Ha emlékezetem nem csal, akkor a gólöröm különböző formájú megjelenítésében a heves vérmérsékletű brazilok voltak az úttörők. Néha az egész csapat ráugrált a kupac alján fekvő, ezáltal levegőért küzdő agyonszeretett góllövőre. Aztán olyan is volt, hogy a nézőtér elé kifutó gólszerző dajkáló kézmozdulatával osztotta meg abbeli örömét a szurkolókkal, hogy úton van az utód, hamarosan apa lesz.
Ám a túláradó öröm nem ritkán valamilyen probléma forrása. Régi divat a mezlevétel, amit köztudottan sárga lappal büntet a játékvezető, akinek ilyenkor nincs is mérlegelési lehetősége. Előfordult, hogy a gólszerzőnek ez már a második volt az adott meccsen, így miután kiörömködte magát, mehetett is zuhanyozni – legalább neki biztosan jutott még meleg víz... A gól okozta eufória pillanatában arra gondol legkevésbé a futballista, hogy a mezlevétellel begyűjtött sárga lapért később nagy árat kell fizetni, mert esetleg nem játszhat olyan mérkőzésen, amelyen ugyancsak jól jönne csapatának az eredményessége. Az egészben az a legérdekesebb, hogy minden érintett tisztában van a következményekkel, mégis leveszik a mezt, a fejük fölött pörgetik vagy eldobják, aztán csak bólintanak, amikor a bíróspori a zsebébe nyúl és felmutatja a sárgát.
Akadt olyan trükkös focista, aki két egyforma mezt öltött magára, és csodálkozott, amikor a felső réteg eldobása után mégis besárgult. De hát a szabály nem azért született, hogy a játékosok ne mutogassák a kisportolt felsőtestüket, az ugyanis még ösztönző is lehet a nézőseregnek, mondván: így is lehet kinézni. A kétmezes változat olyan lehetőséget is szolgáltatott, hogy az alsóra rögzített felirattal üzenni lehetett vagy figyelmeztetni valamire. Ezeknek az üzeneteknek a fogadtatása is különböző reakciókat vált(ott) ki.
A Németországban zajló Európa-bajnokságon a gólöröm számos válfaját fedezhetjük fel. Itt is különbözőek a következmények. Ahogy nő a tét, úgy nő a feszültség, amit nem mindenki tud megfelelően kezelni, levezetni. Az Anglia-Szlovákia nyolcaddöntőn, Jude Bellingham az egyenlítő gólja után kimutogatott a szlovák kispadra. A Franciaország-Belgium mérkőzésen Kylian Mbappé üvöltötte bele kárörömét az öngólt vétő Jan Vertonghen arcába. A vétkesek mentségére szóljon, hogy nem előzmény nélküli volt a viselkedésük. Az UEFA általában kivizsgálja az ilyen jeleneteket, aztán vagy dönt, vagy nem. Merih Demiral esetében súlyos döntést hozott az Európai Labdarúgó Szövetség illetékes testülete, ugyanis két meccsre eltiltották az osztrákok ellen két gólt szerző törököt, akinek gólöröme szélsőjobboldali jelképnek minősül. Diplomáciai bonyodalom lett belőle: a török külügyminisztériumba bekérették a német nagykövetet. Kíváncsi lennék, mit válaszolhatott a német nagykövet a felháborodott törököknek...
Az lenne a legjobb, ha a futball megmaradna sportnak, szórakozásnak, nemes vetélkedésnek, és nem a pályáról üzengetnének a játékosok a hozzátartozóiknak, barátaiknak, ellenfeleiknek és ellenségeiknek. Mai világunkban van annak számos más módja.