Azonnal megkedvelték a labdarúgás teremben játszott változatát a szurkolók, hiszen a kis területen folyamatosan adódtak a gólhelyzetek, a technikás spílerek pedig csillogtathatták a tudásukat. Kezdetben hagyományosan karácsonyhoz kötődtek a teremtornák: hol közvetlen előtte bonyolították, hol a két ünnep között így családi programnak is kiváló volt. Majd évről évre egyre jobban kitolódott a fedett pályás idény: december közepétől a farsangi időszakon át majdnem a nagypályás bajnokságok tavaszi rajtjáig rendezték a tornákat, és nem csak a nagyoknak. A ’80-as évek közepétől nemzetközi tornákat szerveztek Veszprémben a Március 15. utcai csarnokban, ahol az akkor NB II-es házigazdák mellett gyakori résztvevő volt a pozsonyi Iskra Matador, a varasdi Vartex, de játszott itt az élvonalbeli Diósgyőri VTK is.
A négycsapatos tornák népszerűségét látva a Magyar Labdarúgó Szövetség megrendezte az NB I-es terembajnokságot is. Majd 1988-ban az akkor élvonalbeli újonc veszprémiek veretlenül lettek ezüstérmesek. Az előcsatározások során a VSE Zalaegerszegen megnyerte a csoportját a házigazda ZTE, a budapesti Vasas SC és a szombathelyi Haladás előtt. Ezután a Pécsen megrendezett négycsapatos döntőben előbb a címvédő házigazda PMSC-t, majd másnap a Videotont győzték le. A záró napon két veretlen csapat csapott össze a díszes serlegért: a Siófok és a Veszprém. Szécsi János góljával a VSE szerzett vezetést, de szünetig fordítottak a Balaton-partiak. A végig kiélezett csatában az egyébként egész torna során brillírozó Szécsi megint eredményes volt, így büntetőkkel dőlt el a kupa sorsa.
Az egyik veszprémi ezüstérem
Az élet fura fintora, hogy két különdíjas veszprémi hibázta el a hétméterest: a torna legjobb kapusának megválasztott Andorka Gábor, valamint a gólkirály Udvardi Zoltán. További érdekesség, hogy Udvardi és Szécsi egyaránt hét-hét gólt szerzett, párharcukat sorsolással döntötték el, ami Udvardinak kedvezett.
Kudarcként élték meg a veszprémiek, hogy végül minimális különbséggel lecsúsztak az aranyéremről. Aztán útban hazafelé a siófoki Sárköz étteremben már az ezüstnek is tudtak örülni, mert újonc NB I-es csapatként ez a nem tervezett siker bearanyozta 1988 karácsonyát. Glázer Róbert vezetőedző második helyen végzett csapatának játékosai: Andorka Gábor, Bimbó Tamás, Csomai József, Csongrádi Ferenc, Kelemen Miklós, Mónos Tamás, Onhausz Tibor, Rugovics Vendel, Szécsi János, Udvardi Zoltán.
