Közel négy év eltelt már, mégis úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna: a Veszprémi Kempo SE szervezésében küzdősport-szemináriumnak adott otthont az Egyetemi Tornacsarnok. A közel nyolcvan résztvevő között egy aprócska, szőke kislány is tatamira lépett, hogy megmutathassa, mi rejlik benne. A szeme csillogott, akár a gyémánt, a kezeivel pedig fürgén püfölte a társakat.
Már akkor érezni lehetett, hogy a kis apróság sokra viheti egyszer. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy ez be is bizonyosodjon: Sipos Regina már tizenkét évesen nemzetközi bajnok lett, majd a magyar bajnoki címet is elhódította. A nevét egyről a kettőre megjegyezte a hazai K1-társadalom. Arról, hogyan lett a sportág szerelmese, az azóta már felcseperedett harcost, Reginát kérdeztük.
Szülővárosomban, Herenden ismerkedtem meg a küzdősporttal még negyedik osztályos koromban. Az edző Pátkai Zoltán révén belekóstolhattam a tekvandó világába, amelyről bebizonyosodott, hogy remek alapokkal szolgált a későbbi váltáshoz. Nem sokkal ezután ugyanis a jelenlegi trénerem, Dobos Gergely K1 edzéseket is tartott a településen, amelyet kipróbálva rögtön tudtam, hogy erre tart az én utam.
Regina a visszaemlékezést az első K1-es mérkőzésével folytatta. Elmondta, akkoriban még olyannyira fiatalnak számított, hogy leány rivális hiányában egy román fiú ellen kellett ringbe lépnie.
Mindössze tizenegy évesek voltunk, de az ellenfelem úriember volt, visszafogta magát. Én nem így tettem, mentem, mint a golyó. A mérkőzés végén pedig mindkettőnk kezét a magasba emelték. Jó érzés volt még akkor is, ha pontosan tudtam, hogy mindössze tapasztalatot nyertem. Idővel azonban rájöttem, hogy rutin nélkül nincs siker, a mentális és lelki fejlődés épp olyan fontos, mint a fizikális.
A küzdősportoló rámutatott, sokat köszönhet edzőjének, Dobos Gergelynek, aki rengetet tett azért, hogy Regina higgyen magában. A kezdeti viccelődéseket felváltotta a profi hozzáállás, amely idővel újabb nemzetközi sikereket eredményezett. 2022-ben Sipos Regina edzője társaságában meghívást kapott a válogatottba is, a világbajnokságról pedig bronzéremmel a nyakában távozott.
A versenyt Olaszországban rendezték, nem túlzok, életem egyik legszebb hete volt. Nem sokkal később a világkupán is sikerült bronzérmet szereznem; hatalmas sikerként éltem meg mindkét nemzetközi megmérettetést, a hibáim mégsem hagytak nyugodni. Tisztában voltam azzal, miben kell még fejlődnöm, mégsem tudtam száz százalékig megbízni magamban. Az idő viszont nem állt meg, eljött az újabb a versenyszezon...
Sipos Regina pedig olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amelyről rengetegen csak álmodnak: a WAKO-szervezet mindhárom kiemelt versenyét megnyerte. Magyar bajnok, világkupa- és Eb-győztes lett, nem feledve az év végi Európa-játékokat és a kisebb versenyeket sem. Hibátlan mérleggel zárta az évet, ami korosztályában országos és nemzetközi szinten is egyedülállónak számít.
Az első idei nagy megmérettetésem előtt sokat beszélgettem az edzőmmel arról, mennyire fontos a fókusz. Hetekkel az esemény előtt kitisztítottam a fejem, a szeretteim és az iskola mellett pedig csak arra összpontosítottam, hogy minden tőlem telhetőt megtehessek a sikerért. Így tettem ezt követően versenyről versenyre. Mit jelentett mindig a dobogó legfelső fokán állni? Nem tudom szavakba foglalni. Napról napra közelebb kerülök az álmaimhoz, de tudom, rengeteg munka vár még rám!
Regina már szinte felnőtt, de lélekben ugyanaz, aki volt
Sipos Regina és edzője, Dobos Gergely munkássága több szövetség figyelmét is felkeltette a naptéri évben: a veszprémi duó profi mérkőzésre is kapott felkérést, ám a legnagyobb tisztelettel, teljes egyetértésben nemet mondtak a lehetőségre, hiszen legyen bármennyire is kemény, Regina legbelül ugyanaz a kislány, aki évekkel ezelőtt volt: a csillogást a szemében viszont már felváltotta a tűz.
Egyetértve az edzőmmel, amíg nem lépek felnőtt életkorba, addig nem tervezek profi meccset vívni. A K1 nélkül üres lenne az életem, az álmom az, hogy idővel profi címeket is elhódíthassak, de nem feledkezhetek meg az iskoláról és a családomról sem. A veszprémi Bethlen István Közgazdasági és Közigazgatási Technikumba járok, jövőre fogok érettségizni. Szeretném szép bizonyítvánnyal meghálálni a bizalmat és a szeretetet, amelyet édesanyámtól, édesapámtól és az öcsémtől kapok. Az én történetem csakis így lehet kerek!
