Előre jelezte, hogy körülbelül egy óránk lesz az interjúra, mert az egyetemre kell mennie. Alpolgármesterként még az iskolapadot koptatja?
Izgalmas élmény az életemben, hogy ez a félév volt az első alkalom, hogy nem diákként jártam egy egyetemre. Nagyon örülök, hogy miután nemrég ledoktoráltam, a Pannon Egyetemen tarthatok kurzusokat.
Mit oktat?
Alapszakos politológusoknak biztonságpolitikát, nemzetközi tanulmányok szakos hallgatóknak pedig Latin-Amerika történetét.
Mi a legnagyobb különbség ahhoz képest, amikor ön volt egyetemista?
Az alapszakomat már vagy tíz éve végeztem Budapesten, ahol 150-200-an voltunk egy évfolyamban. Ezzel szemben Veszprémben van, hogy 7-8 hallgató alkot egy csoportot, szóval sokkal személyesebb a tanár-diák kapcsolat is. Ilyenkor pedig kialakulhatnak párbeszédek, néha még viták is, amiket nagyon élvezek.
Partnerek ebben a hallgatók? Úgy is kérdezhetném, hogy aktívak, vagy harapófogóval kell kiszedni belőlük a válaszokat?
Tanárként fel kell tennem az első kérdést, utána már oldott lesz a beszélgetés. Egyébként rendkívül tájékozottak, van véleményük a közéleti ügyekről.
Mit érez a katedrán, hogyan tekintenek önre elsősorban? Hegedűs Barbara mint a nemzetközi kapcsolatok szakértője, vagy Hegedűs Barbara mint Veszprém fideszes alpolgármestere?
Utóbbi nem szokott előjönni. Talán a bemutatkozásnál elmondtam, de ebben sem vagyok biztos. Szerintem a pártpolitizálásnak amúgy sincs helye az egyetemen. Ha ilyen kérdést kapnék tőlük, persze válaszolnék, de én elsősorban oktatóként vagyok ott és az a feladatom, hogy a szakterületemet képviseljem, a nemzetközi kapcsolatok tudományát. Ehhez pedig sokszor az kell, hogy egy lépést hátralépjek és hagyjam, hogy ők jöjjenek rá a történések mögött megbúvó okokra. Mindent kontextusában kell látni, ez az egyik legfontosabb, amit meg kell tanulni ezen a területen.
Mennyire szoronganak ezek a fiatalok a mostani kiélezett nemzetközi helyzet miatt? A szomszédban háború dúl és a Közel-kelet is forrong.
Szorongást nem tapasztaltam, inkább érdeklődést. Mindenről megvan a saját véleményük, nyitottak a párbeszédre, a tartalmas vitákra és ez úgy gondolom, hogy nagyon jó, mert így kerülhetünk közelebb a események megértéséhez.
Nem olyan régen tartotta meg a Fidelitas a huszadik kongresszusát, ahol külügyi igazgatóként ön is részt vett egy kerekasztal-beszélgetésen. Miről beszélt?
A kongresszust megelőzően a nemzetközi partnereinkkel szerveztünk egy konferenciát a szuverenitás témaköre mentén. Egyetértettünk abban, hogy Európában jobboldaliként mennyire fontos lenne az együttműködés a normalitás alapjain.
Hogy kell érteni azt, hogy normalitás?
Az angol erre a normality szót használja, de a magyar sokkal szebben tudja megfogalmazni: a józan ész mentén. Ez nem pártpolitizálásról szól, hanem arról, hogy vannak olyan kérdések és értékek, amik a mindennapi életünk alapjait határozzák meg. Sokszor csak egy helyes út van, amit ez a józan ész diktál.
Például?
