Alig ötven másodperccel maradt le története első Kékszalag-győzelméről a Prospex-Delta, akik a közel tizenháromórás tókerülő verseny alatt végig az élmezőnyben csatáztak. Az idei, 56. Kékszalag krónikájához hozzátartozik, hogy a Fifty-Fifty, akik sorozatban harmadszorra, összesen ötödik alkalommal győztek csupán az utolsó kilométereken, a tihanyi szorosnál értek fel az addig képzeletbeli dobogósokra, végül az utolsó száz méteren előzték meg a Kaiser Kristóf kormányozta hajót és értek elsőként célba. Ezzel minden idők legszorosabb befutója volt a 2024-es Kékszalagon.
„A Fifty-Fifty nyilvánvaló szabálytalanságot vétett, mégsem élünk óvással.” – Mondta az Indexnek Lichtenberger Attila.
Az említett vétséget pedig nem is a vízen mutatott manőverekben kell keresni, a verseny ilyen szempontból tiszta volt. Ugyanakkor a Kékszalag bonyolult szabályrendszere hajóosztályoktól függően lefektet különböző szabályokat, amiknek a legénységnek maradéktalanul meg kell felelnie. A katamaránok esetében ilyen, hogy a csapattagoknak kötelező a mentőmellény viselete. Ezt a Fifty-Fifty-nél nem teljesítették, tehát vétettek a szabályok ellen Lichtenberger szerint.
A Kékszalag élmezőnye (középen a Prospex-Delta)
A szabályrendszer kapcsán még érdemes megemlíteni, hogy azokat mielőtt a verseny kiírója, a Magyar Vitorlás Szövetség szentesíti, a csapatvezetők kollektíven megvitatják és egyeztetnek róla, tehát egy konszenzusos döntés, hogy minek kell megfelelni a verseny közben.
„A célba érkezésünk után hajnali egy órakor merült fel az óvás lehetősége, de mi azon a véleményen voltunk, hogy a meccset a pályán kell lejátszani, márpedig a célba nem mi értünk be elsőként. Amikor vesztes fél ilyen esetben a szabályokba kapaszkodik, az mindig egyfajta rossz érzetet szül a kívülállókban. Mi pedig nagyon nem szerettünk volna ilyen előzményeket követően a dobogóra lépni, hogy a díjátadón taps helyett majd esetleg kifütyüljenek.” – Indokolta a csapat vezetője a döntést, miszerint az egyértelmű vétség ellenére miért nem éltek óvással a versenybizottság felé.
Azt még megemlítette, hogy a nehéz döntést ketten hozták meg Kaiser Kristóf kormányossal és ez nem is egyezik teljes mértékben a többi csapattag álláspontjával.
De, hogy miért is olyan lényeges futam alatt a mentőmellény viselése, vagy elhagyása a biztonsági kockázaton túl, arról Lichtenberger Attila így nyilatkozott: „Talán szemléletesebb a példa, ha úgy mondom, nagyon nem mindegy, hogy pólóban állok ki a tűző napra nyáron, vagy vastag mellényben. Garantált, hogy mindenki megérzi a különbséget, még akkor is, ha közben semmilyen fizikai aktivitást nem végez, itt azonban sok srác 140–170 közötti pulzustartományban dolgozik a hajón. Hogy ez jelenthet versenyhátrányt a Fifty-Fiftyhez képest, akik úgy döntöttek, hogy könnyítenek magukon, és nem terhelik ennyire a szervezetüket? Egy ilyen szoros befutónál, ahol 12 óra vitorlázás és napon aszalódás után gyorsan kell döntéseket hozni, robbanékonyan dolgozni nem percekig, hanem akár egy órán keresztül? A válasz erre egyértelmű…”
A csapat vezetője ezután bejelentette lemondását is, ahogy fogalmazott az óvás elmaradása miatt a felelősséget és a következményeket felvállalva lép hátra, a rideg profizmus és az egy csepp emberség vékony mezsgyéje között az utóbbi irányt választva, amiért újra a csalódott csapattagok, a szponzorok és a szimpatizánsaink elnézését kéri.
A mostani eset viszont rávilágít még egy fontos szempontra a Kékszalag szervezésével és lebonyolításával kapcsolatban. Ahogy Lichtenberger Attila is megjegyezte: „Ezekről a szabálytalanságokról a versenyrendezőségnek tudomása volt, mégsem lépett fel ez ellen, ilyenformán pedig minden szabály relativizálódik, ami egy olyan nagy presztízsű technikai versenynél, mint a Kékszalag, rendkívül veszélyes dolog. Ez szerintem amúgy is a versenyrendező és a zsűri saját érdeke lenne, hiszen a saját szabályrendszerének a védelme is ezt diktálja. Így lehet komolyan venni ezt a versenyt.”
A Kékszalag Szervezőbizottságának közleménye:
„Sajnáljuk, hogy az elmúlt 90 év egyik legizgalmasabb és legfordulatosabb Kékszalagja után az egyik csapaton belüli feszültség miatt, a saját pozíciójáról lemondott csapatvezető a sajtón keresztül vádolta meg a Kékszalag rendezőit azzal, hogy nem tartatják be a szabályokat. Mi azt láttuk, hogy hatalmas csatában az előkelő második helyen végzett a Prospex-Delta és két nappal később, az eredményhirdetésen több ezer ember ünnepelte az első három helyezettet Balatonfüreden.
Megerősíthetjük, hogy a mentőmellény-viselési szabályok megsértése miatt semmilyen óvás nem érkezett az óvási bizottsághoz az 56. Kékszalagon, így a végeredmény megállapítása teljesen szabályszerűen történt.
Fontos hozzátenni, hogy miközben a legtöbb sportágban a bíró folyamatosan kontrollálja a meccseket, vagy versenyeket, addig a vitorlázásban más elv uralkodik. A nemzetközi szövetség, azaz a World Sailing irányelve szerint addig, ameddig a hajók jól látják egymást, azaz lehetőségük van óvni, addig egymással tartatják be a szabályokat, tehát a csapatok, versenyzők döntik el, hogy óvnak, vagy nem óvnak. A Kékszalag szakmai stábja is ezt az elvet követte és csak mások által nem látható szabálytalanságok miatt adott be óvást a versenyvezető.
Természetesen a rendezők, ahogy eddig is, úgy a jövőben is nyitottak lesznek az egyeztetésre a szabályokkal és a szabályok betartatásával kapcsolatban. Így azt is egyeztetni tudják a csapatok és a szervezők, hogy a riválisok által látott, észrevett szabálytalanságok esetén elegendő-e az ő mérlegelésükre bízni az óvás, vagy nem óvás kérdését. Úgy látjuk, ebben a kérdésben még egy csapaton belül sincs egyetértés, de hiszünk benne, hogy közösen ki tudjuk alakítani a megfelelő eljárást a jövőre nézve."
