Elsőre talán úgy tűnik, hogy valamilyen hiba van a mátrixban. Az elmúlt napokban sorra jelentek meg a deklaráltan ellenzéki sajtóorgánumokban olyan cikkek, amelyek nem győzték magasztalni a december 31-gyel leköszönő veszprémi EKF-programot. Hogy csak néhányat említsünk, a HVG egyenesen úgy fogalmaz, hogy „a politika távolmaradásának köszönhetően példaértékű kulturális városfejlesztés maradt az utókorra a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 program lezárása után.” A Népszava összefoglaló cikke úgy indul, hogy „Valaki Iggy Pop koncertjét, valaki a falu friss YouTube-csatornáját köszöntheti a tavalyi EKF-évnek. Felkerültünk a térképre.” Sőt, még az olykor zsigerig hatolóan nyers Hont András is úgy fogalmazott az Átlátszó oldalán, hogy „A projektet messze nem érte annyi bírálat, mint korábban Pécs esetében történt, a programkínálatot a pesti sajtó is sokszínűnek tartotta (...)”.
Márpedig ez a „pesti sajtó” – főleg annak a baloldala – előszeretettel boncolja szét az olyan projekteket, aminek bármi köze is van a jobboldali kormányhoz, és ott is csak alaptalanul mészároslőrincezne egy nagyot, ahol egyébként egy hatvenezres város - a régióval együtt több százezezres nagyságrendű lakos - életminősége hajt végre kvantumugrást egyik évről a másikra az EKF-programnak köszönhetően.
Veszprémben viszont nem találtak ilyen fogást, pedig a városnak fideszes vezetése van (Porga Gyula a polgármester), fideszes kormánybiztos vitte végig az EKF-et (Navracsics Tibor) és a fideszes kormány adott több tízmilliárd forintot a programra. Ellentétben a mai napig élő tévhittel, miszerint az EU finanszírozta a veszprémi projekteket. Valójában a teljes 72 milliárdos költségvetésbe 1,5 millió euróval szállt be Brüsszel a Melina Mercuri-díjon keresztül, azaz körülbelül 600 millió forinttal, a többi kormányzati forrás volt.
A Veszprém-Balaton 2023 EKF mentes volt a korrupciós ügyektől, a feleslegesen elköltött milliárdoktól, ráadásul mindezt úgy, hogy nem esett Pécs hibájába, ahol egyrészt megcsúsztak a fejlesztések és nagyrészét csak az ünnepi év után kapták meg a pécsiek azokat, másrészről az akkor – 2010-ről beszélünk – felépült kulturális intézmények sokáig rendkívül magas üzemeltetési költségeket róttak az önkormányzatra.
Ezzel szemben Veszprémben inkább egy kulturális alapú városfejlesztési projektként álltak neki az EKF megvalósításának, amelybe a város „szégyenfoltjainak” is nevezett épületeket vonták be, úgy mint a gyermekkórházat, a Ruttner-házat, vagy a Balaton Bútorgyár egykori területét. Veszprémiként pedig különösebb magyarázat nélkül elsüthető ilyenkor az a közhely, hogy a többi pedig már történelem.
Ezzel pedig az olykor jogosan kritikus, olykor csak ideológia vezérelten a KK-n is csomót kereső balos sajtó sem tudott mit kezdeni, inkább csak elismerték a veszprémi munkát.