Például mi a nemzeti érdek, család, mint a társadalom alapegysége, vagy erős Európa, amely erős államokra épül, ilyen kérdések. Úgy gondolom, hogy a migrációnak is egy ilyen pártpolitikamentes témának kellene lennie. Sok fórumon felmerül fiatalok között is ez a kérdés. Sokan közülük már rendelkeznek nemzetközi tapasztalattal is, akár Erasmuson, akár más módon, és megérezték saját életükön keresztül, hogy milyen az, amikor a kulturális különbségek a mindennapi életben kiéleződnek és ez akár konfliktushoz is vezet. Ilyenkor pedig alapvető kérdés lesz, hogy hogyan áll egy ország az illegális migrációhoz, mennyire ellenőrzi a határait? Ezek olyan kérdések, amik foglalkoztatják a fiatalokat és az álláspontjuk függetlenül attól, hogy egyébként a Fideszt támogatják, vagy sem, de nagyrészük egyetért a magyar kormány álláspontjával. Ugyanilyen az ukrán konfliktus is, ahol Magyarország egyértelműen a tűzszünet elősegítése mellett érvel. Szintén pártpolitikán felül ezzel egyetértenek a fiatalok, mert jól tudják, hogy a saját jövőjük a tét, amikor ilyen kérdésekben kell állást foglalniuk. Mindegyik példa a józan döntésekről szól.
Dobálózunk itt a „fiatalok” szóval, de pontosan kiket, melyik korosztályt takarja ez a jelző?
Ha a hivatalos EU-s definíciót akarnám használni, akkor ifjúságpolitikai szempontból a 35 év alattiakra tekinthetünk így. Én viszont sokkal jobban szeretem ezt szétbontani és különböző korszakokhoz kötni. Így pedig nagyon leszűkítve három csoportba sorolnám a fiatalokat: azok, akik a közoktatásban vesznek részt, ideértve az egyetemistákat is, a fiatal munkavállalókat, majd a fiatal családosokat. Mindegyik csoportnak más-más igényei vannak. Ilyen logika mentén dolgoztunk Veszprém ifjúsági koncepciójának megújításán is az önkormányzatnál.
Mielőtt belemennénk ennek a koncepciónak a boncolgatásába, miért volt szükség arra, hogy megújítsák?
Mert 2014 óta sok változás zajlott a környezetünkben, és bár az a koncepció jó keretet adott, de időszerű volt, hogy a mostani viszonyokhoz igazítsuk.
Innen a városházáról hogyan látja, mik a legnagyobb változások a bő tíz évvel ezelőtti korhoz képest?
Nem csak a városházáról látom így, a mindennapi életben is kézzelfoghatóan tapasztalható. Tíz év alatt sok minden változik egy városi környezetben és akkor még nem beszéltünk az uralkodó trendekről, mint amilyen a digitalizáció előretörése. Így is voltak meglepetések, amikor a fiatalokkal dolgoztunk a koncepción.
Milyen meglepetések érték?
Amikor például arról kérdeztük a középiskolásokat, hogy honnan tájékozódnak a programokról, azt vártam, hogy elkezdik sorolni a különböző internetes fórumokat és a Facebookot, helyette azt mondták, hogy a legmérvadóbb infó az, amit a barátaiktól hallanak személyesen offline. Ez jó hír, hiszen az volt az egyik célunk, hogy valamilyen szinten kimozdítsuk őket az online térből és erősebb legyen Veszprémben a személyes kapcsolat a fiatal generáció tagjai közt.
Úgy fogalmazott, hogy együtt dolgoztak a fiatalokkal a koncepción? Hogy kell ezt elképzelni?
Az egész folyamat még a pandémia idején indult, amikor elkezdtünk dolgozni Veszprém Európa Ifjúsági Fővárosa pályázaton. Ezt végül nem mi nyertük meg, de benne voltunk a négy döntős városban. A helyi fiatalokból, főleg a diákönkormányzatok tagjaiból álló csapat akkor is részt vett a munkában. Velük ezután is folytattuk az együttműködést, immáron a város ifjúsági koncepciójának kidolgozásában. Egyébként már ez a közös munka is építőjellegű volt, hiszen így testközelből láthatták, hogy egy ötlet milyen folyamatokon megy keresztül ahhoz, hogy valósággá váljon. Ahogy az a munka világában is történik.
Milyen volt együtt dolgozni velük? Kijöttek a generációs különbségek?
