A dubai csoki népszerűsége valójában magától, vírusként terjedt el a világon alig egy év alatt, Magyarországon idén november óta az interneten keresztül. Valahogy úgy, mint arról a bizonyos vuhani piacról az egész világot a hibernációs állapotba taszító koronavírus.
Pedig ez a pisztáciás csokis koncepció már 2021 óta létezett az Egyesült Arab Emírségekben. Egy brit-egyiptomi származású hölgy, Sarah Hamouda alkotta meg először, aki ironikus módon akkor még nem is büszkélkedhetett cukrász végzettséggel. Egy kedves legenda arról szól, hogy Sarah egy desszertbe akarta önteni mindazokat az ízeket, amiket második gyermekének várása közben megkívánt.
Nem sokkal később aztán létrehozta a FIX Dessert Chocolatier nevű céget, amin keresztül kézműves termékként forgalmazták az eredeti édességet, ami találóan az arab ország fővárosának a nevét kapta.
Sarah Hamouda, a dubai csoki megálmodója
Néhány radikálisabb jogvédő szervezet ebben már egy olyan összeesküvés-elméletet vélt felfedezni, miszerint az európai foci bekebelezése után ez a következő kommunikációs merénylete az araboknak a világra, amivel az amúgy nyugati szemmel nézve elnyomó rendszerüket akarják palástolni és a „Dubai” szót pozitív érzelmekkel felruházni.
Erre pedig a pisztácia valóban tökéletesnek tűnik. De ki volt az a bizonyos „patient zero” azaz ki indította el a dubai csoki járványszerű népszerűségét a világon, ha sokáig csak az Emírségekben lehetett kapni, ott is csak néhány üzletben?
Néhány éve a TikTokra került fel egy videó, amin valaki éppen orgazmusközeli állapotba kerül, ahogy ropogtatja az ostyaszerű, csokis, ragadós pisztáciás méregzöld édességet. Ezt aztán követték a hasonló tartalmak, ma pedig akkora népszerűsége lett, hogy egy 100 grammos tábláért akár több ezer forintot is elkérhetnek az üzletek. Sőt, olyan tudósításokról is lehetett olvasni, hogy néhány helyen órákat is képesek voltak sorban állni az emberek egy-egy szeletért, amelyek egyedileg sorszámozottak voltak és egy hitelesítő oklevél is járt mellé. Németországban pedig mennyiségi korlátot vezettek be rá a boltokban, egy vásárló maximum két táblát vásárolhat.
A dubajcsokival megindult a nyerészkedés is, az Ebay-en akár 300 dollárt is elkérhetnek egy olyan csokiért, amihez valaki az eredeti helyén, az Emírségekben jutott hozzá. Mindezt úgy, hogy a cég egyébként nem költött klasszikus reklámokra, megoldották ezt az influencerek.
Ugyanakkor az a dubai csoki, amivel már a magyar üzletekben is lehet találkozni egyáltalán nem dubai, csak a nevében. Arab embert legfeljebb akkor látnak, amikor a német szociális hálón csüngő migránsok a kirakatok üvegjére rátapadva gondolkodhatnak azon, hogy mi kerül ezen ennyibe.
Valójában olyan, mint fehér- vagy a mogyorós csoki. A nagy édességgyártó konszernek fogták a receptet és elkészítették a sajátjukat, amiket az őrület miatt hasonlóan vaskos áron kínálnak a vevőknek. Sőt, azóta cukrászdák, de még a neves fine dining cukrászmester, Jeremy Bockel is alkotott egy saját verziót.
Még novemberben Jakabfi Dávid patissier úgy nyilatkozott az MTI-nek, elképzelhető, hogy a dubai csokiból idén többet fognak eladni Magyarországon karácsonykor, mint a hagyományos bejgliből.
Persze nem lepődnénk, meg ha húsvétkor már csak elvétve, vagy egyáltalán nem lenne a nyuszi fészkében dubai csoki. A TikTok videók majd lassan kikopnak, néhány év múlva pedig már megfeszített agysejtekkel kell koncentrálni arra, hogy hogyan is hívták 2024-ben azt a pisztáciás arab édességet? „Bagdadcukor”, vagy „bahreincsoki”?
A Chokito csoki egykori kitalálói pedig valószínűleg most írják meg a búcsúlevelüket, hiszen, ha néhány évtizeddel később vezetik be a marketingbe a „ronda és finom” szlogenjüket, annak szellemessége és zsenialitása miatt lehet, hogy most azért őrülne meg a világ.
Mellesleg érdemes megjegyezni, hogy a legjobb pisztáciás édességet továbbra is Veszprém belvárosában a Fügében lehet megkapni, csak itt nem valami kimondhatatlan nevű arab tésztát használnak hozzá, hanem egy egyszerű croissant-ba töltik a zöldes krémet.
