A szerelem érzése évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, művészeket és tudósokat egyaránt. Míg a költők és írók szívből fakadó érzelmekként írják le a szerelmet, – mert kit érdekel, hogy „unalmasan éltek, míg meg nem haltak” - a tudósok megpróbálják megfejteni a biológiai és kémiai folyamatokat, amelyek a szerelmet kialakítják.
Bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy mi választjuk ki azt, akibe szerelmesek leszünk, megannyi tényező beleszól a kapcsolatainkba, beleértve a hormonokat, feromonokat és az agyi folyamatok szerepét, valamint a pszichológiai tényezőket is.
A szerelem biológiai alapjait a hormonok és feromonok adják. Ott a dopamin: ez az agyi vegyület az öröm és jutalom érzéséért felelős. Amikor szerelmesek vagyunk, a dopaminszint megnő, ami boldogságot és eufóriát vált ki. Az oxytocin: gyakran "szeretethormonnak" nevezik, mivel szerepet játszik a kötődés és intimitás kialakításában. Az oxytocin szintje különösen magas szexuális együttlét és szülés után. A vazopresszin: ez a hormon szintén a kötődésben játszik szerepet, különösen a hosszú távú kapcsolatokban. A vazopresszin hozzájárul a partner iránti hűség és elköteleződés érzéséhez – csalfa felek kitűnő kifogása ezentúl, hogy „ne haragudj drágám, alacsony volt a vazopresszinem”.
És végül az adrenalin és norepinefrin: ezek a hormonok a "harc vagy menekülés" válasz során szabadulnak fel, és izgalmat, valamint éberséget okoznak, ami hozzájárul a szerelem intenzív érzelmi élményéhez. Egy nárcisztikus partnernél, vagy egy abuzív kapcsolatban még erőteljesebben jelen lehetnek ezek, így talán nem véletlen, hogy drámai szerelmeink a kissé pszichopata félhez kötődnek, és nem az egyszerű szomszéd pékhez.
A feromonok, amelyek illatanyagként működnek, szintén szerepet játszhatnak a vonzalomban. Ezek az illékony vegyületek tudat alatt befolyásolják a szexuális vonzalmat, bár ennek pontos mechanizmusai még mindig kutatás tárgyát képezik. Állítólag a pasik azért magasabbak nagy átlagban a gyengébbik nemnél, mert a női feromonok a fejtetőn párolognak leginkább, így mikor életed szerelme a hajadat szagolgatja, akkor éppen vonzalmatok alapköveit fekteti le.
A szerelem érzése során az agy több területe is aktiválódik. Az agy jutalmazási rendszere, amely a dopamin szintjét szabályozza, különösen fontos. Ezen kívül az agyi amygdala és a prefrontális kéreg is részt vesz a szerelem érzelmi és racionális aspektusaiban. Az agy scannelésével kimutatták, hogy a szerelem első szakaszában ezek a területek fokozott aktivitást mutatnak, ami az intenzív érzelmek és a kötődés kialakulását eredményezi.
A szerelem érzése általában három szakaszra bontható: a vágy, a vonzalom és a kötődés.
A vágy és vonzalom szakaszában a dopamin és norepinefrin szintje magas, ami eufóriát és izgalmat okoz.Az első szakasz, a vágy fázisa, az erős fizikai és szexuális vonzalom időszaka. Ebben a fázisban az emberek gyakran tapasztalnak intenzív fizikai vonzódást és vágyat a másik iránt, amit a nemi hormonok, mint a tesztoszteron és az ösztrogén, serkentenek. A dopamin és a norepinefrin szintje is jelentősen megnövekszik, ami eufóriát, izgalmat és növekvő energiaérzetet okoz. Ezek a biokémiai folyamatok az agy jutalmazási rendszerét aktiválják, ami miatt az egyének folyamatosan keresik a másikkal való találkozást és közelséget. A vágy fázisa intenzív és szenvedélyes, de általában néhány hónaptól egy-két évig tart, ezt nevezik a „rózsaszín köd” időszakának, ami, ha elmúlik, akkor hirtelen rádöbbenünk, hogy szívünk választottjának aranyos horkolása igazából állati idegesítő, az, hogy soha nem talál semmit, az nem édesen szétszórt, hanem szimplán fárasztó, a röfögő nevetés nem cuki, hanem kínos.
