Dr. Schweitzer József Veszprémben született 1922. október 13-án, anyai nagyapja Hoffer Ármin szentesi, majd veszprémi rabbi volt. Kisgyermekként került Budapestre, 1940-ben a Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában érettségizett. A második világháború idején munkaszolgálatra hívták be, majd Budapesten bujkált. 1946-ban szerzett bölcsészdoktori diplomát az akkori Pázmány Péter, ma Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és 1947-ben avatták rabbivá. 1948-1981. között Pécsett, majd azután 1985-ig a Budapesti Izraelita Hitközség főrabbi tisztségét töltötte be. 1964-től az Országos Rabbiképző Intézet óraadó tanára, majd 1985-től 2000-ig igazgatója volt. 1994-ben felekezete a neológ hitközségek országos főrabbijává választotta, e tisztséget 2000-ig látta el. Budapesten hunyt el 2015. február 5-én.
Személyisége és több évtizedes, rabbiként végzett munkája nemcsak a zsidó közösségben tette ismertté és vívott ki számára tiszteletet, hanem a magyar vallási életben és közéletben is. Felbecsülhetetlen érdemei voltak a vallásközi párbeszéd előremozdításában, és a zsidó értékek széles körű megismertetésében. Több magyar és külföldi egyetem – a Károli Gáspár Református Egyetem, az OR-ZSE, a New York-i Jewish Theological Seminary – díszdoktorává választotta, az ELTE pedig címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki. A Veszprém Város Díszpolgára, a Pro Civitate Emlékérem (Pécs) és a Budapest díszpolgára cím mellett többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa, Széchenyi-díjas, valamint a francia Becsületrend tulajdonosa volt.
A vasárnap délelőtti ünnepségen Porga Gyula, Veszprém polgármestere emlékező beszédében úgy fogalmazott, dr. Schweitzer József tanúja és tanúságtevéje volt a magyarországi zsidóság újjászületésének, elévülhetetlen érdemei miatt pedig nyugodtan lehet rá úgy is tekinteni, mint a zsidó reneszánsz magyarországi profétája.
A polgármester felidézte, hogy a főrabbi tiszteletére tavaly emlékfát állítottak, most pedig születésének 102. évfordulóján már egy emléktábla is őrzi az ő nagyságát. Porga Gyula reméli, hogy ez a tábla találkozópontja lesz a zsidó, a nem zsidó és a világi embereknek, hiszen Schweitzer József tevékenységével az egyetemes kultúrát és emberséget is hirdette.
Az ünnepségen jelen voltak a Schweitzer család tagjai is, akik közül a legfiatalabb generáció tagjaként az unoka, Schweitzer Péter tartott beszédet.
Ő nagyapjára úgy emlékezett, mint aki mindig a nyugalmat árasztotta. Sohasem kapkodott, megfontoltan cselekedett, szerette, ha segíthet, és ha segítenek neki.
Az emléktábla avatóimáját dr. Verő Tamás, veszprémi és budai főrabbi tartotta, akit személyes szálak is fűznek a főrabbihoz, egykor az ő tanítványa volt.
Az ünnepség zárásaként a jelenlévő veszprémi izraelita hitközösség tagjai, valamint Schweitzer József tisztelői koszorúkat és emlékező köveket helyeztek el a tábla mellett.
