Az EKF-ben a legnagyobb kockázat nem is feltétlenül az volt, hogy majd nem készülnek el a beruházások, nem lesznek elég nívósak a kulturális programok. Sokkal inkább az, hogy a veszprémiek nem teszik magukévá. Ekkor pedig hiába születnek látványos kiadványok a veszprémi EKF sikereiről, akik miatt egyáltalán megpályázták a címet, csak legyintenek rá.
A polgármester tehát kockáztatott, amikor belevágott a projektbe. Kockáztatta, hogy kiderül, városvezetőként mennyire ismeri a veszprémi néplelket. Végül kiderült: ismeri.
Pedig a hitetlenkedő hangok sokáig ott voltak a veszprémi levegőben. Érdekes jelenség volt ez, hiszen a város ezeréves történelme bőven adhatott volna okot a bizakodásra.
Uralkodóról uralkodóra, püspökről püspökre követték egymást az olyan emberek, akik nem feltétlenül a „jól van az úgy, ahogy van” mentalitást tették magukévá. Még a rettegett kommunista pártvezér, Pap János is a maga módján innovatívan állt hozzá Veszprém fejlesztéséhez, az viszont már más lapra tartozik, hogy bár ne tette volna.
A rendszerváltáskor viszont mintha megtorpant volna ez a lendület, Veszprém pedig kezdett belekényelmesedni ezeréves történelmének állóvízébe. Ezzel pedig erőt nyert a kishitűség is az emberek egy részében, aminek az EKF-fel sikerült egy komoly tüdőlövést bevinni. Most pedig lehet, hogy elérkezett a kegyelemdöfés ideje.
2024. január 1. óta már az EKF-év is történelem, az viszont már most látszik, hogy a polgármester nem kíván csupán ennek a címnek a farvízén elevezni.
Porga Gyula a tavalyi sportgálán említette először, majd az idei költségvetés-bejelentésen ismét kitért arra, hogy Veszprémmel szeretnék elnyerni Európa sportfővárosa címet is. Hogy az elhatározás mennyire nem légből kapott, arra jó bizonyíték, hogy a projekt mellé már megnyerték Kiss Balázst is, Veszprém egyetlen olimpiai aranyérmesét.
Kiss Balázs a sportgálán
A címet az Európai Fővárosok és Városok Sportszövetsége 2001-óta ítéli oda az arra érdemes városoknak, az viszont különösen fontos, hogy nem az az elsődleges szempont ilyenkor, hogy hány világklasszis sportolóval, vagy klubbal rendelkezik egy város, sokkal inkább az, hogy a mindennapokban mennyire van jelen a sportolás az átlagemberek életében és ezt mennyiben tudja segíteni a településük. Magyar városok közül legutóbb 2019-ben Budapest viselhette ezt a címet.
Elnézve egy átlagos hétköznapi életképet Veszprém utcáin, szinte egymást érik a futók, kerékpárosok, olyan emberek, akik nem feltétlenül egy országos atlétikai versenyre készülnek, csupán szabadidejüket a testmozgásnak áldozzák. Rajtuk kívül persze számtalan példát lehetne hozni, de talán ők példázzák leginkább, hogy Veszprém számára mekkora realitás is az újabb európai cím.
Ahogy pedig Navracsics Tibor mondta a minap egy egyetemi rendezvényen: „Azok a városok a legboldogabbak és legélhetőbbek, ahol az emberek harmóniában élnek a céljaikkal.”
Mellékesen jegyezzük meg, hogy Porga Gyula 2030-ig szeretné elérni, hogy Veszprém bekerüljön Európa húsz legélhetőbb városa közé…
