Az Eb előtt nagy volt a várakozás. Utólag bebizonyosodott, hogy túl nagy. Persze, volt alapja, hiszen válogatottunk veretlenül, csoportelsőként jutott ki a kontinensviadalra, közben produkált egy 14 meccses veretlenségi sorozatot, előtte a Nemzetek Ligája elit mezőnyébe jutva oda-vissza sikerült legyőzni az angolokat (ráadásul idegenben 0-4-re!), a németeket pedig idegenben verte Marco Rossi szövetségi kapitány együttese. Így a második kalapba kerültünk az Eb-csoportok sorsolásakor. Ezek után a csoportból való továbbjutás alapelvárás volt. És amíg korábban meccsről meccsre épült a csapat, és minden kisebb-nagyobb siker felért egy diadallal, most már három mérkőzésen túli lett a tervezés. Ám ezt a szintet nem sikerült megugrani. Ennek több oka van.
Válogatottunk húzóemberei rendkívül fárasztó idény végén kezdték meg a felkészülést az Eb-re. Az egyetlen világklasszisunk, a Liverpoolban futballozó Szoboszlai Dominik a szezon kétharmadánál már elkészült az erejével, talán ezért is sérült meg. Láthatóan „kilúgozta” az első Premier Ligás éve. A védelem tengelyében levő Willi Orbánnak a német Bundesligában volt hasonlóan nehéz időszaka. Emellett a nemzeti gárda több futballistája kevés időt töltött pályán a klubcsapatában, ezért nem volt játékban.
Ilyen körülmények között kellett volna helytállniuk a válogatottban, mellyel szemben nagy várakozást támasztott a közvélemény. Ez a várakozás az Eb közeledtével egyre nőtt. Ezúttal a több tízezer magyar szurkoló látványa a lelátón lelkileg inkább hatott bénítólag, mint ösztönzőleg a játékosokra, mert senki sem akart „leégni” egy ilyen fantasztikus tábor előtt. Ez látható volt a Svájc elleni első meccs első félidejében, amikor leginkább a bátorság és a pontosság hiányzott a korábban „tökös” magyar srácokból. Amikor nem nyomta vállukat az esélyesség terhe – a házigazda németek ellen –, sokkal jobban futballoztak. Akárcsak a korábban említett Nemzetek Ligája meccsein ugyancsak a németek és az angolok ellen. Most azonban egy céljuk volt: elkerülni a vereséget. Ezért nem sikerorientált, hanem kudarckerülő volt a társaság, ami törvényszerűen bukáshoz vezetett.
Az is döntő tényezőnek bizonyult, hogy az utóbbi időszak teljesítményét látva már egyik ellenfél sem nézte le Magyarországot, nem vették félvállról Marco Rossi csapatát. Svájc láthatóan „kisakkozta” a korábban bevált magyar taktikát, ahogy a németek is. Aztán a magyar-skót meccsen a közönség láthatott egy nem túl magas színvonalú, de őszinte futballt, amikor a kezdeti tapogatózás után mindkét csapat minden mindegy alapon szívét-lelkét kitette a pályára.
Sok tanulsággal szolgált ez az Eb. Hogy ebből mennyit sikerül hasznosítani, kiderül a Nemzetek Ligája őszi meccsein. Az első ellenfél Németország lesz szeptember 9-én Düsseldorfban – itt a lehetőség a visszavágásra. Egyébként pedig tovább kell építeni ezt a fiatal, tehetséges csapatot, mert két év múlva világbajnokságot rendeznek, melyen utoljára 1986-ban szerepelt a magyar válogatott. Szóval, a szitkozódás, a bűnbakkeresés és a sebek nyalogatása helyett az új célok felé kell fordulni, mert a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jövő még alakulhat úgy, ahogy szeretnénk.