Van az utazásnak egy külön altípusa: amikor úgy merülünk el a helyi kultúrában, hogy a részesévé tesszük magunkat. Séfkötényt kötünk, fakanalat ragadunk, gyúrunk és dagasztunk, izgatottan figyeljük, mikor bukkannak fel a víz felszínén a kis gnocchik vagy éppen dobogó szívvel lessük a sütőt, hogy tökéletesen roppanós legyen a macaron burkolata. Ez nem csak egyszerű gasztrománia, ez az élet magasabb szintű élvezete, kapcsolódás az étellel, az emberekkel, a hely szellemével.
Nem tudom, hogy az EKF csapatának is ez járt-e a fejében, amikor megszervezték az InterUrbán programjain belül a nemzetközi főzőkurzusokat, de kétségtelenül valami hasonló élményt sikerült idevarázsolniuk. A külföldiek talán nem mindig voltak adottak, a helyszín is csak Veszprém és a Bakony-Balaton régió városai voltak, nem Peruggia vagy Elefszína, de az érzés az pont ilyen volt.
Igaz, bevallom, egy kicsit valami képzeletbeli dologhoz hasonlítom most ezt az érzést, hiszen külföldön még nem volt alkalmam részt venni főzőkurzuson, csak a vendéglátóim főztjeit kóstolhattam, mégis, amikor december közepén a hévízi Hotel Europa Fit konyhájában az egyik legjobb barátnőmmel meg közel egy tucat idegennel nekiláttunk, hogy elkészítsük Bad Ischl három nevezetes ételét, valóban úgy éreztem, hogy egy kicsit Ausztriába is repültem. Mondjuk egy kedves kis szállóba, ahol némi váratlan fordulat eredményeként a vendégek azt a feladatot kapják, hogy segítsék ki a szakácsokat a konyhában és készítsék el együtt a vacsorát. Legalább igazán belekóstolhatnak a helyi életbe.
A menü: liptói túrókrém kovászos kenyérrel, eredeti osztrák Käsespätzle, és császármorzsa grízes, valamint osztrák változatban.
A csapat két részre bomlik, egyik felük a túrókrémért felel, a másik a galuskát gyártja a Käsespätzle-hez. Előkerülnek az ipari méretű vágódeszkák, szorgos kezek szeletelik a kétféle hagymát, a csemegeuborkát, a metélőhagymát meg a szardellát, megy az egész keverék a puha vajba, aztán jön a szitán áttört túró, a tejföl, hamarosan összeáll a krém. Közben az idegenekből alkalmi ismerősök lesznek, akik konyhai tippeket és trükköket osztanak meg egymással, meg hogy éppen mivel kísérleteznek a konyhában.
Készül már a galuska is, lehet jelentkezni, ki szeretné kiszaggatni a kisebb hordónak tűnő fazékban. A régimódi szaggatóval nem is olyan egyszerű feladat, megdolgoztatja az izmokat. De megúszni a feladatot nem lehet, jut mindenkire az éttermi mennyiségből.
Szerencsére itt van három darab sajt, le kell reszelni őket, gyorsan válasszuk inkább azt. Hopp, egy darabka letörött, ezt már nem lehet lereszelni, amíg senki nem figyel, bekapjuk. Hm, ez isteni! A fotós persze figyel minden pillanatot, naná, hogy elkapja, ahogy teli szájjal vigyorgunk.
Mert amúgy vigyorgunk már rendesen, ahogy a többi „egérke” is előbújik. Meg amúgy is, elég jó a hangulat.
A legnagyobb feladat a császármorzsa elkészítése. Kétféle változatban csináljuk, a klasszikus grízesben, meg osztrák változatban, kiderül, tojássárgáját meg fehérjét is lehet már dobozban kapni, ettől nagyon profiknak érezzük magunkat. Na de az izommunkát ezen az estén nem lehet megspórolni, aki azt hitte, megússza, az galuskaszaggatás helyett most keverheti a tésztát habverővel – nem baj, így biztos finomabb lesz, hogy ennyi energiát beleteszek.
Tudtátok amúgy, hogy Budapesten már császármorzsázó is van? Le a kalappal az üzletvezetők, Anita és Éva előtt, mert ez az egyszerűnek tűnő finomság nem is olyan egyszerű: a grízes is türelmet kíván, de az igazán trükkös a bécsi verzió, ahogy egyszerre figyelsz arra, hogy le ne kapjon, és közben cukrot is karamellizálj hozzá. A profik bemutatója után azért nem marad el a sikerélmény, sőt, még dicséret is jár a szép karamellás bevonatba mártott tésztáért.
Az este végén aztán kuktákból visszavedlünk vendégekké: kész a menü, profi séfjeink egyenként porciózzák ki nekünk az adagokat a szépen megterített asztalhoz. A túrókrémhez előkerül némi házi kovászos kenyér, a Käsespätzle-t spenót teszi még izgalmasabbá, a grízes morzsára nagymama sárgabaracklekvárja kerül. Nagy a kíváncsiság: milyen lett a főztünk? A válasz: csupa elégedett sóhaj. Úgy látszik, jó csapat vagyunk. Miközben elcsomagoljuk a maradékot, meg is jegyezzük: főzhetnénk együtt máskor is.