Már az új kötet címe is felvet néhány kérdést, amire Orbán Balázs beszélgetőpartnere, Hegedűs Barbara, Veszprém alpolgármestere is rákérdezett rögtön a rendezvény elején. Orbán Balázs humorosan megjegyezte, hogy a könyv alcíme egyébként a konnektivitás magyar stratégiája, de ezzel aligha keltené fel a figyelmet. A "huszárvágás” egyszerre jelenti azt, amikor a huszár a kardéllel lecsap a harc közben, de átvitt értelemben azt is, amikor valaki gyorsan, határozottan, megingatatlanul cselekszik.
Jelen esetben ez utóbbi volt érvényes, hiszen Orbán Balázs ebben a könyvben foglalta össze a jelen kor világpolitikai kavalkádját és ebben a zavarosban Magyarország helyzetét, de ami még érdekesebbnek ígérkezett, a lehetőségeit is.
Ahhoz viszont, hogy ezt utóbbit megértsük, fontos volt tisztázni két olyan fogalmat, amit sokan egyként értelmeznek, holott lényeges különbség van köztük: globalizáció és globalizmus.
Az előbbi egy természetes világpolitikai és gazdasági folyamat, ahol az államok kapcsolatba lépnek egymással, kereskednek, kulturálisan gazdagodnak. Egyfajta békés pezsgése a világnak. A globalizmus viszont egy mesterséges ideológiai irányzat, ami a 90-es években a szovjet blokk széthullása után kezdett el terjedni nyugatról, elsősorban az USA-ból indulva. A lényege, hogy kimondja, a nagyhatalmi versengés véget ért, a nyugat pedig új szerepében felemeli és beemeli a saját szövetségi rendszerébe a fejlődő országokat.
Orbán Balázs szerint ez papíron jól hangzik, de a valóságban a globalizmus sosem működött így. Ezek a „felemelt” országok sosem fogadták el a nyugat központi szerepét és a betagozódást a rendszerébe. Sőt, miután fejlődésnek indultak és megerősödtek – úgy, mint Oroszország, vagy Kína – sokkal inkább a nyugat kihívóiként léptek fel ebben a struktúrában.
A nyugat erre válaszul stratégiát váltott, ezzel pedig már közelítünk ahhoz a helyzethez, amiben Magyarországnak kész stratégiája van, hogy a legjobban jöjjön ki a konfliktusokból.
De mi is ez az új stratégia, ami felé a nyugat fordult? Orbán Balázs erre is gyorsan választ adott: a blokkosodás. Azaz szántszándékkal elvágja magát mindattól, amit még a globalizmussal hirdetett, bezárkózik a saját meglévő szövetségi rendszerébe egy zárt blokkot létrehozva.
Igen ám, de itt jönnek képbe többek közt a demográfiai, vagy földrajzi adottságok, valamint a nyugati blokktól kívülre kerülő országok egyre nagyobb gazdasági potenciálja.
Egy indiai autógyár például, ha legyárt másfél milliárd autót, azt a saját belső piacán is képes eladni és akkor még nem exportált egy darabot sem. Indiai autómárkából márpedig nincs sok. Ezzel szemben Európában tucatnyi márka létezik és még több gyár, a kontinens összlakossága pedig nem haladja meg a félmilliárdot, így rá van kényszerülve az exportra, éppen azokba az országba, akiktől a blokkosodás miatt egyre inkább távolodik.
Orbán Balázs itt felhívta a figyelmet egy vészjósló forgatókönyvre is. Eszerint mivel az USA folyamatosan veszít gazdasági és politikai dominanciájából, sőt katonailag is zárkóznak fel mögé a keleti blokk országai, bár még mindig az övé a legerősebb és legfejlettebb arzenál, nehogy eljöjjön az a pillanat, amikor valakinek eszébe jut, hogy éppen ezt, a katonai erejüket használják fel, hogy dominanciájukat visszaállítsák!
A probléma kezelésében egyébként Európa is megosztott, tért rá a kontinensen belüli helyzet elemzésére a miniszerelnök politikai tanácsadója. Általában két nézőpont jelenik meg. Az elsőben Európa az USA-nak egy junior partnere csak, ahol egyértelmű alárendelt szerepet vesz fel. Megelégszik a kétezer éves történelmével és el van a kényelmes állóvízben, komolyabb ráhatás nélkül az uralkodó trendekre.
A másik álláspont szerint viszont folyamatosan mozgásban, képes meghozni akár konfliktusos döntéseket is, hogy a kontinens országai közösen visszanyerjék meghatározó szerepüket a világpolitikában.
Magyarország ez utóbbit képviseli. Egyértelműen a nyugati szövetségi rendszer részeként képzeli el magát, de közben szabad mozgásteret akar blokkokon kívül is.
„Magyarországnak a globalizmus halálos csók, a globalizáció viszont kitörési lehetőség”
- fogalmazott Orbán Balázs.
Az ország ehhez igazítja a stratégiáját is, ezért épít kereskedelmi kapcsolatokat a nyugati blokkon kívül is, ezért törekszik mindenkivel a békére, miközben a politikai színtéren azért harcol, hogy Európa szerezze vissza önállóságát és ne a két blokk bokszszákja legyen.
Ha ez sikerül, akkor Magyarország kulcsállammá válhat az új világrendeben, ami láthatóan végérvényesen az átalakulás útjára lépett, pontosabban az utolsó lépéseket teszi meg azon. Hiszen Magyarország lesz a kapocs, a példája annak, hogy működik az a rendszer, ahol egy szövetségi rendszerben közös érdekek mentén politizálnak, ugyanakkor ez a politika nem jelenti azt, hogy elvágja magát mindazoktól, akik a más tömörülésekbe szerveződnek a saját érdekeik mentén.
Nagyon fontos és ezt Orbán Balázs külön kiemelte, hogy tisztában kell lenni a saját helyzetünkkel is, hogy a nagyhatalmi versengés nem Magyarországról szól. Azaz, amire nincs befolyásunk, azt kezeljük természetesként, úgy mint a nyugati érdekszféra és a keleti blokk küzdelmének tényét. A stratégiaalkotásnak ez egy fontos szempontja.
„Nyugatiak vagyunk, de normálisak, akik a békében és szövetségekben hisznek” – zárta le tömören a legfontosabb üzenetét a magyar stratégiai gondolkodásnak.
