– Amikor jelentkeztünk a versenyre, még nem tudtuk, hogy profi balett akadémiákkal fogunk megmérettetni, csak azt, hogy egy elég erős versenyről van szó, a kiírásban ugyanis nem szerepelt egyértelműen, hogy nincs amatőr kategória, amiben mi eddig indultunk. Ez már csak akkor derült ki, amikor megkaptuk a listát, hogy kikkel is fogunk együtt versenyezni – magyarázza Viktória Podolszkaja balettmester, az egyesület alapítója és vezetője. – Megijedtünk, mert tudtuk, ez nagyon magas szint, de már nem volt visszaút. Azt mondtam a lányoknak, nem számít. Nem az a cél, hogy komoly eredményt érjünk el, hanem hogy megmutassuk azt, ami a szívünkben rejlik és további tapasztalatot szerezzünk.
Ma már ugyanis nagyon magas technikai szintet ért el a balett – és ilyen szempontból a japánokat, oroszokat gyakorlatilag lehetetlen is legyőzni, akik nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre –, csupa forgásból és ugrásból áll egy-egy koreográfia, amitől már-már robotszerűvé válik a tánc, miközben a szíve és a lelke, az érzelmek átadása háttérbe szorul. Ez egyébként nemcsak a balettben van így, az élet egyéb területein is egyre kevesebb a szenvedély, csak a fejlődésre törekszünk. Pedig a hitelesség, az átélés nagyon fontos: úgy eltáncolni egy koreográfiát, hogy közben teljesen a zene, a történet részévé válj, és ezáltal a másik ember szívéig tudj hatolni. Ezért mondom mindig a lányoknak is, hogy minden balerina lelkében lakik egy pillangó, amit hagyni kell szárnyalni a színpadon. Míg az alsótested kristálytisztán kivitelezett, briliáns mozdulatokat végez, a felsőtested minden egyes pontjának – a karmozdulataidnak, a szemednek, még a hajszálak végének is – ezt az átélést kell tükröznie. Ettől lesz igazán könnyed, csodás és hiteles a táncod, az előadásod.
A stratégia bevált, a 15 fős csapat öt számmal is bekerült a leglátványosabb produkciókat felvonultató gálaműsorba, emellett két 3., egy 2. és egy 1. helyezést is elértek, valamint több ösztöndíjat is elnyertek külföldi tánckurzusokra és versenyekre Romániába, Dubaiba és Horvátországba.
Veszprémi eredmények a X. Domenico Mudogno Nemzetközi Balett- és Kortárstánc versenyen (International Ballet and Contemporary Dance Competition Domenico Modugno)
Donát Lara – William Tell variáció 3. hely
Benkovics-Kaszner Anna, Weöres Zsófia, Donát Lara, Kis Dorottya – Norwegian dance 3. hely
Kis Borka, Müller Eszter – Harlequinade duett 2. hely
Szakács Jázmin, Ungváry Gréta – Ondine duett 1. hely
Ösztöndíjak
Pula Croatia Summer intensive course 2024. július 12. (Donát Lara, Weöres Zsófia, Murvai Nóra, Tóth Lara)
Dubai, 2024. november 16., Dubai International Dance Competition, 2024. november 16. (Tóth Lara, Kis Dorottya)
Románia Sibiu Dance Competition, 2024. október (Donát Lara, Kis Dorottya, Müller Eszter)
A leglátványosabb produkciókat felvonultató gálaműsorba került számok:
Legend of love balett, Török tánc
Norvég tánc (Norwegian Dance) – Benkovics-Kazsner Anna, Weöres Zsófia, Donát Lara, Kis Dorottya
William Tell variáció, szóló – Donát Lara
Harlequinade duett – Kis Borka, Müller Eszter
Drummer Bunny szóló variáció – Müller Eszter
Pedig nem kis kihívásokkal kellett szembenézniük Leccében. A versenyre összesen 14 országból érkeztek indulók, a veszprémiek pedig többek között olyan neves akadémiákkal mérettették meg magukat, mint a Magyar Táncművészeti Egyetem, a mexikói Academia de Danza Doris Topete, a litván Lithuanian International Ballet Academy (Kaunas) vagy éppen a grúz V. Chabukiani Tbilisi Ballet Art State School. Utóbbiakról tudni kell, hogy kifejezetten harcos népek, hatalmas energia és tűz van bennük – nem csoda, hogy a leghíresebb balett-táncosok, Agrippina Vaganova, George Balanchine és Vahtag Chabukiani is innen származnak. Viki számára ezért is nagyon nagy jelentőségű Donát Lara, illetve a Norvég tánc (Norwegian Dance) négy lányának 3. helyezése, hiszen a grúz táncosokkal való megmérettetésben, profi szinten, junior kategóriában, ahol már kötelező elemek vannak, egy 3. hely felér egy elsővel. De nagy öröm volt Szakács Jázmin és Ungváry Gréta első helyezése is, amire nem is számították azok után, hogy a gálaműsorba nem került be a produkciójuk. Ettől el is szomorodtak, utána viszont annál nagyobb volt a boldogság.
