A megrázó darab egy helyszínen – egy onkológiai osztályon – játszódik, szereplői a rákkal küzdenek. Az, hogy nagyon különböző környezetből érkezett embereket egy helyiségbe zárnak, ahol a történetet a karakterek különbözősége viszi előre, tökéletes terep egy minimalista karakterdrámának. Az alkotók lehetőséget kapnak a személyiségek és kölcsönhatások kibontására (az ilyen jellegű felállásnak az egyik legismertebb modern kori példája A tizenkét dühös ember).
Nagyváradi Erzsébet és Cservenák Vilmos
Különösen erős történet ez azért is, mert a rák népbetegséggé vált, akár közvetlenül, akár szeretteinken keresztül egyre többen szembesülünk vele. Kutatók szerint 2050-re a lakosság felét érinti majd a rák – ezt a riasztó előrejelzést az előadás két szereplője, a színésznőt alakító Nagyváradi Erzsébet és a főorvost játszó Cservenák Vilmos is megosztotta velünk.
Tasnádi Csaba
Anat Gov saját élményből írta meg a darabot, sajnos az írónőt végül legyőzte a betegség. A művet Magyarországon eddig mindössze egyszer állították színpadra – nyilatkozta a rendező, Tasnádi Csaba, aki vázolta a drámai alaphelyzetet is. A központi karakter egy ismert színésznő, aki rákbetegként bekerül az onkológiai osztályra, és eleinte fel sem fogja, mivel néz szembe, csak azzal törődik, hogy ne tudódjon ki, ne kerüljön a pletykalapok címoldalára. Ahogy halad előre a történet, úgy érik meg a felismerés benne; a darab az ő fejlődéstörténete. A rendező szerint az előadás megosztja majd a nézőket, a karakterek nagyon másképp állnak hozzá a betegséghez, és a közönség is más-más szereplővel azonosulhat.
A színháznak elsősorban az a feladata a szórakoztatáson túl, hogy gondolkodtasson el olyan témákról, amikkel egyébként nem szívesen foglalkoznánk – mutatott rá Nagyváradi Erzsébet. Mind ő, mind Tasnádi rámutattak arra, hogy a rák egyik elsődleges kiváltó faktora a stressz – de emellett számos olyan tényező játszik még közre, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az egészségetelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, amelyeken van lehetőségünk változtatni, jelentősen csökkentve ezzel a kockázatot. Ha a megrázó történet legalább ehhez a felismeréshez elvezeti a nézőket, akkor máris többet nyertek egy jól sikerült színházi estnél.