Rövid idő alatt sikerült összekovácsolódni. Szerintem a probléma az, hogy kevés ilyen helyzet adódik, amikor megkapják a lehetőséget, de egyben a felelősséget is, hogy végig vigyenek egy projektet. Amikor át kell látni a folyamatokat, be kell tartani a határidőket és van eredménye a munkájuknak. Ilyen alkalom volt az idei Fiatalok Napja szervezése is, amelyet a VEDIÖK csapata álmodott meg, és szervezték meg sikeresen, az önkormányzat támogatásával. Ez egyébként nem mostani jelenség, a korábbi generációknál is így volt, hogy kevés ilyen tapasztalatot szerezhettek a fiatalok. Amit én látok, hogy nagyon sok ötletük van, nagyon tájékozottak, szerintem tájékozottabbak, mint akár én voltam ebben az időszakomban. A workshopokon egyébként nem volt senkinek kötelező részt venni, de ők folyamatosan eljártak ezekre az alkalmakra.
Ha komplexen nézi ezt a közös munkát, akkor mi rajzolódott ki Veszprémről? Mennyire vagyunk „fiatalos város”?
Sokan beleesnek abba a hibába, hogy egyből Budapesttel hasonlítják össze Veszprémet, ebben a megközelítésben pedig valóban nem veheti fel egy másik magyar város sem a versenyt a lehetőségek tekintetében. Viszont, ha a saját mezőnyében nézzük, akkor szerintem nem áll rossz helyen Veszprém. És itt nem csak a fiataloknak szóló programokra gondolok. Vegyük azt, hogy hányféle különböző iskolatípus működik itt. Gimnáziumok, technikumok, van két felsőoktatási intézményünk is. Ezek vonzzák a környékből a fiatalokat, ők pedig a saját képükre formálják a várost. Azt elfogadom, hogy az EKF előtt volt némi lemaradásunk a programokat és az ezekhez szükséges helyszíneket tekintve, de mostanra ebben is felzárkóztunk. Az ifjúsági koncepció pedig további igényeket gyűjtött össze.
Mik ezek az igények? Mit szeretnének még a fiatalok?
Az egészen egyszerű igényektől kezdve a komolyabb beruházásokig sok dolog felmerült. Például nagy igény lenne egy városi középiskolás bálra. Ez a legegyszerűbb, ezt már jövőre megtartjuk a diákönkormányzat szervezésében és a városi önkormányzat támogatásával. De például felmerültek olyan kérdések és erre adható válaszok is, mint amilyen a fiatalok önálló életének elkezdése. Azt ők is látják, hogy munkalehetőségek szempontjából nagyon jól áll Veszprém, de a lakhatás már más kérdés. Ezért bekerült a koncepcióba egy fecskeház-program is, ami az elindulást segítheti. Szeretnének nagyobb érdekérvényesítést is maguknak, ezért a jövőben már ifjúsági referens is dolgozik a városházán. Sportolási igények is felmerültek, a koncepció további sportfejlesztésekkel válaszol erre. Szerintem sok olyan program megfogalmazódott az ifjúsági koncepcióban, aminek a megvalósítása azon is múlik, hogy mennyire teszik oda magukat a fiatalok. Az önkormányzat támogatni fogja őket, de nekik kell végig vinni egy-egy projektet.
A közgyűlés egyhangúlag támogatta ezt a koncepciót?
Amikor a közgyűlés elé került az anyag, az is rendhagyó volt, hiszen az egyik tizennyolcéves diákönkormányzati tag prezentálta a városházán. A szavazáskor egyébként az ellenzéki képviselők közül voltak néhányan, akik sajnos tartózkodtak a szavazásnál. Ezzel némileg a fiatalok munkáját is lebecsülték szerintem, de a legfontosabb, hogy így is nagy többséggel elfogadta a képviselőtestület.
Mi a következő lépés?
A városházán én fogom képviselni a koncepcióban megfogalmazott célokat. Szerencsére Porga Gyula polgármester is az ügy mellett áll, erről már többször beszéltünk. Másfelől pedig továbbra is számítok a fiatalokra. Továbbra is működni fog az Ifjúsági Kerekasztal, amely a koncepció végrehajtását is ellenőrzi. Bízom benne, hogy egyre több fiatal fog csatlakozni hozzánk a jövőben is. Ahogy a koncepció kidolgozásánál is megkapták a lehetőséget, hogy beleszólhassanak a tartalmába, úgy most a megvalósításnál is adott ez a lehetőség és egyben a felelősség is.
