Kutatási eredmények bizonyítják, hogy amikor két ember egymás irányába együttérzést tanúsít, mindkettejük szervezete oxitocint és endorfint termel – e hormonoknak az immunrendszer működését támogató, stresszcsökkentő, nyugtató hatásuk van.
A kedvesség tehát mindkét fél számára előnyös, a történet azonban itt nem áll meg. A Harvard egy 1988-as kutatása során tudósok ugyanis arra a megállapításra jutottak, hogy már az is elég, ha szemtanúi vagyunk egy jó cselekedetnek. A kísérlet során 132 gyerekkel nézettek meg egy dokumentumfilmet arról, amint Teréz anya kitaszított, leprás betegeket ápol – majd a videót megtekintő gyerekektől nyálmintát vettek. A mintákban egyértelműen kimutatható, hogy szervezetükben megindult az immunválasz. A kutatók Teréz anya-hatásnak nevezték el a jelenséget.
A DignityHealth megrendelésére készült kutatás során azt állapították meg, hogy amikor a betegek együttérzőbbnek látták az orvosaikat, gyorsabban épültek fel. Egy másik tanulmányban 2014-ben olyan mentális ellátórendszerben dolgozó szakembereket vizsgáltak, akik traumatizált betegeknek segítenek. Az derült ki, hogy a különféle lelki gyakorlatok megvédenek a kiégéstől és erősítik az empatikus készségeket.
Ezen a ponton felmerülhet a kérdés: vajon nagyobb eséllyel, esetleg gyorsabban gyógyul-e a beteg, ha imádkoznak érte? A válasz röviden: igen – de hogy ez az isteni közbenjárásnak vagy az emberi pszichének köszönhető-e, azt mindenkinek saját belátására bízzuk eldönteni. Mindenesetre Aru és Mani Narayanasamy 2008-as dolgozatukban esettanulmányok alapján arra jutottak, hogy az imádság pozitív hatással volt mind a betegekre, mind azokra az ápolókra, akik imádkoztak értük. Természetesen az imádság ez esetben nem távgyógyítást jelent, a hatás akkor mutatható ki, ha a beteg jelenlétében történik, és a beteg az imádságon keresztül megtapasztalhatja az empátiát.
Talán a legfontosabb következtetés azonban az, hogy az egészségügyben dolgozók hozzáállása, kedvessége, együttérzése közvetlenül befolyásolja a gyógyulás folyamatát.