Dosztojevszkij mondta, hogy „egy társadalmat nem az alapján kell megítélni, hogy hogyan kezeli a kiemelkedő polgárait, hanem az alapján, hogy hogyan bánik a bűnözőivel.” Ez a morális dilemma az, ami a mindenkori büntetésvégrehajtás intézményénél időről időre felmerül. Függetlenül tértől és időtől. És pontosan ezt az alapkérdést vették elő Veszprémben is az EKF-programon belül, amikor nekiláttak a legendás várbörtön múzeummá való átalakításának.
Mostanra révbe ért a beruházás, a keddi hivatalos megnyitó után pedig már a nagyközönség előtt is megnyílt a nem hétköznapi tárlat, amibe már bejutni is formabontó módon lehet, hiszen a Ruttner ház földszintjéről – itt lehet egyébként a belépőt is megváltani – egy lift visz fel a régi őrbódéig, ahonnan a bejárat nyílik. A kijárat viszont már nem itt van, habár amikor még működött a börtön, több rab is megpróbált lepedőket összekötve erre megszökni, amiről külön szó van a kiállításon, most viszont már a déli oldalon a szintén most elkészült panorámalépcsőn lehet kijutni a Sziklai János utcára.
A hivatalos megnyitón Porga Gyula polgármester elsősorban arról beszélt, hogy az EKF kihívásai nem értek véget azzal, hogy egy erős mezőnyben Veszprém elnyerte a címet, de még akkor sem lehet ezt kimondani, amikor tavaly év végén sikeresen lezárták a programsorozatot. A kihívások tovább tartanak, hogy Veszprém használja, lakja be ezeket az elkészült fejlesztéseket, mondta.
A várbörtön múzeummal egy olyan unikális projektet sikerült megalkotni – folytatta – ami országosan is egyedülálló. Amellett, hogy a Ruttner-házzal közösen megmentették Veszprém egyik épített örökségét tanulságként szolgál a jövő nemzedékének is.
Hogy pontosan mi minden került be Az ember a rács mögött című kiállításba, arról korábbi cikkünkben olvashatnak, amikor az átadás előtti sajtóbejárásról tudósítottunk.
A megnyitón jelen volt Schmidt Mária a Terror Háza főigazgatója is. Ő beszédében elsősorban a kiállítás edukatív jellegét emelte ki. Azt, hogy a fiatalok betekintést nyerhetnek, hogyan alakult a büntetés gyakorlati megoldása és idővel milyen erkölcsi irányvonalak változtattak ezen. Ezalatt kitért arra, hogy a középkorban a társadalom számára veszélyes embereket még kivégezték, aztán a keresztény erkölcs térnyerésével egyre inkább előtérbe került az, hogy van lehetőség visszaintegrálni őket a társadalomba.
Ezzel pedig rátapintott a veszprémi kiállítás egyik legkülönlegesebb tulajdonságára. Hogy nem csak történeti betekintést enged a várbörtön évszázadaiba, hanem morális kérdéseket vet fel úgy, hogy egyébként nem foglal erkölcsi állást. A látogatóra bízza, hogy hogyan éli át, mi marad meg benne a látottakról és hogyan fog ezután gondolkodni a társadalmi mechanizmusokról, aminek tagadhatatlanul része a büntetésvégrehajtás is.
A megnyitón jelen volt az összes városi intézmény vezetője, valamint a térséget képviselő politikusok is. Közülük Navracsics Tibor, területfejlesztési miniszter portálunknak nyilatkozva felidézte, hogy 2003-mas bezárásával ez volt Európa leghosszabb ideig működő várbörtöne. Ráadásul a falain belül kivégzéseket is végrehajtottak, volt olyan, hogy valakit politikai nézetei miatt. A kiállítás az ilyen, ártatlanul elítélt embereknek is emléket állít, valamint rávilágít a szabadság relativitására, hogy hogyan őrizték meg sokan gondolatban függetlenségüket egy ilyen zárt helyen is.
Fotók: Pesthy Márton
