Ebben a játékban (mert inkább nevezzük játéknak, mint tudományos tényekkel alátámasztott objektív sorrendnek) az almát hasonlítjuk össze a körtével, amiben csak annyi a közös, hogy mindkettő gyümölcs. Így vagyunk most a futballal és a vízilabdával: mindkettő sportág, labdajáték, de részleteiben annyira más, hogy nem is állja ki az alma-körte összehasonlítást. Márpedig – mint tudjuk – az ördög a részletekben rejlik...
Szögezzük le rögtön az elején: büszkék lehetünk arra, hogy olyan gazdag a hazai sportpaletta, amiből nem egyszerű kiválasztani a legjobbakat. Többen világbajnoki aranyéremmel sem tudtak nyerni. Felmerül a kérdés: hogy lehetne az év férfi sportolója a vízilabdázó Zalánki Gergő, ha a világbajnoki cím, valamint a klubcsapatával megnyert Bajnokok Ligája sem elég hozzá? Ráadásul Zalánki nem is második lett a szavazáson a Liverpool FC futballistája, Szoboszlai Dominik mögött, hanem harmadik, ugyanis a 200 háton országos csúccsal vb-t nyert úszó, Kós Hubert is pontszámban jelentősen megelőzte.
Ezek után talán kevésbé meglepő, hogy csapatban az Európa-bajnokságra veretlenül kijutó labdarúgó-válogatottat választották az év legjobbjának a világbajnok vízilabdázókkal szemben, ahogy a két gárda edzőjének versenyében a futball Marco Rossi személyében legyőzte a pólós szövetségi kapitányt, Varga Zsoltot.
Szoboszlai Dominik, a labdarúgó-válogatott csapatkapitánya beszél, miután átvette az Év csapata díjat az M4 Sport-Az Év Sportolója Gálán a Magyar Állami Operaházban 2024. január 8-án. MTI/Hegedüs Róbert
Az eredmények ismeretében sokan megkérdezhetik: miért ér kevesebbet a vízilabda világbajnoki cím, mint a a futballban az európai 24-es mezőnybe kerülés? Nos, a labdarúgást az egész világon űzik, a földkerekség legtöbb országában a legnépszerűbb sportág. Ezzel szemben a vízilabda nincs az élmezőnyben a népszerűségi listán, a pólósok száma nagyságrendekkel marad el a focisták mögött minden országban.
Nem szólva az érdeklődésről. Amikor a labdarúgó-válogatott 2016-ban hosszú szünet után kijutott az Európa-bajnokságra, ünneplők sokasága lepte el Budapest belvárosát, megbénítva a közlekedést. Majd a Marseille-ben lejátszott Izland elleni meccsen 35 ezer magyar biztatta a Király Gábor, Gera Zoltán, Szalai Ádám vezérletével a csoportelsőségig veretlenül menetelő futballistáinkat. Tavaly pedig a Nemzetek Ligájában az olaszok elleni mérkőzésre 200 ezer jegyigénylés érkezett, de az Eb-selejtezőkre is pár óra alatt elfogyott minden jegy a 67 ezer nézőt befogadó Puskás Arénába. Ezek a számok önmagukért beszélnek.
Őszintén remélem, hogy az idei év értékelése még nehezebb lesz, hiszen nyáron Párizsban olimpiát, Németországban pedig labdarúgó Európa-bajnokságot rendeznek. A legfontosabb, hogy sportolóink sok örömöt szerezzenek a helyszíneken és a televízió előtt szurkoló magyar embereknek. Hogy aztán közülük kiket választanak meg jövő januárban 2024 legjobbjainak, az ismét a körte vagy alma játék eredményeként fog eldőlni.