Viki elmondása szerint valójában mindegyik eredmény nagy meglepetés volt számukra, hiszen tudták, technikailag még nem tartanak olyan magas szinten. Ráadásul a gyerekeknek a színpaddal is meg kellett harcolniuk. „Első két nap egy pici, régi színházban zajlott a verseny. Gyönyörű volt, mintha egy gróf magánszínházában lettünk volna, csakhogy a színpadot a régi hagyományoknak megfelelően úgy alakították ki, hogy a nézőtér felé lejtsen. Így amikor fentről lefelé táncolsz, egy ugrás szinte repülésnek tűnik, felfelé viszont mintha dombra kapaszkodnál. Ez komoly stresszt jelentett a lányoknak, hiszen ilyet még nem tapasztaltak, az egyes kategóriák között gyakorlásra adott 3-5 perc pedig nem elég a stabil mozgás kialakításához. Óriási önkontroll kellett tehát ahhoz, hogy mindeközben maximálisan el tudd végezni a feladatot, és a művészi előadásmód is meglegyen.”
Mindezek után tényleg hatalmas siker az, amit a veszprémi balett növendékek elértek. „Rendkívül büszke vagyok rájuk, és arra is, hogy Veszprémet képviselhettük. Nagyon jó érzés volt fogni a magyar zászlót, tudva, hogy Európa 2023-as kulturális fővárosából érkeztünk” – mondja Viki.
Hozzáteszi, ez a verseny nagyon fontos felmérés volt abból a szempontból is, hogy látszik, a növendékek már meghaladták az amatőr szintet, közelítenek a profi szint felé. Az április 6-án lezajlott XXXIII. Országos Táncművészeti Fesztivál elődöntője pedig csak megerősítette ezt, amelynek budapesti döntőjén felnőtt korcsoportban Egyéniség című koreográfiájukkal maximális pontszámmal első helyezést ért el a Tóth Lara, Németh Lili, Benkovics-Kaszner Anna, Weöres Zsófia alkotta formáció, ahol olyan iskolákkal versenyeztek, mint a Madách Színház szakgimnáziuma, a Pécsi Művészeti Gimnázium és a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola. Akárcsak az április 19-én Pécsen tartott VIII. Országos Modern-, Kortárstánc Verseny, ahol a Donát Lara-Kis Dorottya duó Az elme játéka (Mind games) című duettjükkel 3. helyezést értek el, illetve a XXXIII. Országos Táncművészeti Fesztivál junior kategóriájának április 20-ai döntője, ahol mind az öt produkcióval, amellyel indultak, a dobogóra kerültek: első helyezést kapott Donát Lara William Tell variáció szólója, Tóth Lara Lacrimosa szólója, Donát Lara és Kis Dorottya Mind games duettje, ez utóbbi ráadásul maximális pontszámmal, valamint Benkovics-Kaszner Anna, Weöres Zsófia, Donát Lara, Kis Dorottya a Norwegian dance koreográfiával, míg a Kovács Emília, Tóth Lara, Donát Lara, Kis Dorottya, Weöres Zsófia, Bekovics-Kaszner Anna formáció 2. helyezést ért el az Influenza című koreográfiával.
