Amikor legutóbb beszélgettünk Neil Petersonnal 2020 elején, még az előttünk álló kihívásokról és lehetőségekről kérdeztük. Akkori interjúnk ide kattintva olvasható el. Két német kollégájával együtt tanácsadóként járult hozzá a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program sikeréhez. Már 2016 óta működik együtt a VEB2023 stábjával: a pályázati fázisban segített összeállítani azt az anyagot, amivel aztán városunk elnyerte a címet, tapasztalataival a megvalósítást is segítette. Az Utcazene Fesztivál idején ismét Veszprémbe látogatott, ekkor ültünk ismét egy asztalhoz, hogy az EKF eredményeiről és örökségéről beszélgessünk.
– Minek köszönhetjük a mostani látogatását? Mi a feladata most, az EKF év lezárulta után?
– A stáb több tagjával is egyeztettem, főképp azt vizsgáljuk, hogyan tudja Veszprém hasznosítani a tavalyi évet, miben tudok én segíteni annak érdekében, hogy a program örökségét továbbvigyük. A fő témánk, hogy milyen szervezeti struktúrával lehetne a 2023-as eredményekre építkezni, hogyan lehet a jövőben fenntarthatóan folytatni a megkezdett programokat.
– Mielőtt belemennénk a jövőbe, még pillantsunk vissza egy kicsit a tavalyi évre! Járt Veszprémben 2023-ban? Vannak személyes élményei valamelyik programelemről?
– Igen, kétszer is. Jelen voltam a megnyitó ünnepségen, ami igazán különleges élmény volt számomra, hiszen ott lehetettem, amikor bejelentették, hogy Veszprém nyerte el a kulturális főváros címet, és nagyszerű érzés volt megélni, ahogy az akkori elképzelések kézzel fogható valósággá válnak. Aztán az év közepén is visszatértem, és láthattam, hogy hova jutottunk félidőre, jártam a Gyárkertben, láttam a Hello Wood által ácsolt közösségek kertjét, amit igazán lenyűgözőnek tartok. De jó érzés most is visszatérni, hiszen több helyszín csak az év második felében nyitotta meg a kapuit, például a felújított múzeum vagy az ActiCity, így minden látogatás tartogatott újdonságot.
– Önnek több kulturális fővárossal is volt tapasztalata, így van összehasonlítási alapja. Hogy szerepelt Veszprém ebben a mezőnyben?
– Számos olyan ember, aki jártas Európa Kulturális Fővárosainak világában, azt mondja, hogy Veszprém nagyon jó munkát végzett, lenyűgöző a megvalósult programok minősége egy ilyen, viszonylag kis méretű várostól. Jó csapat alakult ki, jól gondolkodtak, jól szerveztek, jó volt a politikai támogatás is: a polgármester a kezdetektől fogva részese volt az egyeztetéseknek, de nem telepedett rá a csapatra, hagyta a szakembereket, hogy ötleteljenek, vitatkozzanak, kreatívak legyenek. Szóval Veszprém kérdés nélkül a sikertörténetek közé sorolható, és szerintem adott a lehetőség, hogy az EKF örökségét is sikerre vigyék, hiszen az elmúlt fél évben is újabb helyszínek nyíltak meg és még továbbiak állnak előttünk. Még ha a költségvetés nem is mérhető az eddigiekhez, azt gondolom, hogy izgalmas jövő elé nézünk.
– Itt egy kritikus pontot érintettünk: nyilvánvalóan nem áll rendelkezésre a tavalyihoz mérhető költségvetés, és nem irányul Veszprémre akkora figyelem sem. Hogyan lehet életben tartani az EKF örökségét?
– Az örökség sok mindent jelenthet, de szerintem három fő szempontot érdemes kiemelni. Az egyik a pénzügyi örökség: hogy a költségvetés visszatér-e az EKF előtti szintre, vagy van-e valamilyen lehetőség, hogy ezt növeljük? Én azt látom, vannak jelei annak, hogy ezt meg lehessen lépni.
Van egy szervezeti örökség is, erről tárgyalunk most: hogy a VEB2023 szervezet magját az eddigiekhez hasonlóan külön lehet-e tartani a várostól, vagy hogy az önkormányzat hogyan szervezi a kulturális programjait? És persze jelentősen megnövekedett a kulturális infrastruktúra mérete, új intézmények jöttek létre, ezek működtetéséhez szükség van stábra. Ez most a fő feladat: az év végéig fel kell fejleszteni a szervezetet – és persze a költségvetést –, ami a következő öt évben működtetheti a kulturális életet. Fontos az is, hogy stratégiailag hogyan gondolkodunk, példának okáért a CODE megnyílik az év második felében, a várnegyed újra látogathatóvá válik 2026-ban, az élet tehát nem állt meg, a szervezetnek pedig fejlődnie kell, hogy ezzel lépést tudjon tartani.
A harmadik tényező pedig, ami 2008-ban igazán tetten érhető volt Liverpoolban, az érzelmi örökség. Az itt élők tényleg élvezték a kulturális pezsgést? Én azt hiszem, igen, az én tapasztalatom az, hogy az emberek elégedettek voltak mindazzal, ami történt, de hogyan lehet ezt az érzelmi többletet életben tartani, hogy a veszprémiek továbbra is járjanak múzeumba, moziba, támogassák a rendezvényeket?
