Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. május 21. Konstantin
Veszprém
15°C
2024. május 21. Konstantin
Veszprém
15°C

Van pálya, van foci, nincs pálya, akkor is

2024. február 5. 15:33
Február 1-3. között zajlott a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál veszprémi rendezvénye, idén először a Fotonban. Három nap alatt összesen hét filmet láthatott a közönség. Legtöbbjük megrázó társadalmi jelenséget, vagy szélsőségesen nehéz helyzetben lévő országot mutat be. Kivéve egyet. A mi kis hazai pályánk egy izlandi történet, amely őszinte egyszerűségével magával ragadja a nézőt.

Huszonöt évvel ezelőtt Vidar Gylfasonnak, a mindössze 369 lakosú kis izlandi halászfalu, Hellissandur futball edzőjének volt egy nagy álma: a lávafolyam területén, összefogással focipályát építeni, amely megfelel a nemzeti FA-kupa szabályainak. Mindenkinek fontos volt, így vödrönként hordták a földet, az egész falu füvesített, álom-pálya épült. Azóta mégsem tette be egytelen csapat sem a lábát a pályára, mivel az akkori klub idegenben csúnyán kikapott. Pontosan 10-0-ra. A meccsre – a kikapott játékosok – alig emlékeznek, van akinek csak annyi maradt meg, hogy sok gólos meccs volt. Ez a fajta hozzáállás a múlthoz, a vereséghez, vicces helyzeteket szül. Természetesen mindenki emlékszik a csúfos vereségre…

Most, több mint húsz év után Vidar elszánt fia, Kari elhatározza, hogy végre hazai pályán győzelemre viszi Hellissandur szellemét és megvalósítja apja álmát. Igyekszik összeszedni az egykori, immár sörhasú csapatot, amelynek újjáépítésében szerencséjére futballista kamaszok és még egy hölgy is segít.

Hogy miről szól az elhatározás? Azon túl, hogy valaki más álmainak megvalósítására törnek, és e mögé rejtőznek, valójában önmaguk is fókuszba kerül. Régi álmok valósulhatnak meg, kimaradt ziccerek lehetősége ez. Na meg persze a csapatmunkáé, az összetartozásé. A magukkal finoman önironikus társaság egy évvel a bajnoki meccs előtt kezdi el összegyűjteni csapatát. Közben viccesen megemlékeznek a több mint két évtizede történt vereségről, ami sokak kedvét szegte a futballtól.

A csapatban gyakorlatilag bárki játszhat, aki egy kicsit többet tud futni mint az átlag, a tizenötéves fiútól kezdve a negyven pluszos nőn át, a sörhasú férfiak is „ringbe szállnak”. Hisznek magukban, vagy talán a bulit látják benne, de tény, hogy csak-csak összevergődik a csapat, ezen a hideg, fagyos helyen, ahol télen vastag jég borítja a pályát, azt az egyet, ami van, és amin – ha az álom beteljesül – bajnoki meccset játszanak.

Fotó: BIDFFotó: BIDF

Bevallom, ennyire még sosem élveztem a focit, mint ebben a dokumentumfilmben. És bár látva a csapat lelkesedését, bízva optimizmusukban sem gondoltam a film legvégéig, hogy nem csúfos vereséggel zárul a mérkőzés. Először azonban szükség volt egy szerencsés sorsolásra, ami lehetővé tette, hogy hazai pályán játszanak. Ez pipa. Nagy örömködés, végül eljön a nagy nap. Úgy lépnek a pályára, hogy megbeszélik, akármi történik, akárhány gólt kapnak, emelt fővel távoznak majd. Az első félidő meglepően kiegyenlített játékot mutat, végül a második félidőben az álomcsapat beenged két gólt. Úgy hiszem, ezzel az állással a meccs előtt kiegyeztek volna, de látva, hogy mennyire fej-fej mellett tudtak haladni, felcsillantak a szemek. Közben bemondják az izlandi tévében, hogy az amatőr csapat egészen jól áll, meglepve ezzel a futball rajongókat.

Mivel hivatalosan nem játszhat nő a férfi csapatban, így közös megegyezéssel a rendes játékidőn túl, tíz perc ráadással zárnak, ami már ugyan nem hivatalos, mégis megadja azt az élményt, amit mindenki úgy várt. A női szereplő be is áll az utolsó tíz percben, majd mindenkinek a meglepetésére egy hatalmas gólt lő. Emelt fővel távozik a csapat.

A cél teljesítve. Mindenki boldog. De eddig is azok voltak. Az izlandi csapatnál a foci valami sokkal többről szól. Az együttlétről, az összetartozásról, a hitről. Az életről. Elképzelem, ahogy a film hősei élik az életüket, valószínűleg mindenhez úgy állnak hozzá, ahogy a focihoz. Valószínűleg mindenben a lehetőséget látják, a jót. Sokat tanultam a filmből, és akik jelen voltak a veszprémi vetítésen mind könnyes szemmel, mosolyogva tértek haza. Talán mindünkben nyomot hagyott az az optimizmus, ami tanulandó. Ami tanulható…

Nyitókép: BIDF

Szabó Eszter
további cikkek
Álmodjunk nagyot! Álmodjunk nagyot! Ambiciózusnak lenni valójában jó. Persze hit, szorgalom, kitartás és alázat is kell ahhoz, hogy célt érjünk, és a támogatás sem utolsó, de ha ezek megvannak, csodás dolgokat lehet elérni. Bizonyította ezt a Victoria Art & Sport Egyesület, illetve a Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola növendékeinek szombati balett gálája is. tegnap 15:32 Bátor döntések sorozata után most bestseller írónő Karády Anna Bátor döntések sorozata után most bestseller írónő Karády Anna Karády Anna írónő volt a Vehír közéleti sorozatának legutóbbi vendége, így néhány szerencsés olvasónk, akiket a jelentkezés során kisorsoltunk, egy kötetlen beszélgetésen vehetett részt, ahol maguk is feltehették kérdéseiket, sőt, a végén dedikált is az írónő. tegnap 16:16 Fonott emlékeink Fonott emlékeink Egykor sapkák, hajhálók, tarisznyák, nadrágok, sőt akár függőágy is készült ezzel a technikával, mára azonban talán csak valami furcsa német szónak gondoljuk, ha meghalljuk: sprang. A Művészetek Háza legfrissebb kiállításának célja, hogy ezen változtasson. 2024. május 19. 14:41 A szentlélek eljövetelét ünneplik vasárnap a keresztények A szentlélek eljövetelét ünneplik vasárnap a keresztények A Szentlélek eljövetelét ünneplik vasárnap a keresztények. A húsvét után ötven nappal tartott pünkösd - a húsvét és a karácsony mellett - a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. 2024. május 18. 11:10

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.