Bár sokan a magyar konyha remekműveként tekintenek a bejglire, valójában az eredetét nem a Kárpát-medencében kell keresni, hanem a 14. századi Sziléziában. Igaz, akkor még nem kalácsként formázták a süteményt, mint ma teszik a magyar háziasszonyok, hanem kifli formájú édességeket készítettek.
Magyarországra a 19. században az osztrákoktól jött be és először a családi ünnepek hagyományos étele volt, később egyre inkább a karácsonyra korlátozódott a bejgli sütése.
Az első szakácskönyv, amiben megjelenik Czifray István gyűjteménye volt még 1830-ból, abban viszont még pozsonyi kifliként említenek egy bejglihez nagyon hasonló süteményt. Egyébként az elnevezése is egy német szóból ered, a beugen annyit tesz, hogy valamit meghajlít, utalva az eredeti kifliformára.
A bejgli lényegét viszont mégsem a formája, vagy tésztája adja, hanem a töltelék, ami leggyakrabban dió, vagy mák, de ma már ismer a konyha kakaós, gesztenyés és még számos másik verziót is. A hagyomány mégis az első kettőről szól, ráadásul külön jelentésük is van: a dió a rontások ellen véd, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.
@vehir.hu Diós vagy mákos? 👀 #bejgli #vehir #vehirtiktok #baloghdora ♬ eredeti hang - vehir
A bejgli akármilyen népszerű is, elkészíteni nem egyszerű, pontosabban bele lehet esni olyan hibákba, amitől száraz lesz a sütemény, vagy épp ellenkezőleg, túl nedves és tartásnélküli, vagy éppen szétreped a tésztája sütés közben.
Megkérdeztük Lukácsné Anikót, a Veszprémi Rétesház tulajdonosát, hogy mik azok az alapvető fogások, amik segítenek eljutni a tökéletes bejglihez. (Anikóval korábban egy hosszabb interjút készítettünk, ezt ide kattintva lehet megtalálni.)
„A bejglinek lelke van.” – Kezdte Anikó, majd hamar rátért arra, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, hogy hogyan kell bánni a bejgli tésztájával. „Fontos, hogy nem gépekkel, hanem kézzel dolgozunk, így gyúrjuk a tésztát, amit szobahőmérsékletű alapanyagokból állítunk össze. Sütés előtt mindenképpen pihentessük egy éjszakát a hűtőben, ez utóbbi azért fontos, mert nem szabad, hogy túlkeljen a tészta.”
Anikó ezután rátért a töltelékre is, ami a legtöbb helyen egyenlő, 50-50 arányban szerepel a tésztával, de szerinte jobb, ha kicsivel több tésztához valamivel kevesebb tölteléket adunk, körülbelül 45-55 arányban. A töltelék esetében fontos, hogy ne legyen túl nedves és azt is érdemes legalább egy éjszakát pihentetni a hűtőben a tészta mellett.
A jó bejglihez viszont nem elég a tökéletes arány betartása még, a sütés utolsó pillanatáig figyelni kell rá. Anikó azt javasolta, hogy 160 fokon körülbelül 30 percig süssük a süteményt és eközben véletlenül se nyissuk ki a sütő ajtaját. Ha ezeket betartjuk, nagy valószínűséggel elégedett lesz minden családtag, aki a karácsonyi asztalhoz ül egy tál bejgli elé.
A bejglihez nincs eredeti recept, ami az igazi, a hamisíthatatlan lenne. Éppen ezért internetes kutakodásunk alatt mi most egy tradicionális békebeli verziót hoztunk, ahol krumpliból készül a tészta:
Hozzávalók a tésztához:
30 dkg krumpli
só ízlés szerint
1 dl langyos tej
1 ek porcukor (az élesztőhöz)
1 csomag porélesztő
60 dkg finomliszt
1 csipet só
18 dkg porcukor
25 dkg vaj
1 dl tejföl
1 darab tojássárgája a bejglik lekenéséhez
Diós töltelék:
20 dkg darált dió
20 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
kevés langyos tej szükség szerint
Mákos töltelék:
20 dkg darált mák
20 dkg cukor
2 csomag vaníliás cukor
1 darab citrom reszelt héja
kevés langyos tej szükség szerint