Ha erre a három tényezőre tudunk építeni, akkor az Európa Kulturális Fővárosa program erős örökséget hagy maga után, ami pozitív irányba lendíti tovább a várost.
– Amikor legutóbb beszéltünk, elmondta, hogy Liverpool milyen hosszú távú hasznot tudott hajtani a 2008-as EKF-évből akár a turizmus, akár a gazdaság terén; arról viszont nem beszéltünk, hogy mit tettek az ünnepi év után annak érdekében, hogy mozgásban tartsák a kultúrát. Önnek azóta több EKF-projektre is közeli rálátása volt, tudna említeni néhány olyan jó gyakorlatot, amit Veszprémben is érdemes lenne fontolóra venni?
– Liverpool elég szerencsés volt. A lebonyolító szervezet, a Liverpool Culture Company (a VEB2023 ottani megfelelője) munkatársai önkormányzati alkalmazottakká váltak, ami meglehetősen szokatlan megoldás. Természetesen nem tudtunk mindenkit megtartani, hiszen nem volt szükség akkora méretű csapatra, a szervezet magját jelentő emberek viszont az önkormányzaton belül folytathatták a munkát a turizmus, a kultúra, a nemzetközi kapcsolatok terén. Ért minket balszerencse is, hiszen az EKF-évünk után jött a világgazdasági válság, majd váltás következett a kormányzatban és az önkormányzatban is, mindez igen rosszul érintette a városi költségvetést.
Ezzel együtt Liverpool a sikerét az önkormányzat aktivitásának köszönheti, és annak, hogy a kulturális szektor finanszírozásában kevésbé volt érzékelhető a visszaesés; a város ugyan nem egymagában finanszírozza a kulturális intézményeket, de a hozzájárulása jelentős maradt. És most sincs ez másként: Liverpool volt a házigazdája a tavalyi Eurovíziós Dalversenynek, amit a 2008-as EKF-évben megnyitott arénában rendeztek meg.
Egy másik dolog, amit Liverpool megtanult 2008-ban, hogy rá kell startolni a nagyszabású, szabadtéri, országos jelentőségű rendezvények szervezésére. Négy évvel az Európa Kulturális Fővárosa program után volt a Titanic elsüllyedésének századik évfordulója, amire nagyszabású szabadtéri rendezvénnyel emlékeztünk. Ez fontos, hogy gyakran – nem folyamatosan, de rendszeresen – rendezzük jól beazonosítható, márkaértékű nagy eseményeket, amikkel felhívjuk magunkra a figyelmet.
– Mik lehetnek ilyen jól beazonosítható, márkaértékű lehetőségek, amiket Veszprém a zászlójára tűzhet a következő években?
– Azt hiszem, hogy a CODE – ami tudomásom szerint hamarosan megnyílik – egy nagyszerű lehetőséget jelent majd, mert még csak hasonló sem létezik Európának ezen a részén. Az ebben rejlő potenciál – például az iskolák és az oktatási tevékenység bevonásával – Európa élmezőnyébe repítheti Veszprémet a tudományos-technológiai attrakciók terén.
Az, ahogy a múzeumban és a börtönmúzeumban élnek a technológia adta lehetőségekkel a történetmesélésben, az nagyon modern megoldás. A börtönmúzeum koncepciója egészen kivételesen jó. Ez egy történelmi város, és ha a történelmiséget képes ötvözni az innovációval, akkor Veszprém a méretéből adódónál messze nagyobb fejlődésre képes.
Érdemes odafigyelni a kerek évfordulókra, vagy az olyan lehetőségekre, mint a vár újranyitása lesz. Azt is tudom, hogy Veszprém további címek elnyerésére is pályázik. Az, hogy van egy narratíva, amit a városról el akarunk mesélni a következő tíz évben, az mindenképpen jó irány. Persze nem lehet minden évben EKF-szintű programdömpinget szervezni, de arra oda lehet figyelni, hogy a nyáron legyen egy-egy zenei fesztivál, vagy hogy a főszezonon kívül is történjenek olyan események, amik idecsalogatják a vendégeket és kicsalogatják az otthonaikból az itt élőket.
– Ha már nyári fesztivál: éppen az Utcazene Fesztivál idején beszélgetünk. Volt ideje körülnézni a városban? Milyennek találja a programkínálatot?
– Ez az egyik oka, hogy most érkeztem, szerettem volna részt venni ezen a fesztiválon, mert azt gondolom – és ezt sokhelyütt elmondom Európában, meg otthon az Egyesült Királyságban is – ez egy egészen nagyszerű rendezvény. Egészen kivételes. Nagyon szeretem a hangulatát, a sokszínűségét. Tegnap, amíg az Olivától elgyalogoltam a Fotonig, találkoztam pár fiatal magyar sráccal, akik angol tengerész dalokat énekeltek, aztán később egy fúvós zenekarba botlottam ugyanott. A nagyszínpadon egy kiváló francia reggae banda szerepelt. Rendkívüli az, hogy a fesztivál mennyire biztonságos, mégsem jár tolakodó biztonsági intézkedésekkel. Az Utcazene nagyon jó példa arra, hogyan kell megrendezni egy olyan zenei programsorozatot, ami a teljes lakosságot bevonja, miközben nem arról szól, hogy mindenki részegre issza magát. A maga műfajában ez az egyik legjobb fesztivál, amit valaha láttam.