Azonban egy felnőtt ember arra is képes, hogy rádöbben ezektől a tulajdonságoktól leszünk valódi emberek, és nem piedesztálra helyezett vágyálmok.
A vágy fázisát követi a vonzerő vagy romantikus szerelem szakasza. Ebben az időszakban az érzelmi kötődés mélyül, és a kapcsolatban részt vevők egyre inkább a másik személyre koncentrálnak. A dopamin szintje továbbra is magas marad, ami tovább fokozza a boldogság és az öröm érzését. Az agyi struktúrák, mint a ventrális tegmentális terület (VTA) és a caudate nucleus, különösen aktívak ebben a szakaszban, mivel ezek a területek a jutalom és az érzelmi kötődés központjai. A vonzerő fázisában gyakori a megszállottság és az intenzív érzelmi élmények, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerek folyamatosan a másik jelenlétére és figyelmére vágynak. Ez az időszak néhány hónaptól akár két évig is eltarthat, mielőtt átadja helyét a hosszú távú kötődés fázisának.
A túlélés időszaka ez, és az aktív kommunikációé, mert amikor átverekedtük magunkat a mézes hónapok és évek szirupos szerelmét követő sokkoló felismeréseken, következik a kötődés fázisa, amelyben az oxytocin és vazopresszin játszik nagyobb szerepet, hozzájárulva a hosszú távú elköteleződéshez és stabilitáshoz.
Az oxytocin különösen fontos a fizikai érintkezés, például ölelés és szexuális együttlét során, mivel ez a hormon erősíti a partnerek közötti köteléket. A vazopresszin hasonló szerepet játszik, különösen a hosszú távú elköteleződés és a hűség érzésének fenntartásában. A kötődés fázisában a kapcsolat stabilizálódik, a partnerek közötti bizalom és elkötelezettség megerősödik, ami lehetővé teszi a hosszú távú, tartós kapcsolat kialakítását. Ez a szakasz akár évtizedekig is tarthat, és alapja a mély érzelmi intimitásnak és a közös élet építésének.
A pillangók jelenlétének érzése a gyomorban sem jelent feltétlenül jót, sem az, ha úgy érezzük első klikkre megtaláltuk azt, akivel egy hullámhosszon vagyunk. Akit ugyanis elsőre vonzónak találunk és akivel képesek vagyunk hosszú távú kapcsolatot kialakítani az nem mindig egy és ugyanaz, és számos pszichológiai tényező befolyásolja ezeket a folyamatokat. Az egyik legfontosabb tényező a gyermekkori sémák és kötődési mintázatok. Az emberek gyakran vonzódnak azokhoz, akik hasonló kötődési stílusokkal rendelkeznek, mint a szüleik vagy gondozóik. Az is gyakori, hogy olyan partnert választunk, aki segít újraélni és megoldani gyermekkori konfliktusainkat, ez a jobb verzió, a másik azonban az, hogy újra és újra az egykori nehéz helyzetbe hozzuk saját magunkat, mert egyszerűen az ismerős és az kényelmes számunkra, még akkor is, ha fájdalmas.
Az én mamám azt mondta erre: mindegy, hogy szereted-e, csak jó ember legyen. Majd összeszoktok.
Attól még, hogy szerelemből házasodsz, szenvedhetsz, de, ha mással éled le az életed, lehetnek gyerekeitek, talán valamiféle szex is megmarad, de a tudomány, a pszichológia és az élet is alátámasztja, hogy az az egy dolog, a szerelem mindig hiányozni fog.
Minden a nagyszülők szájából elhangzott felfoghatatlannak tűnő élettanács valamilyen tapasztalatból ered, de az biztos, ha ragaszkodsz valamihez, amik nem működik, az olyan, mint rossz cipőt hordani. Eleinte talán még illik rád, de idővel szorítani kezd és sebeket okoz. Az életben gyakran el kell engedni azt, amit akarsz, ahhoz, hogy megkapd, amit valójában megérdemelsz.
A szerelem tudománya folyamatosan fejlődik, de egy dolog biztos: a szerelem mindig is az emberi tapasztalat egyik legmélyebb és legösszetettebb érzése marad.
