első fokain.
Ahogy folytatta élettörténetét Ovádi Péter, úgy rajzolódott ki egyre inkább a politikus mögötti ember. A cikkünk elején felvetett kérdésre pedig egyre egyértelműbb volt a válasz, miszerint honnan lehet érezni az őszinteséget? A Verancsics akadémia beszélgetésén például abból is, hogy az előadó nem színezte ki szaftos történetekkel a visszaemlékezéseit, sokkal inkább személyes érzéseket árult el abból az időből, amikor Bernáth Ildikó, akkori országgyűlési képviselő és Porga Gyula mellett dolgozhatott. Hogy mekkora megtiszteltetés volt számára, hogy nem csak szóba állhat, de beszélgethet ilyen felelős emberekkel.
A középiskola után az egyetem kiválasztásánál is egy szempont dominált: Veszprémben akart maradni. Az már másodlagos volt, hogy milyen szakon, végül az informatikai képzés volt a befutó Ovádi Péternél a Pannon Egyetemen.
A beszélgetésen legyen szó a magánéletről, vagy az országgyűlési munkáról, megkülönböztetés nélkül végig az odaadás sugárzott, még ha nem is lett ez ilyen formában kimondva. Az viszont igen, hogy Ovádi Péter a képviselőséget sok politikussal ellentétben nem, mint hatalom, hanem, mint az emberek szolgálata fogja fel. A Parlamentet, kvázi a munkahelyét pedig a világ egyik legszebb épületének tartja.
Haza mégis Veszprémbe jön, a gyerekeihez és feleségéhez, aki szerinte nagy türelmével képes hozzájárulni az ő munkájához, hiszen számtalanszor hétvégén is úton van, meglátogatja a kistelepülések közösségeit is, ha hívják, gyakorlatilag megtestesíti a mindig elérhető és megszólítható politikus karakterét.
A beszélgetésen az életút mellett a sok-sok elejtett félmondatból formálódott ki Ovádi Péter személyisége, miközben olyan dolgok is kiderültek, hogy hogyan kérte fel a miniszterelnök arra, hogy képviselje az állatvédelem témáját, milyen ellenzékiként és kormánypárti képviselőként politizálni, és hogy mire használja fel az ismertséget még Ovádi Péter, mi fontos számára, hogy közvetítse?
A teljes beszélgetés elérhető a Magyar Lélek Alapítvány oldalán, vagy az alábbi videón nálunk is. A Verancsics akadémia következő hasonló beszélgetésére pedig nem is kell sokat várni, hiszen november 27-én dr. Papp Sándor emeritus professzor, december 14-én pedig dr. Márfi Gyula, nyugalmazott érsek lesz a vendég, mindkét előadás 17:30-as kezdéssel, szintén a Latinovits-Bujtor játékszínben.
