Most már jó néhány éve vezeti a Veszprémi Érseki Főiskolát. Hogy érzi? Megérkezett?
Nagyon jó kifejezés a „megérkezés”. Amikor megkaptam a bizalmat, és képletesen magamra öltöttem a méltóságot jelképező rektori talárt, gyakorlatilag még nem tudtam, hogy pontosan mire mondtam igent. Amikor Bódis József államtitkár úr, a Pécsi Tudományegyetem egykori rektora átadta az Orbán Viktor miniszterelnök úr által aláírt kinevezési okmányt, megkérdeztem, vajon mennyi idő, amíg magamévá tudom tenni ezt a szerepet. Azt mondta, akkor fogom magam rektornak érezni, és megérteni a szerepemet, amikor letelik a mandátumom.
Eddig hogy látja? Igaza van?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már a mandátum lejárta előtt is elmondhatom, hogy részben megvan az érzés, a szerepazonosulás. Felfogtam a rektori méltósággal együtt járó felelősséget, noha kezdetben nem tudtam, hogy az új szakokon kívül mit lehet még, pontosabban, hogy mit kell fejleszteni. Először csupán határozott időre kaptam felkérést dr. Udvardy György érsek atyától, aki annyit kért tőlem, hogy keressek kitörési pontokat, és próbáljam életben tartani az intézményt.
Rendkívül nehéz helyzetben volt a Főiskola, alacsony képzési kínálattal, és alig voltak hallgatók. Ráadásul teltek az évek, és egyre kevesebben jelentkeztek hozzánk. Ezért meghatároztunk egy, a méreteinkhez képest reális fejlesztési stratégiát.
Azóta is szolgálatként tekintek erre a feladatra, de természetes, hogy néha úgy érzem, nagy nekem ez a talár… Aztán újra elhiszem, hogy méltó vagyok a szolgálatra.
Korábban milyen vezetői tapasztalatai voltak? Vagy kérdezhetném úgy is, mélyvízbe került?
Volt vezetői tapasztalatom, ugyanakkor azt nem a felsőoktatásban szereztem, hanem egy gazdasági társaságnál, egy minisztériumi háttérintézményben. Olyan projektek szakmai vezetését láttam el, amelyeknek közvetetten volt felsőoktatási kapcsolódása, méghozzá a tehetséggondozás témakörében. De azt megelőzően a Pannon Egyetemen koordináltam olyan oktatás- és tudományszervezési feladatokat, amelyek felkészítettek a felsővezetői munkára. Egyébként a Főiskolán már 2013 óta dolgozom, a stratégiai, illetve a szak- és intézményakkreditációs feladatokban mindig is tevékenyen vettem részt.
Mit tartalmazott az Ön által meghatározott stratégia, és hogy állnak vele jelenleg?
Az eddigi hitéleti és szociális területen folytatott képzések vertikális megerősítése, vagyis, ahol vannak alapszakjaink, ott legyenek mesterszakok is, mint például a szociális munka szaknál. Megfogalmaztunk egy horizontális célt is, hogy ne csupán szociális és hitéleti területeken legyenek képzéseink, hanem nyissunk új képzési területek felé. Bár pedagógusképzési szakjaink voltak, mint a hittanár-nevelőtanár, illetve a Pannon Egyetemmel közösen szervezett hitéleti-közismereti szakpári képzések, az intézményfejlesztési stratégiában azonban vállaltunk további pedagógusképzési szakokat. Így fogalmaztuk meg célként a csecsemő- és kisgyermeknevelő szak indítását, ami nagy örömünkre 2024 szeptemberétől meg is tud valósulni.
Van esetleg új állomás?
Van. Az előttünk álló feladatokat az ágazatirányító is támogatja, ugyanis befogadta az intézményfejlesztési tervünket. Az orvos- és egészségtudományi képzési területen gondolkodunk az ápolás és betegellátás alapszak elindításában. Relevanciáját az adja, hogy a szociális képzési területen immár teljes a vertikum, hiszen a szociális munka alap- és mesterszak mellett 2024 januárjában a MAB akkreditálta a szociálpedagógia alapszakunkat, és nagyon népszerű szakirányú képzéseink is vannak.
A szociális ágazatban azonban, amely számára segítőket és egyéb szakembereket képzünk, tágabb kompetenciákkal rendelkező ápolókból is hiány mutatkozik. Az a célunk, hogy a szociális ágazat és a karitatív szervezetek számára a lehető legszélesebb tudással és kompetenciákkal felvértezett szakembereket képezzünk.
Végeztünk felmérést, a kutatás kimutatta, hogy van érdeklődés a képzés iránt, és jelentős a szakemberigény is: pl. az idősellátásban vagy bármilyen intézményben, ahol hiány van szakképzettséggel rendelkező szakemberekből az ápolás és betegállátás területén.
Hogyan alakult eddigi regnálása alatt a hallgatói létszám?
Százfős hallgatói létszámmal vettem át egykor az intézményt, most 215-en kezdték meg a keresztfélévet, amelyben elindult a szociális munka mesterszak. Egyébként nagy tanulság, hogy nem lehet egy tanévben gondolkodni, ami a jövőt illeti. Öt-tíz évre előre kell látni, s közben foglalkozunk azzal is, hogy az intézmény válasz legyen társadalmi és gazdasági szükségletekre. Egyházi intézmény lévén tágabb egyházi stratégiák is vezérelnek bennünket.
Pontosan mire gondol?
Ferenc pápa 2018-ban adta ki a Veritatis gaudium-ot, amelyben az egyházi tanulmányok bátor megújításáról és ezen keresztül közvetetten a kilépő egyházról beszél. Négy alapvető kritériumot fogalmaz meg a megújuláshoz: a szemlélődést, a párbeszédet a hívőkkel és nem hívőkkel, a tudományok közötti és azokon túlmutató együttműködést, valamint az intézmények közötti hálózatépítést.
Az egyházi felsőoktatásnak is akkor van létjogosultsága, ha kilép a társadalomba. Én tovább gondoltam ezt, s a kilépő főiskolát álmodtam meg, ahol nem csak szakokat fejlesztünk, hanem támogatjuk azon ágazatokat, amelyek számára a szakembereket képezzük.
Ennek érdekében létrehoztunk szolgáltatóközpontokat, például van egy Mentálhigiénés Központunk, amelyben pszichológusok, trénerek, coachok egyéni és csoportos foglalkozásokat tartanak díjmentesen, méghozzá a köznevelési intézmények pedagógusai és szociális intézmények munkatársai számára. Illetve van egy Tehetséggondozó Központunk is, amely tehetségígéretek, illetve hiperaktív vagy figyelemzavaros tanulók számára nyújt – szintén díjmentesen – tehetségmentor-szolgáltatást. A tanulság tehát az, hogy a felsőoktatásnak nem szabad a főiskola falain belül maradnia. Főiskolánknak három alapvető küldetése van: hitvédelem, családvédelem és teremtésvédelem. Ez a három sarkalatos misszió megköveteli a kilépést, a társadalmi jelenlétet és a szerepvállalást minden olyan területen, amelybe általunk képzett szakembereket bocsátunk be. Fontos, hogy ezzel a szolgálattal az egész várost, sőt, a régiót is megerősítsük.
