Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Van pálya, van foci, nincs pálya, akkor is

2024. február 5. 15:33
Február 1-3. között zajlott a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál veszprémi rendezvénye, idén először a Fotonban. Három nap alatt összesen hét filmet láthatott a közönség. Legtöbbjük megrázó társadalmi jelenséget, vagy szélsőségesen nehéz helyzetben lévő országot mutat be. Kivéve egyet. A mi kis hazai pályánk egy izlandi történet, amely őszinte egyszerűségével magával ragadja a nézőt.

Huszonöt évvel ezelőtt Vidar Gylfasonnak, a mindössze 369 lakosú kis izlandi halászfalu, Hellissandur futball edzőjének volt egy nagy álma: a lávafolyam területén, összefogással focipályát építeni, amely megfelel a nemzeti FA-kupa szabályainak. Mindenkinek fontos volt, így vödrönként hordták a földet, az egész falu füvesített, álom-pálya épült. Azóta mégsem tette be egytelen csapat sem a lábát a pályára, mivel az akkori klub idegenben csúnyán kikapott. Pontosan 10-0-ra. A meccsre – a kikapott játékosok – alig emlékeznek, van akinek csak annyi maradt meg, hogy sok gólos meccs volt. Ez a fajta hozzáállás a múlthoz, a vereséghez, vicces helyzeteket szül. Természetesen mindenki emlékszik a csúfos vereségre…

Most, több mint húsz év után Vidar elszánt fia, Kari elhatározza, hogy végre hazai pályán győzelemre viszi Hellissandur szellemét és megvalósítja apja álmát. Igyekszik összeszedni az egykori, immár sörhasú csapatot, amelynek újjáépítésében szerencséjére futballista kamaszok és még egy hölgy is segít.

Hogy miről szól az elhatározás? Azon túl, hogy valaki más álmainak megvalósítására törnek, és e mögé rejtőznek, valójában önmaguk is fókuszba kerül. Régi álmok valósulhatnak meg, kimaradt ziccerek lehetősége ez. Na meg persze a csapatmunkáé, az összetartozásé. A magukkal finoman önironikus társaság egy évvel a bajnoki meccs előtt kezdi el összegyűjteni csapatát. Közben viccesen megemlékeznek a több mint két évtizede történt vereségről, ami sokak kedvét szegte a futballtól.

A csapatban gyakorlatilag bárki játszhat, aki egy kicsit többet tud futni mint az átlag, a tizenötéves fiútól kezdve a negyven pluszos nőn át, a sörhasú férfiak is „ringbe szállnak”. Hisznek magukban, vagy talán a bulit látják benne, de tény, hogy csak-csak összevergődik a csapat, ezen a hideg, fagyos helyen, ahol télen vastag jég borítja a pályát, azt az egyet, ami van, és amin – ha az álom beteljesül – bajnoki meccset játszanak.

Fotó: BIDFFotó: BIDF

Bevallom, ennyire még sosem élveztem a focit, mint ebben a dokumentumfilmben. És bár látva a csapat lelkesedését, bízva optimizmusukban sem gondoltam a film legvégéig, hogy nem csúfos vereséggel zárul a mérkőzés. Először azonban szükség volt egy szerencsés sorsolásra, ami lehetővé tette, hogy hazai pályán játszanak. Ez pipa. Nagy örömködés, végül eljön a nagy nap. Úgy lépnek a pályára, hogy megbeszélik, akármi történik, akárhány gólt kapnak, emelt fővel távoznak majd. Az első félidő meglepően kiegyenlített játékot mutat, végül a második félidőben az álomcsapat beenged két gólt. Úgy hiszem, ezzel az állással a meccs előtt kiegyeztek volna, de látva, hogy mennyire fej-fej mellett tudtak haladni, felcsillantak a szemek. Közben bemondják az izlandi tévében, hogy az amatőr csapat egészen jól áll, meglepve ezzel a futball rajongókat.

Mivel hivatalosan nem játszhat nő a férfi csapatban, így közös megegyezéssel a rendes játékidőn túl, tíz perc ráadással zárnak, ami már ugyan nem hivatalos, mégis megadja azt az élményt, amit mindenki úgy várt. A női szereplő be is áll az utolsó tíz percben, majd mindenkinek a meglepetésére egy hatalmas gólt lő. Emelt fővel távozik a csapat.

A cél teljesítve. Mindenki boldog. De eddig is azok voltak. Az izlandi csapatnál a foci valami sokkal többről szól. Az együttlétről, az összetartozásról, a hitről. Az életről. Elképzelem, ahogy a film hősei élik az életüket, valószínűleg mindenhez úgy állnak hozzá, ahogy a focihoz. Valószínűleg mindenben a lehetőséget látják, a jót. Sokat tanultam a filmből, és akik jelen voltak a veszprémi vetítésen mind könnyes szemmel, mosolyogva tértek haza. Talán mindünkben nyomot hagyott az az optimizmus, ami tanulandó. Ami tanulható…

Nyitókép: BIDF

Szabó Eszter
további cikkek
Krisztus sebeit is magán viselte a szentéletű veszprémi apáca, mégis alig ismerjük az életét kereszténység Krisztus sebeit is magán viselte a szentéletű veszprémi apáca, mégis alig ismerjük az életét A Szentatya májusban döntött arról, hogy Bódi Mária Magdolnát a boldogok sorába emeli, ezzel a Veszprémhez kötődő szentéletű személyek között Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre, Szent Margit mellett immáron a vértanúhalált halt fiatal lányt is tisztelhetik a keresztény katolikusok. Van viszont még egy olyan ember, akinek élete összefonódott Veszprémmel, mégis Olaszországban sokkal nagyobb kultusz övezi a nevét, mint Magyarországon. Boldog Ilona a mai Margit-romok között élte az életét, a legendák pedig arról szólnak, hogy itt több csoda is történt az apácával, de mindez csupán egy középkori egyházpolitikai vita miatt lett szélesebb körben ismert. tegnap 15:21 Perverz magyar népmesék? Perverz magyar népmesék? Mindig is arra vágytam, hogy felnőtt fejjel megmutathassam a kislányomnak a kedvenc meséimet, és közösen átéljük újra azt a varázslatos világot. Nem úgy képzeltem azonban, hogy zavartan nézek, hol a gyerekre, hol a tévére, hogy vajon ő is látta-e, amit én láttam. 2024. június 17. 16:01 Kiosztották a Magyar Mozgókép Díjakat Kiosztották a Magyar Mozgókép Díjakat A Semmelweis kapta a legjobb játékfilmnek járó díjat, a legjobb rendező pedig annak alkotója, Koltai Lajos lett. Breier Ádám, a Lefkovicsék gyászolnak rendezője bizonyult a legjobb elsőfilmesnek, a Bolond Istók pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést vihette haza a veszprémi Petőfi Színházban tartott szombat esti gálán. 2024. június 16. 15:05 „Még a beton is érzéki” - bemutatták a Kaláka filmet „Még a beton is érzéki” - bemutatták a Kaláka filmet A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatták be az ötvenöt éve alakult Kaláka együttesről szóló másfél órás dokumentumfilmet, noha az is kiderül belőle, nem szeretik, ha a Kaláka szócska után még az ’együttes’ is odakerül, hiszen a Kaláka önmagában is a közös munkára, a szórakozva dolgozásra utal. 2024. június 15. 21:45

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.