Elvitathatatlan, hogy sikeres olimpiát zárt a magyar sport, hiszen az éremtáblázaton 205 ország között a 14. helyet szerezte meg. Ennek ellenére jönnek a fanyalgók, és sorra veszik, hogy korábban hányszor szereztek több érmet – köztük főleg aranyat – sportolóink az ötkarikás játékokon. És különben is: hol a fejlődés? – teszik fel a kérdést. Tehát az nem érdem, hogy az egyre jobban kiegyenlítődő vetélkedésben tartani tudjuk a színvonalat, nem szakadunk le, mint számos más ország, köztük nálunk gazdagabbak. Egyeseknek csak az lenne eredmény, ha az Egyesült Államok és Kína nyomában loholnánk. Persze ilyen sosem lesz, mert összemérhetetlen az említett országok lehetőségáradata a mi kis országunkéval, de ez nem érdekli a fanyalgókat.
Aztán az olimpiai aranyérmesek megítélése is több mint érdekes. Kós Hubert Amerikában edzett, a taekwondós Márton Viviana Spanyolországban, a másik úszófenomén, Milák Kristóf felkészüléséről pedig a magyar szakszövetségnek sincsenek pontos információi, tehát ehhez semmi közünk – olvastam több helyen. Viviana Spanyolországban született és nőtt fel, ott kezdett sportolni, bár egy ideje az Újpesti TE versenyzője.
A két úszózsenit viszont Magyarországon tanították meg úszni, a hazai edzőknek köszönhetően itt érték el azt a szintet, ami után felfigyelt rájuk a világ. Hogy Kós Hubert kint ért be, ahhoz kellett az a közeg, amit itthon laboratóriumi körülmények között sem lehet előállítani, de Amerikával ellentétben más országokban sem. Az amerikai oktatási rendszer lehetővé teszi, hogy odavonzzák a tehetségeket, akik aztán kiváló szakemberek útmutatásai alapján egymást motiválva fejlődnek, mert nap mint nap együtt tudnak edzeni. Itthon a klasszisoknak nincsenek hasonló szintű edzőtársai, akiket ösztönző legyőzni a mindennapi munkában. Jut eszembe: egy mondás szerint Amerikában minden egyetem egy nagy sportklub, ahol néha tanulni is kell... Ezzel mi sosem fogunk tudni versenyezni, de meggyőződésem, hogy nem is kell, mert ha így működik jól, akkor legyen így. A lényeg, hogy eredményes legyen.
Szoboszlai végigjátszotta a Liverpool FC első bajnoki meccsét az új idényben - Fotó: FC Liverpool
Három aranyérmet nyert a magyar labdarúgás az olimpiai játékokon (1952-ben, 1964-ben és 1968-ban), de válogatottunk hosszú ideje ki sem jut oda, viszont ott volt a legutóbbi három Európa-bajnokságon. Persze, ez nem akadály, hogy most is megtalálják egyesek a magyar futballt. A legújabb példa Szoboszlai Dominik. Már csak csere, vége van, mint a botnak, lejárt lemez, neki már lefőtt a kávé Liverpoolban. Ilyen és ehhez hasonló magyar kommenteket lehetett olvasni a közösségi médiában. A „hozzáértők” hangsúlyozták, hogy Jürgen Klopp távozása után az új edzőnél a kispadon sem lesz helye. Ezzel szemben Szoboszlai végigjátszotta a Liverpool FC első bajnoki meccsét az új idényben, csapata második góljában kulcsszerepet vállalt, egyébként a teljes játékidőt a pályán töltötte. Ezért most csend van, de meggyőződésem, hogy csak átmenetileg, mert ha egyszer lecserélik, vagy lesz egy rossz meccse, újra felerősödnek a huhogó hangok. Nem lenne jobb annak örülni, hogy Détári Lajos után újra van egy világklasszis futballistánk?