Mindezekhez az eredményekhez Viki szakmai tudásán és elhivatottságán, a gyerekek tanulni akarásán túl az is kellett, hogy az ActiCity létrejöttével végre ideális körülmények között, magasabb óraszámban gyakorolhattak. A töretlen fejlődéshez azonban szükséges ezeknek a feltételeknek a megmaradása. Márpedig most éppen ez került veszélybe, miután ugyanis hazaértek Olaszországból, az a szomorú hír fogadta őket, hogy a nagy balett teremből át kell költözniük egy jóval kisebb, a komolyabb technikai elemekhez, például az ugrásokhoz magasságban és szélességben sem megfelelő, csak mobil, nem stabil balett rudakkal rendelkező terembe. Holott egy ilyen komoly siker után már nem tehetik lejjebb a lécet, nem kereshetnek könnyebb feladatot. Nem az a céljuk, hogy másoknak, akár a magyarországi akadémiáknak bizonyítsanak, saját maguknak akarnak bizonyítani, a saját tempójukban fejlődni a saját lehetőségeik mellett, de kétségtelenül nem árt, ha azok a körülmények nem kezdenek el rosszabbodni.
De nem csak a szakmai fejlődés miatt fontos mindez. Viki szerint a Lecce-i út nem csupán az eredmények miatt volt csodás, vagy mert valaki életében először repült, netalán utazott a szülei nélkül, hanem azért is, mert óriási lökést adott a lányoknak. „Számukra a tánc már rég nem hobbi és nem is csak egy foglalkozás, hanem életmód. Ők már jó értelemben a balett betegei lettek: a repülőtéren, szobrok mellett balett pózokat mutattak be, a mozgólépcsőn, a fák mellett nyújtottak, a stewardessnek spiccben jeleztek. Annyira jó érzés volt látni, mennyire szeretnék mutatni, hogy ők balerinák. Az utolsó napra igazi barátság alakult ki a mexikóiakkal, litvánokkal, grúzokkal és a Táncművészeti Egyetem hallgatóival is, pedig ők az elején inkább távolságtartóak voltak” – meséli.
De ugyanilyen jó megélni a hétköznapokban, hogy a lányok mekkora lelkesedéssel készülődnek a balett órákra már az iskolában, hogy úgy lépnek be a terembe, mint a templomba – elegánsan, összeszedetten, tisztelettel –, hogy példaképekké tudnak válni saját kortársaik számára is, hiszen amit elsajátítanak, azok nemcsak szép mozdulatok, tánctudás, finomság, műveltség, hanem a fegyelem, a koncentráció, a kitartás képessége is, és hogy a családok, a gyerekek, a táncmesterek együtt egy közösséget alkotnak, akik ugyanazért a célért dolgoznak.
Most éppen azon, hogy a XXXIII. Országos Táncművészeti Fesztivál május 11-ei gyermek korcsoportos döntőjében is sikeresen szerepeljenek. Közben pedig bíznak benne, hogy jövőre újra visszatérhetnek Leccébe, addig pedig még az ösztöndíjakat kihasználva Romániába, Horvátországba és Dubaiba is eljussanak. Utóbbi különösen nagy öröm lenne, ha megvalósulna, ehhez azonban már biztosan támogatásra lesz szükségük, hiszen az ösztöndíj csak az ingyenes versenyzésre szól, az útiköltséget és a szállást azonban maguknak kell finanszírozniuk, ehhez viszont a saját erő kevés. Éppen ezért rendkívül hálásak mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatják az egyesületet (Victoria Art & Sport Egyesület 18975862-1-19), hiszen ez is sokat jelent abban, hogy a veszprémi balett növendékek igazán szárnyalni tudjanak.
Fotók: Viktoria Podolskaya
